Sárkányálom

Újabb kalandokba bocsátkozunk Siri és Naga oldalán.

Siridean:

Másnap elérjük a város kaput és Naga úgy viselkedik, mint egy gyerek, de nagyon édes. Fáj, hogy nem bírom megvenni neki a sültet, de majd bepótolom. Kétszer akkorát kap, mint ez a malac volt. Mikor rám néz és megkérdezi mit fogunk csinálni, elmosolyodom.
– Megoldjuk. Keresek egy boltot, ahol megveszik a szőrmék egy részét, de előtte keressünk egy nyugodt helyet.
Egy viszonylag csendes kis utcába megyünk be. Itt a város közepén minden szép. Tiszták az utcák, nincs bűz. A házak szépek és mindenki csinos ruhákban jár. El is határozom, hogy a város szélére nem viszem el Nagát. Megszakadna a szíve, ha szegényeket látna, gyerekeket éhezni…
– Takard el a fülemet a hajammal, légyszi. Nem tudhatjuk, meddig ért el a hír. Te embernek nézel ki, a szemed színe kirívó csupán.
– Kösz. Most azt mondod, átlagos vagyok?
– Nem vagy az, de nem akarunk balhét, nem? Számomra nincs nálad különlegesebb.
Naga duzzogva igazítja úgy a hajamat, hogy ne látszódjon a fülem. Mikor kész van, átkarolom a derekát és elindulok fogadót keresni. Nemsokára találunk is egyet. Magabiztosan megyek be, mert ha nem így teszek, nem vesznek komolyan.
– Fogadós uram, mondja merre tudom eladni ebben a városban a portékámat?
– Aztán milyen portékája van magának?
– Kiváló minőségű bőrök és szőrmék. Kézzel készített ékszerek.
– Hadd lássam és talán még én is megvehetem jó áron.
– A szoba árát vonja le az árból, amit ad.
Előveszem a bőröket és szőrméket meg két nyakláncot, amit unalmas óráimban csináltam. A pultra teszem és úgy várom a választ.
– Ezek tényleg nagyszerű minőségűek. Rég láttam már ilyet. A vadászokhoz felvétel van, ha kéne még pénz, ott kaphat. Ezt itt, én megveszem 2 arany 5 ezüst és 10 réz pénzért. A szoba árát már levontam az árból.
– Ön igazán nagylelkű. A szobát tartsa fenn nekünk, még szétnézünk a városban.
– Ahogy akarja uram, épp időben érkeztek, mert az utolsó szobám adtam oda.
– Ezért én nagyon hálás vagyok Önnek. Ha segíthetek valamiben csak szóljon.
A fogadós bólint, majd mi újra neki indulunk  a városnak. Vissza kanyarodok a sült malacoshoz és megveszem Nagának.
– Biztos nem lesz baj?
– Miért lenne? Még mindig van pénzünk. Ha ettél, megkeressük a vadászokat majd egy mágikus ruha boltot.
– De Siri! Arra már tényleg nincs pénzünk!
– Mire kész lesz a ruha meglesz a pénz, ne aggódj ezen. Amíg én vadászok, te nézz szét itt a városban, a pénzünket nálad hagyom. Ha látsz valamit, ami tetszik, vedd meg. De vigyázz magadra, rendben? Ha találsz valamit, akkor megbeszéljük.
– Én is tudok dolgozni! Keresünk nekem is munkát. Nem fogok csak szórakozni, amíg te dolgozol.
– Nem szórakozni fogsz, de rendben. Elmegyünk a könyvtárhoz is, meg a könyves boltokhoz, hátha keresnek embert. Akkor közvetlen hozzá férsz a könyvekhez és még pénzt is kapsz érte.
– Siri… Én nem sejtettem, hogy ennyire célirányosan bírsz gondolkodni. Teljesen megdöbbentem.
Összevont szemöldökkel nézek Nagára.
– Azt teszem, amit kell, hogy boldoguljunk. Ezt tanították nekem. Ugyanaz mintha vadásznék. A terep ismeretlen, fel kell fedeznünk. Te a könyvtárban és a könyvesboltokban, én pedig a vadászoknál. Minél hamarabb kiismerjük magunkat, annál nagyobb az esélye, hogy találunk valamit és nem kerülünk bajba sem.
– Tudom Siri csak vicceltem – nevet fel Naga.
Összeborzolom a haját, s mikor eltüntette a sültet, indulunk tovább. A könyvtárat hamar megtaláljuk és szerencsére pont keresnek egy embert, aki katalógust készítene a könyvekről. Naga erre pont megfelel, ráadásul így minden könyvhöz hozzáfér.
– Holnap kezdhet is, uram. Az egyik társunk majd megmutatja, hogy pontosan hogyan kell csinálni és minden rendben is lesz. Mivel ez egy szellemileg megterhelő munka a napi fizetése 1 ezüst és 5 réz pénz lesz.
– Úgy gondolom ez megfelelő fizetség – bólintok és Naga is nagyon lelkesnek tűnik.
