Erik&Ian

Az Ai világa facebookos oldalán Eszter, Molnár Erika Csilla ötlete alapján összehozott egy történetkezdést és feltette, hogy akinek van kedve folytassa. Izgalmas ötletnek látszott, ezért írtam hozzá és így kezdett kibontakozni kettőnk tolla aiatt Ian és Erik története. Engedélyt kaptam rá, hogy megosszam itt is veletek.
Eszter írja Ian karakterét, enyém Erik.

Ime Ian Rosvelt, a volt zsaru és  Erik Lancester:

A történetünk alapötlete (Erikától):
Adott egy volt szuperhekus, aki valamilyen támadásnál elvesztette a látását szinte teljesen. Csak fényeket, foltokat lát. Leszerelt. S adott egy ifjú, aki valamilyen ügyben, aktában rátalál a veterán nevére. S bár mindenki figyelmezteti, hogy a morozus exzsaru nem fog szóba állni vele, elmegy hozzá. Rossz kezdés, kitartó ifjú, megenyhülő harag, talált labrador keverék, játékos kölyök, aki a végén testőr S vakvezető lesz a volt hekus mellett…

Eszter gondolatai Erika ötlete alapján:
Ian egy robbanásban elvesztette a látása nagy részér, csupán foltokat lát, s ennél fogva le kellett szerelnie. Azóta nagyjából békésen éli az életét, bár nem hanyagolja el teste karban tartását sem.

(A képeket Esztertől kaptam)

Íme Ian&Erik története:

Ian:
A mai reggel zűrösen indult Ian számára. Rémálomból ébredt, s ehhez jön hozzá, hogy siettében a kávét is kiönti, zuhanyozni sincs ideje, így meglehetősen ziláltan indul el az orvosához kontrollra. Dr. Yang szerint minden rendben a látása nem rosszabbodott. Hazaérvén az ajtaja előtt egy fiatal férfit talál, bár ezt csak a hangból állapítja meg.
– Szép napot Erik vagyok, nyomozó. Szeretném a segítségét kérni egy ügyben, amelyben maga is érintett volt.
– Sajnálom, de nem érek rá magával foglalkozni, ha megtenné, hogy elmegy azt megköszönném.
– Nem tehetem, ugyanis abban az ügyben, amiben ön megsérült előrelépés történt. Szükségem van rá, hogy elmondja mire emlékszik.       Továbbá arra is, hogy elmondja mit derített ki azóta. Nem hiszem, hogy békésen éldegél itt és nem törődik semmivel sem.
– Nem segíthetek, minden ott van az aktámban, táguljon innen, ha jót akar magának! – Azzal Ian félretolja a másik férfit és végre belép a saját házába. Komolyan hová jut a világ, ha már ez is nehézségekbe ütközik?

Erik:
Erik frusztráltan felsóhajtott. Tényleg azt hitte, hogy Iannal értelmesen lehet beszélni? Hisz figyelmeztették odabenn. De nem fogja feladni!    Ian ennél többet érdemel. Túlságosan gyorsan feladták a többiek. Vajon azért, akit az ügy mögött sejt? Mert, ha valóban az lesz a bűnös, akit most célkeresztben lát, akkor nagyon kemény menet lesz bebizonyítani az igazságot.
Mindenesetre szükség lesz erre a fafejű, csökönyös ex nyomozóra is.
Végigsimított az ingén és megnyugtatta a tudat, hogy rajta van a golyóálló mellény. Remélem, nem lesz rá szükség. Nagyot sóhajtott és az ajtóhoz lépett. Becsengetett.

