2. részlet
Erik:
A nappali ajtajáig követem és elcsodálkozom rajta, hogy milyen arrogáns és magabiztos.
– Holnap Curry lesz a vacsora – közlöm és hagyom, hogy elmenjen. Anya bejön és magához ölel.
– Jól vagy, kisfiam?
– Igen, anya. Csak egy eset kavart fel, amiről azt hittem hogy magam mögött hagytam.
– Ez ő igaz? – Egy esetben két napig otthon voltam, súlyos megfázással és az asztalomon szétterítve próbáltam megfejteni az ügyet, amikor elnyomott a láz, és mikor felébredtem, anyám a fotelban sírt és az akta össze volt pakolva. Többé nem nyúlt semmihez.
– Teljesen biztos vagyok benne, hogy ő. De kérlek, ezúttal ne nézegesd az aktát. Azt hiszem felbosszantottam valamivel, így az a szegény gyerek még többet szenvedett miattam – suttogom halkan.
– Nem a te hibád, hogy annak a borzalmas alaknak elment a maradék esze is.
– Az én hibám, mert én nyomoztam az ügyben.
– Áthelyeztek.
– De nem akartam.
– Tudom.
– Anya, itt is megtaláltam a magam keresztjét.
– Sejtettem, hogy így lesz. Te unnád a könnyű ügyeket. Tehát mire vigyázzunk?
– A profil ugyanaz maradt. Vigyázzatok az öt évesekre. Figyelmeztesd kérlek az anyákat. Építsetek ki riadóláncot. Meg amit ilyenkor megtehettek.
– Már csak egy kérdésem van: Ki volt ez a helyes fiú?
– Az ő ügyében nyomozok. Az ő helyét kaptam meg itt. Csak segíteni próbált anya, kérlek, ne kombinálj.
– Ne kombináljak? Hiszen te bökted oda neki, hogy holnap curry lesz a vacsora.
– Anya, ő túlságosan öntörvényű nekem. Akkor jön megy amikor a kedve tartja. Ha már itt tartunk, majdnem éjfél van. Neked nem otthon kéne aludni?
– Jól van már! Anya vagyok, jogom van aggódni a fiamért.
– Menj haza, anya!
– Szeretlek, kisfiam.
– Én is – adok egy puszit a feje búbjára.
– Az a helyes kis rendőr azt üzeni, ne igyál többet. Szerintem csinos fiú – mosolyog anyám. Felhördülve mutatok az ajtóra.
– Én…. Menj haza, anya. Ő sosem lesz olyan.
Ian:
Ahogy kilépek az ajtón elnevetem magam, még ha ebben a nevetésben kevés is az öröm. Haza megyek én is, hisz hosszú volt a nap, fáradt vagyok már. Ahogy hazaérek lezuhanyzok majd elnyúlok az ágyon és alszom is.
Keveset alszom, rémálmok gyötörnek.
Ha beszélek az esetről újra és újra felszakadnak a sebek.
Ahogy felébredek másnap reggel egyből felhívom a nővérem és szólok neki, hogy vigyázzon a kislányára. Jó lenne, ha a többi anya is így tenne a környéken. Bár sok mindenben nem értünk egyet az legalább megmaradt, hogy hallgat arra, amit mondok. A beszélgetés után leteszem a telefont és elmegyek futni. A szokásos 10 km, amit leszoktam futni most is jól esik. Az útvonalat meg már betéve tudom. A futás után elmegyek az edzőterembe, ahová még zsaru koromban is jártam. Most is van jópár ifjonc, akik tanulgatnak, én pedig szívesen vagyok a tanáruk.
Erik:
Fejfájással kelek, beveszek egy aszpirint, majd egy gyors zuhany után futni indulok. Megveszem a szokásos reggelim, majd visszafelé indulok, amikor egy kocsi fékez le mellettem, majd egy nagy darab pasi ugrik elém és megütne, ha elérne, de reflexből lépek hátrébb. A karom azonban eléri és mire felfogom, már villan is a kés. Szerencsémre még lendületben vagyok, így csak az oldalamba szalad bele, és nem ér semmi létfontosságút.