– Nagyon szép ez a könyvtár! Köszönöm, hogy lehetőséget ad nekem!
– Tudják nem szoktam csak úgy, de a fogadós a barátom és azt mondta, ha megkeresnek vegyem fel egyikőjüket. A fogadós jó ember ismerő így hallgattam rá.
– Köszönjük a bizalmukat. Meg tudná mondani merre találjuk a vadászokat?
– Persze, de had figyelmeztessem, hogy próba elé fogják állítani. Veszélyes próba elé. Él az erdőben egy hatalmas medve, ide kóborolt. Lehet, hogy váltó volt valamikor csak medve alakban maradt. Nem mer senki miatta az erdőbe menni. És a vadászok sem mernek szembeszállni vele. Azt fogják kérni, hogy ölje meg.
– Köszönöm a figyelmeztetést. Meglátjuk mi lesz. Ha váltó, akkor nem ölöm meg. Mindenkin lehet segíteni. Nem a gyilkosság az egyetlen út.
– Furcsa ezt egy vadásztól hallani, de igaza van. Innen két utcányira van. A sarkon, a kapu felett egy szarvas agancs van. Nem tudják eltéveszteni. Magát pedig, uram várom holnap reggel nyolcra. Délig dolgozik aztán menjen szétnézni egy kicsit. Érdemes kiélvezni az ünnepséget.
Bólintunk és elbúcsúzunk. A vadászokhoz megyünk. Érzem, hogy Naga aggódik.
– Nem lesz semmi baj, ha tényleg váltó, majd kitalálok valamit, hogy ne kelljen megölni. Biztos él még a környéken medve majd vadászok másikat.
– De ez veszélyes, Siri. És nem is tudok veled menni…
– Lehet pár napig nem tudok majd vissza jönni, de a sárkányoddal tudok beszélni gondolatban. Tudni fogod, hogy jól vagyok.
– Nem tetszik ez nekem, de gondolom nincs más választásunk. Csak az én fizetésem kevés ide.
– De az is nagyon sokat számít. Olvass figyelmesen kincsem.
Mikor a vadászokhoz érünk bemegyünk. Rögtön elénk áll valami bunkó.
Úgy méri végig Nagát, hogy kedvem lenne a padlóba döngölni.
– Nem adod kölcsön a kicsikét egy menetre?
– Ha hozzáérsz a mocskos kezeddel levágom és gondoskodom róla, hogy ne legyenek többé ilyen gondolataid – mondom hidegen.
Érzem, hogy Hiram is fel van háborodva, nehéz kordában tartanom őt.
” Öljük meg, most! Lehet, hogy nem leszünk itt pár napig. Naga a városban nem változhat át. Emberi alakban viszont nem elég erős még!”
Nem veszek tudomást róla, csak mély levegőt veszek és magamhoz ölelem Nagát, mutatva, hogy ő az enyém.
– Ne piszkáld már az újoncot. Egyszer eléred, hogy kinyírjanak. Az én nevem Draskov. A vadászok vezetője vagyok. Ha csatlakozni akarsz, előbb öld meg a nagy medvét, ami az erdőben kószál. Magas díj van a fején. Ellehettek belőle egy darabig.
– Holnap indulok. De ha bárki innen vagy a városból, a haverotok megkeresi Nagát és bántani meri, megölök mindenkit. Remélem értjük egymást.
– Természetesen. Garantálhatom, hogy senki nem fog ártani a párodnak. Akkor várjuk, hogy jelentkezz. Nézzetek szét még ma este a vásárban. Szórakozzatok egyet.
Nem válaszolok csak kimegyünk, Hiram dühöng bennem, fáj a fejem tőle.
– Naga…
– Itt vagyok, nyugodj meg és Hiram is. Nem lesz bajom, miattam ne aggódjatok.
– De azt fenyegeti, ami a miénk!
” Hé nyugi van. Sárkány vagyunk. Ha megtámadnak, azt nem élik túl. Naga ember alakban is erős és komolyan azt hiszitek, hogy hagyom megsérüljön. Higgadj le, nem hiszem, hogy hasznunkra válna, ha lerombolnád a várost!”
A sárkány kirohanása lassan hatni kezd. Naga ölelő karjai körülöttem, az illata. Megnyugtatnak minket.
– Menjünk, keressünk egy mágikus ruha boltot. Az még hátra van! – Mosolygok rá Nagára.
– Rendben, de erről még beszélünk. Biztos fognak még megfenyegetni engem, vagy ilyen gusztustalan ajánlatot tenni. Nem veszítheted el a fejed mindegyiknél! Fogadd el, hogy meg tudom védeni magam.
– Tudom, hogy meg tudod, igyekezni fogok, de nehéz. Te vagy a kincsem, mindennél fontosabb vagy nekem.
Naga mélyen a szemembe néz és úgy mondja.
– Te is nekem, és holnap itt hagysz, mégis túl kell élnem. Ha viszont nem jössz vissza, nem tudom mit teszek. Lehet megvadulok és megölnek. Szóval, vigyázz magadra és gyere vissza.
– Visszajövök ígérem.
Átkarolom a derekát úgy keresgéljük tovább a boltot. 