Ian:
Ingerülten lépek az ajtóhoz és kitárom.
– Nem azt mondtam, hogy menjen el? Magának nem ér a szép szó úgy látom. Képes lenne egész nap az ajtóm előtt állni! Jöjjön be, de ne érjen hozzá semmihez sem. Amíg beszél addig én megcsinálom az ebédet magamnak. Erik beszélni kezd, elmond mindent, amit sejt, hogy valóban az a nagykutya áll a robbanás mögött, akit ő is sejtett. Túlságosan is belebonyolódott ez a kölyök az ügybe ahhoz, hogy egyedül hagyja benne, de ezt persze nem kell rögtön az orrára kötni. Mire Erik végez a beszámolóval ő is kész az ebéddel. Rutinosan terít meg és tálal, már olyan természetesen mozog a házban mintha még mindig rendesen látna.

Erik:
Megállok, ahol mondja és nem teszek mást csak elmondom azt, amire jutottam. Nem tudom leolvasni az arcáról, hogy mit gondol.
De amíg beszélek van időm megfigyelni. Már majdnem egy éve, hogy leszerelt, de nem hagyta el magát. Ha lehet még precízebb, mint azelőtt. Pontosan tudja mit hol talál. Vajon, ha arrébb raknék valamit, nem találná?
Végül mégsem teszem, mert biztos vagyok benne, hogy nagy ívben vágna ki a házából.
– Nos, ennyire jutottam, és szükségem lenne a maga segítségére. – Figyelem ahogy megterít. – Maga nélkül is folytatom, mielőtt megpróbálna lebeszélni.

Ian:
– Eszembe se jutott, hogy lebeszéljem, ismerem a maga fajta fiatal zsarukat. Azt hiszi megválthatja a világot, de ez nincs így. Információt adok mást nem. Nem kívánok napfényre kerülni újra ennek az ügynek a kapcsán. Rengeteg időmbe telt mire eljutottam idáig, hogy képes legyek magamról gondoskodni és nem is szeretnék bele halni a maga hülyeségébe. Egyen, ha már magának is szedtem ételt. Ha nem szereti meg csak hagyja ott.
Leülök és enni kezdek, pontosan tudom, hogy ő is leült és enni is kezdett. Az érzékeim sokkal élesebbek mióta a látásom odalett. A legkisebb zajt is meghallom s az orrom is képes olyan finom illatokat érezni, mint Erik nyomozó finom kölnije.
– Valószínű, hogy figyelik a házam, ezért hálás lennék, ha feldúltan távozna. Ha van valami mondanivalóm majd én keresem magát. Egy fiatal lány kapcsán kezdtünk el először nyomozni. A folyóból szedték ki, hamar kiderült, hogy gyilkosság történt s hogy egy bizonyos üzletember titkárnője volt. Persze ellene nem találtunk semmi konkrétat, de így is közelebb jutottunk hozzá, mint addig bármikor. Így aztán gondoskodott, hogy kiszálljak a buliból, az ügy pedig a szőnyeg alá lett söpörve egészen eddig. S ezzel én meg is voltam elégedve. Bár számíthattam volna arra, hogy felbukkan egy ilyen idealista rendőr, mint maga.
Nem bírom megenni az egész ételt, s az étvágyam is elmegy a végére így csak hátra dőlök és a férfira nézek. Szinte csak benyomásokat látok belőle. Úgy gondolom, hogy fekete a haja, de a szeme színét és a többit nem tudom kivenni. Abban vagyok még biztos, hogy majdnem egymagas velem.