A fájdalom így is vakító villanásként robban az elmémbe fagyos forrósággal.
Felnyögök, de nincs időm sajnálni magam. A kés újra lecsapó kígyóként villan felém, de ezúttal kikerülöm. Kezére ütök, így sikerül kiütni belőle a kést. Kihúzom a fegyverem a tokjából és a gyomrába nyomom.
– Üzenem a fönöködnek, hogy én New York legkegyetlenebb részén, Harlemben nevelkedtem. Pár szaros politikus nem fog megijeszteni. Ha jót akar magának, meghúzza magát. – A pisztoly agya gyorsan csap le és már futásnak is eredek, mire a többiek kikászálodnak, hogy segítsenek a társuknak.
Miútán nem jönnek utánam megállok és megtámasztom magam a falon. A fegyvert visszadugom a pulcsi alá, ahol jól van elrejtve. Felhúzom a pólót a hasamon és megnézem a sebem. Mély és eléggé vérzik. Biztonságos hely kell. Kinézek az tuca végére és egy edzőtermet látok. Felveszem a puloverem, hogy eltakarjam a vért és elindulok arra.
– Hello – igyekszem a hangom kordában tartani. – Mit kell tennie az embernek, hogy edzhessen itt – érdeklődöm kedvesen a lánytól, aki a pult mögött áll.
Ian:
Éppen távoznék, mikor meghallom a hangját, mi van a világgal, hogy akkor is belefutok ebbe a férfiba, ha nem is akarok? Hallom a hangjában az elfolytott feszültséget és odalépek hozzájuk.
– Hé, Cindy, csak írd a tagot a számlámhoz, rendben? Mondtam neki, hogy nézzen be egyszer, ha lesz kedve.
– Rendben, Ian, örülök, hogy végre van egy barátod. Éppen rád fér, hogy újra randizni kezdj.
A szemem forgatom Cindy szövegén.
Karon fogom Eriket és hátra viszem az irodába. Mivel segítek tanítani az újoncokat, így van bejárásom ide. Leültetem a férfit az egyik székbe, én magam pedig az asztalnak támaszkodom a karomat pedig keresztbe fonom mellkasom előtt.
– Mi történt?
Ennyit kérdezek csak, türelmetlenségemet pusztán hangomból érezheti ki.
Erik:
– Megkéseltek – suttogom és már nem igyekszem elfojtani hangomban a fájdalmat. – Segítened kellene. Kitakarítani a sebet. Nem megyek kórházba. Mennem kellene dolgozni. Ma irodán vagyok. Én… – megszédülök. Levegő után kapkodok. – Azt hiszem, el fogok ájulni – nyögök fel.
Ian:
Rögtön mozdulok és elkapom mielőtt leájulna a székről. Lefektetem a földre, majd bezárom az iroda ajtaját. Előveszem az első segély készletet s mellé térdelek. Nehéz lesz így, mert nem látom, hogy tiszta e már a seb, de megoldom.
Kitapogatom a felsőjét és egy ollóval levágom róla, majd óvatosan megvizsgálom a seb széleit. Erősen vérzik, de úgy gondolom se fő eret, se szervet nem ért a szúrás.
Előveszem egy géz tekercset és Erik fogai közé teszek majd felállok és leveszek a polcról egy üveg Jack Daniels-t. Kibontom és szépen óvatosan a sebbe locsolom, majd gézzel kitakarítom. Hallom mikor egy halk nyögéssel elájul. Nem is baj, mert nem lesz kellemes. Ezt a sebet össze is kell varrnom. Mire vegzek mindenem elzsibbad és sokkal inkább érzem magam hentesnek, mint olyannak, aki épp megmentett valakit. Még erősen bekötöm a varrást is, hogy ne dörzsölje ruha, majd felhívom Fredet, hogy kéne egy kis segítség. Erik még akkor sincs magánál, mikor Fred ideér.
