Nehéz elnyerni a megbocsájtást…
Erik:
– Segtek – emelkedem fel és bevezetem őket az anyám által mutatott lakókocsik egyikébe.
– Velem aludt, amíg nem voltatok itt, de Yama közölte, hogy jöttök. Szóval én abban a lakókocsiban vagyok – int anyám egy másik felé.
– Tudod, hogy ha lett volna más megoldás, akkor azt tesszük. De így volt a leggyorsabb, hogy elkapjuk. Anya, Ian nem is lát szinte semmit. Bombát tettek a kocsim alá. Meddig kellet volna várnunk? Amíg te vagy Liz belehal?
– Tudom. Csak annyira sokat sírt.
– Én is csak annyit tudtam, hogy él. A robbanást is hallottam, anya! El tudod azt képzelni? A szívemet tépték ki. Viszek neki enni.
Ian:
Hagyom, hogy az egyik lakó kocsihoz vezessenek. Bemegyek s lefektetem Lizt az ágyra, be is takarom alaposan. Leülök mellé és a haját simogatom gyengéden. Mikor Erik is megjön felé fordulok.
– Mit mondott neked Liz? Szomorú lettél tőle.
Erik:
– Hogy neked megbocsát, de nekem nem. Volt egy egyeszségünk és én megszegtem. Jogos a haragja. Majd később, ha már megnyugodott megpróbálok vele újra beszélni.
Ian:
– Rendben, ebbe azt hiszem, én nem szólhatok bele, majd akkor beszélek vele ha hajthatatlan lesz. Gyere, ülj ide mellém, egyél velem, neked is szükséged van egy kis ételre.
Mikor odajön hozzám fél kézzel magamhoz ölelem és megpuszilom a halántékát.
Erik:
Jót tesz, hogy vigasztalni próbál. Imádom érte. Fájt Liz reakciója, de érthető volt.
Összetörtük.
Ian:
– Sok idő kell neki, de remélem sok szeretettel rendbe hozhatjuk.
Simogatom a karját, hogy megnyugodjon, de Liz haját is simogatom, így nem maradt szabad kezem enni. Nem is baj, úgysem igazán vagyok éhes.
Erik:
– Vacsorázzunk. Sok kalóriát égettél el és nem fogsz elbírni. Aztán fürödj meg, addig én itt maradok Lizzel. Aztán majd itt alszunk. Oké?
Ian:
– Rendben, most akkor együnk együtt.
Elveszek egy darab szendvicset és enni kezdem. Ez az újabb érzelmi terhelés mindannyiunknak sok volt. Gyorsan befejezem, majd felállok, hogy elmenjek fürödni.
– Ha felébred mondd meg neki, hogy pár perc és jövök.
Erik:
– Természetesen. Anya kint van segít eligazodni a kocsik közt – adok neki egy csókot.
Ian:
Viszonzom a csókot mielőtt kimegyek. Kint tényleg ott van az édesanyja, aki egy szó nélkül vezet el zuhanykabinokhoz.
– Asszonyom, ha lesz egy kis időnk, szeretnék magával beszélni. Fontos lenne majd, remélem nincs ellenére.
Clara:
– Nem értem, mi folyik itt, de várjunk pár napot, amíg lecsillapodnak a kedélyek. Most túlságosan izgatott mindenki.
Megáll egy lakókocsi előtt.
– Tudja jó embernek látszik, de igen nagy marhaságot csinált. De nem rendbe hozhatatlan.
Ian:
– Nem én akartam, egy volt kollégám ötlete volt. Beleszólni sem tudtam, mivel épp kiterültem a robbanás után. Ha lehetett volna, máshogy csinálom. Sosem állt szándékomban ennyire, sőt semennyire sem megbántani Lizt. A nővérem gyereke, de úgy szeretem, mintha a sajátom volna. Köszönöm, hogy vele volt.
Clara:
– Nekem nem kell magyarázkodjon. Azt elég lesz Liznek. Én értem, hogy miért tette. A véleményem szerint, akkor is marhaság volt. De vannak dolgok, amikre nem vagyunk befolyással.
Ian:
Önkéntelenül jön a magyarázkodás. A kisugárzása kicsit anyámra emlékeztet. Mielőtt még nagyobb hülyét csinálok magamból, bemegyek az egyik zuhanykabinba és gyorsan zuhanyzáshoz látok. Pár perc alatt végzek is és már emlékezetből sietek vissza a lakókocsiba, ahol Liz van.