Erik:
Meg sem kérdez, csak kiszolgál. Én pedig engedelmesen leülök és enni kezdek.
Hallgatom, amit mond, és biztos vagyok benne, hogy igaza van, nem messze lentebb magam is láttam egy autót. Valahogy túlságosan is belesimult a környezetében. Annyira, hogy az már feltűnő volt.
Többször is idealistának nevez, pedig azon a korszakomon már túl vagyok rég. Egyszerűen csak utálom, hogy ennyire nem álltunk ki a saját kollegánkért. Ahogy elkezdtem felgöngyölni a szálakat, rájöttem, hogy egyre magasabbra vezet, még a mi berkeinken belül is.
Nem véletlen került a szőnyeg alá az ügy. Ez pedig mérhetetlenül bosszant. Talán mégiscsak idealista vagyok.
– Tudja, hogy semmi baj nincs az idealistákkal. Kicsit hülyék szegények, de hát kellenek ahhoz, hogy az olyanok, mint maga, soha ne adják fel. – Leteszem az evőeszközt, és hátra dőlök. – Új áldozat van. Ezúttal is egy fiatal lány. Alig huszonhat éves. Rengeteg közös jegyet mutat a korábbi áldozatokkal. Még nem találtam semmi konkrétat, amivel ehhez a bizonyos illetőhöz köthettem, csupán pár korábbi képet, ahol asszisztensként jelenik meg. Ugye nem követi el kétszer ugyanazt a hibát ez az őrült? Még ő sem mehet ilyen messzire.

Ian:
– Az őrülteknek az a sajátja, hogy nekik természetes, amit tesznek csak nekünk nem. Ha a gyilkolási kényszer hajtja, akkor pedig úgy sem lesz képes megállni. Elképzelhető, hogy egy bizonyos személyt öl meg mindegyik nőben. Az idealisták csak megöletik magukat, amúgy is úgy nézek ki, mint aki feladta? Ha nagyon akarnám eltángálhatnám magát aztán meg kirakhatnám az ajtómon.
Felállok és összeszedem a tányérokat, hogy elmosogassak. Az övé nem ott van, ahova letettem, gondolom tesztelni akar. Fel sem veszem az ilyen apró változást, természetesen veszem el az ő tányérját is.
– Az ilyen tesztelésekkel csak felbosszant. Nem tud a közelemben olyan halk lenni, hogy ne halljam meg, ha elmozdít valamit a helyéről. Ha van még valami nyögje ki, ha nincs mehetne is. Nem érek rá egész nap magára.

Erik:
– Miből gondolja, hogy az idealisták csak úgy hagyják magukat eltángálni és kitenni? Kérem, ne keverje az udvariasság fogalmával össze az idealistát – vigyorogva figyelem, ahogy egy pillanatra megáll mert figyelmetlen módon arrébb tettem a tányért le, mint szeretem volna.
– Ha tesztelni akarnám, nem hat és fél centivel rakom arrébb a tányért. Valamint nem óhajtottam eltitkolni a dolgot. Magának a mániája, hogy mindenki ki akar cseszni magával? Pedig, én csak idealista módon segíteni akarok. Ugyanis én örököltem a sok kutyaszart, amit maga után hagyott az asztalán. Többek közt ezt is – teszem az asztalra a kitüntetését. – Elég idiótának kell lennie ahhoz, hogy ne lássa meg a különbséget a lelkes idealista, és egy törtető nyomozó közt – állok fel a székemről és egy gyors mozdulattal a helyére rakom, ahol volt, pontosan illesztve a kikopott részekre. – A számom az asztalra tettem.
Remélem a makacssága nem kerül az életébe. Ahogy a legtöbb fafejű öszvérnek – sétálok az ajtóhoz. – Az ebéd nagyon finom volt, köszönöm – szólalok meg halkan, aztán nagy dérrel-dúrral távozom, fennhangon szidva az összes istenverte kiégett zsarut.