Segít átöltöztetni, aztán rendet teszünk az irodában, majd közös erővel Fred kocsijába kanalazzuk a férfit s hozzám megyünk. Fred segít bevinni a házba, majd le is lép. Lefektetem Eriket az ágyacskámba és vizes borogatást teszek a homlokára, mert kezd felmenni a láza. Az éjjeli szekrényre készítek fájdalomcsillapítot, vizet meg némi alkoholt is. Aztán leülök és várom mikor tér magához, közben sűrün cserélgetve a borogatásokat.
Erik:
Hol magamhoz térek, hol elnyel a sötétség.
Amikor magamhoz térek olyan érzés mintha felzabáltam volna a papírboltot.
– Viz – sóhajtok és lehunyom a szemem. Abban biztos vagyok, hogy nem a saját ágyamba vagyok, a nap fénye melegen cirogatja az arcom, de pont a másik oldalról.
Hallom, hogy valaki motoszkál, ezért próbálom arra fordítani a fejem.
Kell pár perc mire a morzsákból összeszedem, hogy mi történt.
– Nálad vagyok? – Igyekszem kiszáradt szám mozgásra bírni, de amikor ad egy korty vizet, azért hálásan felsóhajtok. – Köszönöm.
Ian:
Mikor magához tér adok neki egy kis vizet de nem hagyom hogy túl gyorsan igyon. Szerencsére mostanra a láza is majdnem elmúlt így már biztos hogy megmarad.
– Igen, nálam vagy, mégsem vihettelek haza és hagyhattalak ott. Még ha ott is maradok, nem lett volna sok értelme. Nálad nem ismerem ki magam túl jól. Itt viszont mindent tudok mi hol van. Maradj nyugton egy kicsit megnézem a sebedet. Ha már lejebb ment a gyulladás felkelhetsz és kijöhetsz a nappaliba.
Kitapogatom a pólója alját, majd felhúzom aztán a kötést levágom róla. Óvatosan érintem meg a seb környékét, amit nem érzek sem forrónak sem gyulladtnak.
– Rendben, ülj fel.
Megvárom míg megteszi, aztán vissza kötözöm.
– Lassan állj fel és gyere ki a nappaliba. Amíg kivánszorogsz csinálok egy könnyű ételt, ami energiát ad. Jól gondolom, hogy Mc’Donald emberei voltak? Jó lenne, ha ezentúl nem egyedül mászkálnál. Biztos van társad vagy ilyesmi.
Megvárom, amíg kimászik az ágyból és figyelem. A léptei érthető modón bizonytalanok, de érzem, hogy nincs szándékában elhagyni magát. Nagyon helyes. A konyhába érve nekiállok húst sütni és salátát összeállítani.
– Bármennyire is csábító, nem ihatsz alkoholt. Adhatok helyette teát, kávét, vizet, vagy narancs levet. Ja és kétszer kerestek, a hangposta alapján az anyád, majd hívd fel, ha úgy érzed.
Erik:
– Mc’Donald emberei voltak – eleinte még kicsit lassan megy a mozgás, majd egyre könnyebben.– Köszönöm a gondoskodást. Sikerült leráznom őket, azt hiszem, nem biztos abban az a rohadék, hogy rendesen sikerült megkéselnie. Nincs társam – óvatosan leülök a konyhaszékre és figyelem, hogy milyen ösztönösen mozog a konyhában. Mindenről pontosan tudja, hogy hol van, hová kell nyúlnia érte.
– Egy pohár vizet kérnék. Nem vagyok nagy alkoholista. Jacket csak akkor iszom, amikor belenyúlok a közepébe, mint múlt éjjel. Akkor is csak két vagy nagyon maximum három pohárral. Annál többet sosem. És csak a Gyűjtő képes ennyire kiborítani, senki más. Sok mocskos dolgot láttam, de még Mc’Donald sem volt képes annyira felzaklatni. Nem tudom, hogy a Gyűjtő miért. Minden esetre köszönöm, hogy eddig gondoskodtál rólam. – Felveszem a telefont és megnézem, hogy ki keresett. – Ha megbocsátassz – lassan felállok és az ablakhoz sétálok, de úgy, hogy a fal takarásában legyek. Nem akarom nagyobb bajba sodorni amibe már így is sodortam.