Erik:
– Meg sem moccant, – nyugtatom meg. – Nemsokára visszajövök.
Elmegyek és lezuhanyzom, majd magamhoz véve pár apróságot visszamegyek Ianhez.
– Feküdjünk le. Ideje nyugodtan pihenni.
Ian:
– Ezzel egyetértek.
Elhelyezkedik a másik ágyon, ami alig egy karnyújtásnyira van Liztől. Mikor Erik is mellém fekszik átölelem és a nyakába csókolok.
– Nem akarom, hogy bűntudatod legyen Liz miatt. Nem tehettél mást – cirógatom.
Erik:
– Ne aggódj miattam. Majd megbeszéljük. De szeretnék most egy időt eltölteni itt.
Ian:
– Addig leszünk itt, ameddig szeretnéd. Most pedig aludj.
Addig cirógatom, míg el nem alszik. Én nem tudok elaludni, ráadásul éjszaka mindketten nyugtalanok. Többször kell megnyugtatni Lizt és Eriket is, így végül az ágy szélére ülök, mert így könnyen elérem mindkettejüket.
Erik:
Egész éjjel rémálmok gyötörnek, folyamatosan elvesztem hol Lizt, hol Iant. Az utóbbi beleőrül Liz elvesztésébe. Amikor felriadok merő lucsok vagyok.
– Ian – suttogom, de szinte azonnal meg is látom, ahogy megmoccan Liz mellett. Kicsúszom az ágy szélére és kinyújtom a kezem, hogy megfogjam az övét.
Ian:
Rögtön Erik felé mozdulok, ahogy felébred. Felállok s mellé ülve magamhoz ölelem őt.
-Itt vagyok, minden rendbe van. S…nyugodj meg, szeretlek, kedvesem. Addig suttogok a fülébe, míg meg nem nyugszik, hátát tovább cirógatom.
– Biztonságban vagyunk itt, minden rendben – csókolom meg lágyan.
Erik:
– Sajnálom, rémálmok. A munkánk hátulütői – mosolygok bágyadtan. – Feküdj csak vissza Liz mellé nyugodtan – puszilok a tenyerébe. – Jobb már.
Ian:
– Inkább te gyere Liz másik oldalára. Elférünk és legalább egy helyen vagytok mindketten.
Megvárom míg elhelyezkedik Liz másik oldalán, aztán én is visszaülök és mindkettejüket cirógatni kezdem.
– Majd vigyázok rád és elmúlnak a rémálmaid.
Erik:
– Nem is aludtál, igaz? Ian nem teheted ezt magaddal. Pihenj! Most virrasztok én egy kicsit. Úgy sem bírnék visszaaludni. Azonnal felébresztek, amint Liz felébredt.
Ian:
– Nem tudtam elaludni, de megvagyok. Nem is érzem, hogy fáradt vagyok. Azért lefekszek s megfogom a kezét, Liz így kettőnk között van teljes biztonságban.
Erik:
– Ian, kérlek. Ne aggódjak még miattad is! Kérlek! Próbálj meg pihenni. Nem akarom, hogy kiégj. Szükségünk van rád.
Ian:
– Rendben, megpróbálom, de ha van valami ébressz fel.
Lehunyom a szemem s lassan felszínes álomba merülök. Nem tudom mennyi ideig alszom, de egy apró kéz érintésére ébredek fel.
– Liz?- kérdem rekedten.
Erik&Liz:
– Ian bácsi.
– Fel akartalak kelteni, de megegyeztünk abban, hogy jobban fogsz örülni, ha ő ébreszt fel – mosolygok Lizre és megsimogatom Ian kezét.
Ian:
Megszorítom Erik kezét, majd magamhoz ölelem Lizt.
– Szia, kincsem, reggelizünk együtt? Tetszik itt neked? Egy darabig még itt maradunk együtt. Remélem nem bánod.
Erik &Liz:
– Ian bácsi, ma nagyon komolyan el kell beszélgetnünk! – Teljesen komolyan néz Ianra, mind az öt évével. Majdnem felkuncogok.
– Szerintem jól hangzik a reggeli, már ha megengeded Liz, hogy veletek tartsak.
Ian&Liz:
– Az infarktust hozod rám ezzel a komoly hanggal kicsi lány. Persze ma komolyan elbeszélgetünk.