Ian:
Felsóhajtok és a szemétbe dobom a számát. Nem mintha látnám elolvasni, ami rajta van, majd megtalálom a magam módszerével. Szóval ő került az én helyemre. Majdnem egy éve senki nem nyitotta rám az ajtót, amiről persze én tehetek. Mindenkit ellöktem magamtól, az akkori páromat is. Részben mert nem akartam, hogy veszélyben legyen részben pedig azért, mert nem akartam, hogy úgy lásson. A kitüntetést is a kukába hajítom és úgy döntök meglátogatom egy régi ismerősömet. Informátor volt, de csak velem dolgozott. Ahogy én eljöttem ő is, bár biztos vagyok benne, hogy ugyan úgy figyel. Egy órába telik mire eljutok hozzá. Elmondom miért jöttem mire csak annyit mond, hogy ideje volt. A jelenlegi nyomozás állásáról ugyan azt mondja el, mint Erik. De mondd új dolgokat is.
– Volt nálad egy adattároló mikor felrobbantál, azt mondtad valaki a kocsidban hagyta. Kész csoda, hogy nem sült meg teljesen. Érdekes és kompromitáló képek vannak rajta. Minden bizonnyal egy Mc’Donald-hoz közeli ember szerezte meg őket. Egyik sem hamis, mindent biztonságba tettem és senkinek nem beszéltem róla. Ha akarod elviheted.
– Másolatokat csak, az eredeti maradjon ott, ahol most is van. Mit gondolsz Erikről?
– Okos, és meggondolja milyen lépéseket tesz, fiatal ugyan, de nem hülye, bár még mindig túlzottan hisz az igazságban, vagyis inkább abban, hogy megéri az a sok szar, amit csinál.
– Tessék itt vannak, ha oda is adod neki, engem ne említs.
– Rendben, köszönöm. Örülök, hogy neked nem lett bajod.
– Tudok vigyázni magamra, ha kell valami, gyere.
Bólintok és megyek. Mc’Donald az az üzletember, aki a legfőbb gyanúsított, legalábbis a számomra. Ezek a képek még hasznosak lehetnek.    Előveszem a fehér botomat és elindulok Erik lakásához. Minek nekem telefonszám, ha el is mehetek hozzá? Kicsi kertes házban lakik, legalábbis ezt mondták nekem. A megfelelő háznál egyszerűen a hátsó bejárathoz megyek és pár pillanat múlva bent is vagyok. Más házában nehezebb mozognom, de azért megoldom. A kis csomagot leteszem a konyhapultra, én pedig leülök egy székre és várok.

Erik:
Amikor azt mondták, hogy módfelett morózus és bunkó, akkor nagyot tévedtek. Persze kedvesnek semmiképp nem nevezném, de azt hiszem csupán túl közel van még az emlék.
Egész nap a kapott információk alapján kutatok, amikor újabb ügyet sóz a kapitány a nyakamba, mondván, hogy túl sok a szabadidőm, ha ráérek régi ügyekben turkálni. Elveszi tőlem az aktát, amit nem bánok túlzottan, otthon és digitálisan is van másolatom. Ross rendőrfőnök régi motoros, nem tud lépést tartani a digitalizációval. Szánom-bánom bűnömet, de kihasználom ezt.
A helyszínen megtörök egy kicsit, a gyermek, akit találtak, több darabban van, mint születése jogán kellene lennie. Kegyetlenül elbántak vele. A helyszínelő rendőrők közül többen is rosszul lesznek. Még a halottkém is borzasztóan sápadt. Én pedig megfogadom, hogy megiszok otthon egy-két pohár italt… Vagy inkább öt-hatot.
Már tíz is elmúlik, mire Wong étterméből előre megrendelt kajával hazatérek.
Ahogy kinyitom az ajtót, megérzem a levegő változását. Valaki van vagy volt a lakásban. Előkapom a fegyvert és a szatyrokat lerakva befelé indulok a sötétbe.
A fotelban találok rá, kedvenc nyomozómra, békésen szundikál.
Vajon mióta várhatott rám? A munkaidőm már vagy öt órája letelt. Azóta itt lebzselhetett? Felkapom a kanapéról a plédet és betakarom vele, majd visszamegyek az ajtóba és felszedem a kínai kaját.
Bezárom az ajtót és a konyhába indulok, hogy megmelegítsem.
Töltök magamnak egy Jack Danielt. Szükségem lesz rá.