– Anya, kerestél? – A szóáradatba kerül minden, az alapos fejmosáson keresztül az aggódásig. – Sajnálom, tudom, hogy felhívhattalak volna, de épp nem megengedett utakon jártam…. Anya, te is tudod, hogy a törvény néha csak akadály… Nem, nem tettem semmi törvénytelent, csupán… Jó. Máskor felhívlak. Szeretlek. Sajnálom. Mennem kell. Vigyázzatok magatokra apuval.
Amikor letszem az ablakon bámulok kifelé, de észre sem veszem mikor ragadnak el a gondolataim és már nem látom a világot, csak a gondolataim vetítik elém a támadást. Eszembe jut az autó típusa, és színe, valamint kettő a rendszám számjegyei közül.
El fogom kapni és kicsinálom a rohadékot. Még a választások előtt. Ilyen nem juthat még magasabbra ennl is.
Ian:
– A megkattanás is esélyes volt a lábadozásom elején. Foltokat, fényeket, azt tudom hogy fekete haja van, de az arcvonásait nem látom rendesen. Sok mindent a hangja alapján, vagy illatok alapján állapítok meg. Na meg sose voltam tétova ember. Miután arra jutottam hogy nem vagyok hajlandó összetörni elmentem egy vakokkal foglalkozó intézetbe. Sok mindnet ott tanítottak meg. Van összehajtható fehér botom is. Aztán meg vissza mentem edzeni. Megtanultam értékelni azt a keveset amit látok. Még hálás is lehetek mert nem néz ki a szemem undorítóan.
Hagyom, hogy elmosogasson, én megigazgatom utána a csepegtetőn a tányérokat, mert nem bírom megállni.
– Az orvos szerint valamennyit még javulhat, de talán csak annyit, hogy közelről megmondom milyen a szeme színe. Csak azok tudják, hogy nem látok rendesen, akik nem ismernek. Ha kellően határozottan tudok fellépni, akkor nem derül ki a gyengeségem. Persze attól is függ, hová megyek. Ha végzett a mosogatással menjen zuhanyozzon le, de vigyázzon hogy a kötés ne legyen vizes.
Erik:
Meglep a válasza, azt hittem elutasít majd.
– Segítenél körberagasztani? – kérdem és elnézően legyintek, amikor megigazítja a csepegőn az edényeket. Mindenkinek vannak rigójái. Neki miért ne lennének.
– Odabenn úgy beszélnek rólad, mintha magad lennél a sátán – mosolyodom el halványan. – Azt mondták keservesen megbánom, ha veled akarok beszélgetni. Pedig szerintem egész kedves vagy. Néha kissé morogsz, mint a medve, de alapvetően rendes ember vagy.
Segítek neki, amennyire tudok, de vannak helyek, amit magának kell megoldani. Amikor körbeér, akkor rámosolygok.
Elindulok a fürdőként titulált helyiség felé, hogy a kölcsön kapott törcsivel megoldva elvégezzem a zuhanyzás műveletét.
Az ajtóból visszanézve még rávigyorgok.
– Szürke.
Ian:
Segítek neki és körbe kötöm a sebét, aztán halkan elnevetem magam, mikor elmondja milyen színű a szeme. Igen, valahogy illik a fekete hajához a szürke szem.
Megvárom amíg már nem hallom a zuhany hangját, akkor benyitok és leteszek egy kupac ruhát a mosdóra. Hiába nem látom mégsem nézek a zuhany irányába.
– Elfelejtettem ruhát adni amiben elmehet. Régen tényleg rosszabb voltam, nem szerettek, mert egy ügyet sem hagytam, akár ki is volt az elkövető vagy az áldozat. Ha végeztél, hazaviszlek, ha gondolod. De, ha még nem érzed magad elég jól, maradhatsz is.
Kimegyek a fürdőből át a háló szobába és rendbe teszem az ágyat, már éppen ideje. Új huzatot húzok rá és mindent akkurátusan teszek rá vissza.
Folytatása következik!