Naga:
Megrémít a gondolat, hogy egymagam maradok. Amióta elkezdődött ez az egész kaland az életünkben, azóta végig együtt voltunk, pár nagyon rövid időszakot leszámítva. Most maradok hosszabb időre egyedül. Tudom, hogy képes vagyok vigyázni magamra, emiatt nem félek, de Siri az más tészta. Hiram olyan forrófejű tud lenni, félek bajba keveri Sirit.
Egy gyümölcsárus mellett haladunk el, ahol nagyon sokféle és színes gyümölcs kapható. Megakad pár különlegességen a szemem.
– Nézd Siri! Ilyet még bizonyosan nem ettünk. Biztos ízlene neked. Tudom, hogy szereted a különlegességeket.
Mindegyikből csak egyet veszek el és igyekszem szépen nézni Sirire. Tudom, hogy magának nem venne semmit, és a hús neki nem való igazán. Az elfek szeretik az ízletes húsokat, de még így is mértékkel fogyasztják csak. Inkább a gyümölcsök vonzzák őket. Nagyobb mennyiségű húst csak a vadászok és a harcosok fogyasztanak, hogy jó erőnlétben legyenek.
Gyorsan boldog tulajdonosa leszek a gyümölcsöknek s vidáman haladok a ruha boltig. Hamarosan egy igen sötét kis boltba vezet be Siri, ahol mindenféle fura holmi van. 

Siri alkudozik, én pedig a különleges és kiállított darabokat szemlélem meg. Egy sötétbarna köpeny, mintha megsimogatná a karom, de amikor ránézek, akkor nem moccan. Párszor eljátsszuk, majd inkább visszahúzodom Siri mellé. Nem érzem magam biztonságban. Miután megbeszélik a dolgokat, Siri feláll és köszön. Én pedig csak biccentek a fura kinézetű emberkének.
– Siri, most már hazamehetünk? Fáradt vagyok – sóhajtok fel. Lehet, hogy ő még nézelődne, de annyira kimerültnek érzem magam a rengeteg élménytől, hogy úgy érzem azonnal leragad a szemem. Picit Siri vállára hajtom a fejem.
– Nemsokára alhatsz, Naga.
– Az jó lesz. Szerinted a fogadóban alakot válthatok?
Úgy érzem viszket a bőröm, mert nem válthatok szabadon alakot. Az senkit sem zavar, hogy máskor hosszabb ideje sem váltottam, most is csak a kényszerűség ami sarokba szorít. Majd megszokom, hogy emberként élek. 