– Velünk ehetsz, Erik bácsi, Ian bácsi nem örülne, ha elküldenélek.
Erik:
– Nos, ha nem bánod, én azért a te társaságodnak is örülök, hercegnő. Tudom, hogy hibáztam, de szeretném majd komoly, értelmes emberek módjára megbeszélni veled. Tudom, hogy ez nagy kérés, de azt hiszem, most az egyszer még megmutathatnád milyen nagy a te szíved. Ian és én is szeretünk, fájdalmas volt olyan döntést hozni, amivel tudtuk megsebzünk. De meg kell értened, a te és édesanyám védelmét tartottuk szem előtt. Mert nekünk Ti ketten vagytok a legfontosabbak. De most reggelizzünk – ülök fel és örülök, hogy Ian mögött fekszem, mert a reggeli zászló magasan lengedez. Gyorsan nadrágba bújok. – Jól érzem, hogy ez palacsinta illat? – mosolygok Lizre.
Ian&Liz&Erik:
– Igen, anyukád mindig palacsintát csinál reggelire. Nagyon kedves anyukád van. Láthatom azután is, hogy vissza mentünk? Nagyon kedves és nem akarom, hogy eltűnjön, ha visszamentünk a városba.
– Láthatod őt, szerintem nagyon örülne neki, ha otthon is találkozhatna veled.
Ian&Liz:
– A kisugárzása kicsit az én anyámra emlékeztet, tegnap úgy beszélgettem vele, mintha gyerek lennék, aki rossz fát tett a tűzre – mondom zavartan.
– Velem is ilyen, nagyon kedves nem kiabál sosem. Mégis úgy érzed, hogy bármit elmondhatsz neki. Erik bácsi is ilyen, bár nem annyira, mint az anyukája.
Erik:
Elmosolyodom. Még az is elképzelhető, hogy Liz pár nap alatt kiheveri a dolgot.
– Anyukám szerint kedvességgel többre megyünk, mint kiabálással. Ne tévesszen meg titeket a látszat – mosolygok rájuk. – Csak egy aprócska mosoly és egy kedves szó és ti már felszántottátok a fél megyét, mire észbe kaptok – nevetek fel.
Ian&Liz:
– Mondom, hogy félelmetes, te is ilyen vagy, csak férfi kiadásban. Liz szaladj ki, Erik anyukájához, ha felöltöztél, mi is mindjárt megyünk.
– Felnőtt dolgokat akartok csinálni?
– Jesszus, Liz… nem csak nyugodtan szeretnék felöltözni. Megteszed ezt nekem?
– Kapsz öt percet, ha nem jössz ki addig, bejövök. Nem veszítelek szem elől, Ian bácsi!
Azzal Liz fogja magát és kivonul.
– Nos, azt hiszem az öt perchez segítséget kell kérnem. Merre vannak a ruháim?
Erik:
Felkuncogok és magamhoz ölelem.
– Máris hiányzik az az ócska motel – nyögök fel és hozzá préselem a merevedésem. – Attól félek pár napig kínozni fog minket a vágy, mire végre csukott ajtó kerülhet közénk. Addigra biztos megkattanunk – nevetgélek, pedig belül forrón perzsel a vágy. – Itt vannak – felülök és a kezébe adom, mert az ötből két percet elpocsékoltunk. Kimászok mellőle és nekilátok, hogy laza melegítőt és pólót húzzak.
Ian:
– Pedig szándékomban állt segíteni rajtad és cserébe viszonzást akartam kérni. Nekem is melegítőt adj légyszíves – sóhajtok egy nagyot. Mikor kicseréli a farmert melegítőre gyorsan felkapom meg egy atlétat is veszek fel. – Nos, azt hiszem mehetünk is.
Liz ekkor robban be.
– Ian bácsi letelt az öt perc!
– Már megyünk kincsem, épp indulni akartunk.
Liz kezét megfogva megyek ki a lakókocsiból, aki a reggeli helyszínére visz.
Erik:
Egyfolytában csacsog a hercegnő és ez jól is van így. Néha kisegítem Iant, amikor bizonytalanabb. Hamarosan úgyis megszokja, majd a terület hepehupaságát.
– Liz, mondja kisasszonyka, volna kedve ma velem tartani, hogy felfedezzük az egyik gejzírt? Tudja, ami olyan magasra spricceli a vizet – jelenik meg Yamada.