Ian:
Rögtön felébredek ahogy megérzem a közeledését. Mégis csupán akkor megyek utána miután kiment a konyhába. Megérzem, ha valakinek rossz napja volt és neki határozottan kijutott mára a jóból. Csendesen a pultnak támaszkodom és csak hallgatok egy darabig. Mikor nem szólal meg mély levegőt veszek.
– Erik mi történt? – Érzem, hogy valami nyomasztja és alkoholt is iszik. Úgy gondolom ez alapesetben nem szokása. Könnyebb lesz, ha kibeszéli magából.

Erik:
Prüszkölve köpöm vissza az italt, ahogy egyszerre próbálok felnevetni és lenyelni a kortyot. Hallottam, hogy bejött, de eddig csendben volt.
– Kér kínait? Ha tudtam volna, hogy jön nagyobb adagot hozok. Bár azt hiszem sejthettem volna, hogy megjelenik a napokban. Kér egy italt? – térek ki a válasz elől. Nekem még kell legalább egy ital, hogy fel tudjam dolgozni azt, amit láttam.
Pedig kevés ilyen alkalom volt eddig.
Tétován pakolászni kezdem a kínais dobozokat. A friss, meleg rizs illata elkezdi belengni a konyhát. Otthonos illatot árasztva. Csörögni kezd a mobilom.
– Szia anya – veszem fel és arrébb lépek. – Nem, jól vagyok, tényleg… Persze… Az enyém, de meg fogom oldani… Igen, persze… Van kínaim… Nem, ne gyere át… Rendben, nem dolgozom sokáig…. Ne aggódj anya, szeretlek. – Leteszem a mobilt. – Anya mindig nézi a híreket és minden ocsmányabb eset után felhív. Biztos akar benne lenni, hogy nincs semmi bajom. Hogyan is mondhatnám el neki, hogy a letakart holtest sokkal szolidabb látvány volt, mint az eredeti állapotok? De megérzi, ha szükségem van rá, szóval az is lehet, hogy épp most vágja kocsiba magát, hogy átautókázzon és babusgasson kicsit. Szóval, ha nem akar találkozni vele, akkor szívesen hazaviszem. Ellenkező esetben itt a vacsorája – nyújtom felé a tányért, amire rizst tettem és édes-savanyú csirkét. Felkapom az enyémet és a poharam, majd a sötétbe burkolzó nappali felé indulok. – Remélem nem zavarja, ha nem kapcsolok villanyt. – Vetem le magam a kanapéra. – Még egy lépést előre, akkor éri el a fotel sarkát – szólalok meg, amikor tétován megáll egy pillanatra.

Ian:
Jó, hogy van valaki, aki aggódik érte, én mellettem már nem nagyon van ilyen ember. Elveszem tőle a tányért és leülök az útba igazítása után.
– Kösz, idegen helyen egy kicsit nehezebben közlekedek. Szóval kapott a nyakába még egy durva ügyet. Ha gondolja segíthetek benne, magának is jobb, ha hamar megvan a tettes. Nem zavar az édesanyja, szerintem kedves dolog tőle, hogy ennyire aggódik magáért.
Megrezzen a mobilom jelezve, hogy üzenetem érkezett. Fred az informátorom, akinél voltam délután írt, hogy milyen új ügyet kapott Erik.       Szóval gyerek gyilkosság. Lehunyom a szemem és leteszem a tányért a dohányzó asztalra.
– Az informátorom magán tartja a szemét, most írt mit sóztak a nyakába. Sajnálom, a gyerek gyilkosságok a legnehezebbek. A képeket, amiket a konyha pultra tettem jobb, ha csak holnap nézi meg. Van elég emészteni valója mára úgy érzem.
Nem mondok semmi többet csak újra hátra dőlök és hallgatok. Ha akar mondani valamit, akkor úgyis elmondja. Nekem ráadásul a csend is beszél. Tétova mozdulatai, ahogy próbál enni, a mohó kortyok, ahogy még egy pohár alkoholt iszik. Még ha nem is tudok részleteket, így is érzem, tudom, hogy milyen szörnyű lehetett a holttest. Még mindig érezni halványan az akkori érzelmeinek az illatát.