A reggel túl gyorsan érkezik el és Sirit egészen a város kapuig kísérem, majd addig várok, amíg el nem tűnik az erdőben, majd sietve az új munkahelyem felé indulok.
– Jó napot – köszönök csendesen a könyvtárba lépve.
– Oda tedd le a holmidat. Ma ezzel a polccal kell foglalkoznod. Gondosan jegyezz fel minden könyvet, ami itt van! Az írójával együtt. Nem bánom, ha beléjük olvasol, de ezzel a polccal végezned kell ma. Ha végeztél, akkor szabad vagy mára.
– Rendben. – Szerencsére jól tudok írni és olvasni, mostohaapám és mostohaanyám gondot fordított a tanításomra.
Lekapok egy nagy méretű könyvet és alaposan feljegyzem az íróját, a másolót és a mű címét. Aztán beleolvasok. 

Siridean:
A kereskedővel sikerül megalkudnom, hogy jó áron csinaljon olyan ruhát, ami nem szakad el a váltókon sem. Megígérem neki, hogy egy hét múlva hozom az árát. Addig előlegnek ott hagyom a két aranyat. Az ezüstöt és a rézpénz maradékát pedig Nagának adom. Nekem nem lesz rá szükségem. A másnap reggel túl hamar elérkezik, nem szívesen válok el Nagától.
– A sárkányodnak üzenni fogok, hogy jól vagyok. Rendben lesz minden. Sietek, ahogy tudok.
– Csak épen gyere vissza.

Megölelem Nagát, aztán megyek. Az egész napom arra megy el, hogy a medvét keresem. Már alkonyodik, mikor megtalálom. Tényleg hatalmas állat. Nem csodálom hogy félnek tőle. Óvatosan közelítem meg, de így is észre vesz. Felmordul és rám néz. Szemében szomorúság és beletörődés. Egy állat szemében nem lenne ilyen érzelem. Tehát tényleg egy váltó. Felteszem a kezem, hogy jelezzem nem akarom bántani. A fejemben szólal meg, iszonyat mély hangon és nehezemre esik megérteni. Már rég beszélhetett emberrel.
*Te nem akarsz bántani? Azért jöttél hogy megölj, nem? *
– Ha nem váltó lennél, meg is tenném. De váltó vagy. Miért nem változol vissza? Segíthetek neked.
*Ember vagy, miért kéne hinnem neked? A te fajtád ölte meg a páromat.*
Megigazítom a hajam, hogy lássa a fülemet.
– Nem vagyok ember, elf vagyok és egy sárkány a párom. Tudom mit jelent elveszíteni a párod. De ha nem én, más fog megölni téged.
*Nem számít, úgy sincs már miért élnem. Már magam sem tudom mióta vagyok medve alakban. Azt sem tudom képes lennék e váltani. *
– Akkor próbáld meg. Van egy olyan érzésem hogy a párod nem örülne neki hogy így elhagytad magad. Változz vissza, rengeteg dolgunk van még. Keresnünk kell egy másik medvét és meg kell oldanunk hogy akkora írhája legyen mint a tiéd lenne. Egy hetünk van rá, de jó lenne hamar végezni.
*Különös szerzet vagy te, mi lesz, ha megvadulok és megölöm a párodat?*
Elnevetem magam és megrázom a fejem.
– Mint mondtam, sárkány. De ha bántanád és még életben lennél én magam ölnélek meg. Senki nem érhet hozzá.
*Van benned még valaki. Hmm… régen láttam már ilyet. Rendben, megpróbálok átváltozni. Igazad van. A párom sem örülne annak, hogy így elhagytam magam.*
Arrébb állok hogy ne legyek útjában.  Először semmi nem történik aztán lassan változni kezd. A csontjai fájdalmasan ropognak. Fájdalmas kiáltás hagyja el a száját s mikor végre ember alakban van kimerülten liheg a földön. Embernek is hatalmas, nem csoda hogy állat alakja is nagy. Odamegyek hozzá és a tarisznyából előveszek egy inget meg egy nadrágot.
– Tessék ezeket vedd fel. Számoltam vele hogy lehet váltó vagy, így hoztam ruhát.
Hirtelen hajol oda hozzám és szagol a nyakamba, ami miatt megdermedek.
– Jó illatod van, vagyis inkább annak a másiknak, aki benned van. Olyan illata van mint a páromnak.
Mikor a nyakamba nyal, a kés már a kezemben van és a torkának szegezem.
– Ezt ne csináld, vagy elvágom a torkod. Majd a városban keresel magadnak valakit. Inkább mondd el, hogy hívnak.
– Glen a nevem. Sajnálom csak az illat miatt. Visszafogom magam ígérem. Hogy is hívják, aki benned van?
– Már nem azért, de hogy érezheted, milyen illata van, mikor nincs is teste?
– Átsejlik a te illatodon. Már biztos felszínre engedted párszor. Ezért…
– Hiramnak hívják…
A medve reakciója azonnali és letaglózó. A kés kirepül a kezemből, én pedig a hátamon találom magam. Szabályosan a földre szorít.
– Hiram? Hiram, a jós elf? Te vagy az új teste? Hadd beszéljek vele!
/Szólhattál volna, hogy egy medve volt az előző párod. A franc essen beléd, most meg mi a csodáért hallgatsz?/
“Mert reméltem hogy nem találkozunk vele. Hosszú életem során ő volt az egyetlen akit szerettem. Ráadásul régen volt. Nem gondoltam, hogy még él.”
/Fantasztikus… Mondd meg neki, hogy másszon le rólam. Beszélj vele, intézzétek el, amit kell, aztán kérem a testem. De szexről szó sem lehet./
“Én is elfordulok, amikor ti csináljátok, de ne aggódj nem fogok az erdő közepén szexelni egy kiéhezett medvével.”
Lehunyom a szemem és hagyom, hogy Hiram kerüljön előtérbe.
– Szia, Glen… Elengednél?
– Szó sem lehet róla. Most, hogy újra megtaláltalak sehova nem mehetsz nélkülem.
– Nézd ez nem ilyen egyszerű. Siri jó elf, és a párja is. Azt hiszem, komoly dolgok állnak még előttük és nekem segítenem kell nekik.
– Akkor segítek én is. Nem hagylak el most, hogy tudom megint élsz.
– Nem leszünk együtt, amíg Siri testében vagyok.
– Majd meglátjuk. Menjünk keressünk egy másik medvét, akit ez a Siri meg tud ölni.
Mikor érzem, hogy Hiram visszahúzódik kinyitom a szemem. Furcsán szomorú vagyok és vágyakozás ég bennem, de tudom, hogy ezek Hiram érzései.
Mikor a medve meg akarná csókolni, megállítom.
– Már én vagyok, szóval inkább hagyjuk ki ezt, jó?
– Oké, nem akarom, hogy levadássz most, hogy megtaláltam Hiramot.