– Jó reggelt.
– Jó reggelt – felelem.
– Az ön édesanyja igen elbűvölő és tevékeny kora reggel. Alig van itt pár napja és máris kezdem kihízni a nadrágjaim – vigyorog az öregúr. – Nos, Liz kisasszony? Lenne szíves elkísérni egy ilyen vén csontot?
Ian&Liz:
– Nagyon szívesen Yamada bácsi, de Ian bácsinak is jönnie kell, majd én vigyázok rá. De előbb rendesen reggelizik. Félálomban hallottam ám, hogy aludni sem akart- duzzog Liz.
– Rendesen reggelizek, aztán mehetünk túrázni, rendben? Ha szeretnéd közben beszélgethetünk.
– Helyes, itt lesz az ideje – mondja tele szájjal a kislány.
Erik:
– Magatokra hagylak titeket, én beszélek a délelőtt folyamán anyámmal. Liz, gondolom te jobban tudsz vigyázni Ian bácsira, mint én. Megtennéd, hogy addig vigyázol rá, Yamada mellett?
Ian&Liz:
– Persze, én vigyázni fogok rá! – jelenti ki öntudatosan Liz.
Ebből kezdem sejteni, mi is lehetett az a megállapodás kettejük között. Megállapodtak, hogy vigyáznak rám. Liz meg most elárulva érzi magát, Erik felől. Befejezem a reggelit, mert nekem egy pár palacsinta bőven elég. Nem bírok édesből sokat enni.
Erik:
– Majd mondom anyunak, hogy süssön nekünk reggelente tojást – súgom Ian fülébe, mert nem akarok senkit megbántani, de nekem is kezd herótom lenni a sok palacsintától, de hát gyerekes házban főmenünek számít, úgy gondolom.
Ian &Liz:
– Az jó lesz – súgom vissza halkan én is. Majd, ha már úgyis oda hajoltam hozzá megpuszilom az arcát.
– Mehetünk? Én már megreggeliztem és Yamada bácsi is. Szóval menjünk, Ian bácsi, rendben?
– Rendben Liz, induljunk el.
A kislány kézen is fog és Yamada vezetésével el is indulunk a gejzírhez.
Erik:
Figyelem, ahogy elmegy. Talán mégis tovább tart, míg megbékül Liz. Felállok és összeszedem a koszos edényeket, hogy nekilássak elmosogatni az aprócska mosogatóban.
Anyám egy ideig türemesen vár, majd az ideútról kezd fecsegni. Egy ideig hallgatom, megnyugtat a tudat, hogy itt van egészséges.
– Előbb hallottuk a robbanást Lizzel, mint ahogy megtudtam, hogy életben maradt. A besúgó elrejtette, és elterjesztette a halálhírét, így csalva tőrbe azt a politikust, aki fiatal lányokat gyilkolt meg. De ez a férfi már egyszer megpróbálta megölni Iant, és majdnem teljesen megvakult. Te is veszélybe kerültél anya. Liz pedig egyenesen a tűzvonalban volt. Nem ez volt életünk legjobb döntése. De túléltük. Éppen csak, de túléltük. És ez a legfontosabb. Sokat kell majd harcolnom, mig visszanyerem Liz bizalmát, de nekem ennyit megért Ian élete. És a tiétek.
Clara&Ian:
– Drágám, megértem, hogy miért tettétek, de akkor sem tudok egyetérteni vele. De a ti életek, én pedig támogatlak titeket. Bár, az biztos, hogy időbe fog telni, mire Liz megbékül. Sokkal felnőttesebb, mint kéne lennie öt évesen. Komolyan veszi a dolgokat, ígéreteket. Félig gyerek szinten, félig meg felnőttesen.
Yamada úr lelkesen vezet minket és mesél, látszik, hogy mennyire imádja amit csinál. Liz lassan lemarad mögötte, ebből tudom hogy beszélni akar.
– Mondd, ami nyomja a szíved. Ne tartsd magadban, mert az nem jó.
Erik:
– Tisztában vagyok vele anya, de ez egy olyan helyzet volt, ahol kicsit túlaggódtunk. Előzőleg rabolta el a Gyűjtő. Nem is gondolkodtunk azon, mi mást akarunk azon kívül, hogy minél jobban biztonságban legyen. És Mc’Donaldnak nagyon, de nagyon messzire elér a keze. Békésen legyilkolászott már fél tucat fiatal lányt. Olyanokat, mint Lizzi is lesz, alig több mint egy évtized múlva. Megőrültünk a félelemtől.