Erik:
Jól esik, hogy nem türelmetlenkedik, hanem megvárja míg magam jutok el addig, hogy képes legyek beszélni róla. Félreteszem a kaját, elment a maradék étvágyam is.
– Elisabeth Adamson, alig hat éves. Már majdnem túl nagy. A Gyűjtő tette. Alig egy-két nap és megkapom a következő relikviát. Azt hittem megszabadultam tőle! New Yorkban az én ügyem volt, de a főnök levett róla, mert nem sikerült elkapnom, és az emberek egy tapasztalt nyomozót akartak. Pedig majdnem megvolt. Csak egy rendes szilárd bizonyíték kellett volna. DNS nyom, vagy más. De mindig túlságosan is elővigyázatos. Kiszemeli a számára kedvező kislányt. Olyan öt vagy hat évest. Csak ebbe a korosztályba tartozó kislányok felelnek meg neki.       Mindegy, hogy milyen a kislány. Ezért Gyűjtő a neve. Volt már kék szemű, szőke, tejfehér bőrrel és ében szemű, fekete sötét bőrrel. A kor számít. Csak olyat választ, aki betöltötte az ötöt és nem múlt el hat. Szörnyen bosszantja, ha kicsúszik a kiszemelt áldozat a hálójából. Ha sikerül elkapnia, akkor többször is megerőszakolja őket, majd egy hét után megöli. Sosem tart tovább, hogy összetörje őket. De még sosem bánt ennyire kegyetlenül velük. Azt hiszem büntetésnek szánta, amiért eljöttem New Yorkból.
El kell kapnom, különben lekaszabolja a fél várost. Most ölt, de nem tudom, hogy megtartja-e az eddigi menetrendjét, Mindig teliholdkor rabolja el a kislányokat. Az utolsó két alkalommal megnövelt létszámmal jártuk az utcákat, bevetettük a sajtót, figyelmeztetve a szülőket.             Mégis elkapta Emily Burnst. Egy ír-amerikai vérkeveredés csodálatos kombinációja volt. Ragyogó göndör vörös fürtök és fűzöld szemek.         Én már csak fakón láttam, de még így is csodálatos volt. Bemocskolta és megölte, majd kipreparálta és kitette az egyik játszótérre. A család otthonától legtávolabb lévő játszótérre. – Elhallgatok és öntök magamnak.

Ian:
– Hallottam róla egy keveset. Fred, ha megkérem segít magának és én is felajánlom a kezem. Persze ettől nem leszünk barátok, de őt már akkor a gödörbe tudtam volna lőni, mikor először hallottam róla. Ráadásul a mostoha nővéremnek van egy kislánya. Talán 3 hete töltötte be az öt éves kort. Nem beszélünk ugyan, de ha ez a Gyűjtő itt van, nem akarom, hogy elkapja a kislányt. Maga viszont valamivel felkeltette a figyelmét, ha ide jött maga után. Lehet, hogy ismeri is csak nem gondolt rá ő lehet az. Majd, ha készen áll rá szeretnék mindent hallani a személyes tapasztalatairól, benyomásairól. Már persze ha elfogadja a segítségemet.
Mikor csengetnek felállok és elmegyek ajtót nyitni. Erik nem teljesen van olyan állapotban, hogy megtegye. Kezem a pisztolyomon van, de a körvonalakból felismerem, hogy egy nő az, ezért ellépek az ajtóból, hogy beengedjem.
– Gondolom Erik anyja, a nappaliban van, jó lenne, ha nem hagyná, hogy többet igyon. Én akkor megyek is, nem akarok zavarni.

Remélem szórakoztatónak találtátok.