Ian&Clara:
– Nem ítéllek el érte, fiam. Azt tettétek, amit a legjobbnak gondoltatok. Most már nyugodj meg, engedd el magad. Nincs itt se, Ian sem, Liz hogy lássanak.
Lizzel szép lassan mindent megbeszélünk és megígéri, hogy Erikkel is kedvesebb lesz.
Erik:
Felsóhajtok.
Kiülök az árnyékba és lehunyom a szemem. Hagyom, hogy az elmúlt napok minden jó és rossz történése átmosson és megemésszem végre. Valamikor el is szunyókalhattam, mert már jócskán elmúlt dél, amikor meghallom a hangjukat. Nem mozdulok csak figyelek.
Ian:
Nem hallom Erik hangját, ami megijeszt. Az illatát viszont érzem az egyik fa alól, ami a közelben lehet. Elengedem Liz kezét és arra indulok, amerről az illatot érzem. Mikor odaérek letérdelek és kitapogatom az arcát.
– Erik, rendben vagy? Sokáig maradtunk el ne haragudj. Jól vagy? – kérdezem aggódva, mert még mindig nem szólal meg.
Erik:
Elmosolyodom a keze alatt és elkapom a derekát.
– Épp csak szundikáltam egyet, hercegem – súgom neki és megcsókolom. – Neked is pihenned kéne. Fáradtnak tűnsz – nyomom az orrom az övéhez kedveskedve.
Ian:
– Egy kicsit fárasztó volt a túra és aludni is csak felületesen tudtam. Meg Liz is egy érzelmi atombomba volt, bár megérdemeltem.
Nyakába hajtom a fejem és megpuszilom. Mélyen szívom magamba az illatát.
– Ne ijessz meg ennyire, a hangodat nem hallottam, csak az illatod éreztem. Azt hittem, baj van – cirógatom a hátát.
Erik:
– Anya kizavart pihenni. Szerinte eltarthattam volna az egész államot árammal, annyi feszültség volt bennem. Szóval kijöttem ide és rátok várva pihentem. Sajnálom, ha megijesztettelek. Kibékültetek?
Ian:
– Igen, de még el fog tartani egy darabig, mire teljesen megnyugszik. Abban állapodtunk meg, hogy veled is kedvesebb lesz. Amúgy is kitaláltam milyen megállapodást kötöttetek. Nem tudom, hogy meghatódjak vagy megsértődjek – súgom a fülébe mosolyogva.
Erik:
– Nos valakinek rád is kell vigyázni, nemde? Azon kívül pedig csak hasznára lett volna a megállapodás. Jó lenne, ha megint kicsit gyerek lehetne. Tudod, hogy miattad tesz mindent? Ebbe a kicsi lányba ilyen sok szeretet szorult.
Ian:
– Tudom és hálás is vagyok érte, de ugyanakkor bűntudatom is van, hogy miattam nem lehet rendes gyerekkora. Amúgyis komolyabb volt az anyja miatt, de a balesetem előtt, amikor csak időm volt játszottunk és figyeltem rá, hogy gyerek legyen. Most meg miattam ilyen felnőttes, amire irtó büszke vagyok, de aggódom is. Elnézést, hogy össze vissza beszélek.
Elhúzódok tőle és arra fordulok amerről jöttem. Úgy látszik ennyi elég Liznek mert a következő pillanatban már a karomba vetődik.
Erik:
– Mit szólnátok néhány játékhoz? Festhetünk vagy rajzolhatunk. Yama bácsinak sok cucca van.
Liz&Ian:
– Benne vagyok! Erik bácsi, bocsánatot kérek, hogy gonosz voltam veled. Ian bácsival megbeszéltük és majd veled is beszélhetek?
Büszkén simítom meg a kislány haját és megpuszilom az arcát.
Erik:
– Bármikor a rendelkezésedre állok, hercegnőm. Sajnálom, ahogy ezt az ügyet kezeltük – nyújtom ki a kezem felé. Amikor elfogadja az ölelésünkbe húzom. – Ígérem, most már nagyon fogok rá vigyázni – súgom oda a kislánynak Ian füle mellett. – Rendben?
Folytatása következi….