Estére táborhelyet keresünk és az út közben elejtett vadakat főzöm meg vacsorára, mellé a medve által gyűjtött gyümölcsöket eszük. Glen próbálja visszafogni magát, de így is néha hozzám ér, ami idegesítő, de ugyanakkor meg is értem. Valószínűleg én is ilyen lennék, ha rájönnék, hogy Naga egy másik testben él. Mielőtt elalszok, még beszélek egy kicsit Naga sárkányával, aki megnyugtat, hogy minden rendben velük. Egyenlőre nem beszélek nekik Glenről. Ez olyan téma, amit jobb személyesen megbeszélni. Reggel azonban elfogy a türelmem. Szorosan ölelő karjaiban ébredek, úgy, hogy levegőt sem kapok. Kénytelen vagyok keményen a vállába harapni, hogy felébredjen, mert megmozdulni se tudok.
– Engedj már el, te ostoba medve! – Kiabálok rá.
Így is jó pár percnek kell eltelnie, mire felfogja és elenged. Alig bírok megmozdulni, annyira elzsibbadtam. Olyan mérges vagyok rá, hogy nem is reggelizem, csak felkelek és a cuccaimat össze szedve indulok el, nem törődve vele, hogy jön e vagy sem. Kis idő múlva bukkan fel mellettem. Kezében gyümölcsök és egy darab lépes méz. Kezein csípések nyomai.
– Sajnálom, majd messzebb fekszem le tőled. A városban úgy is külön szobában alszunk. Meg kell szoknom, nem igaz? Úgy tudom az elfek szeretik a mézet és a gyümölcsöt. Legalábbis Hiram szerette.
Hangja letört és szomorú. Megtalálta a párját és mégsem lehet vele. Nagyot sóhajtok és elveszem tőle a mézet.
– Köszönöm, tényleg szeretem. Figyelj, nem tudom, hogy fog ez alakulni, de ha vissza értünk, beszélünk a párommal erről, rendben? Valahogy megpróbáljuk kideríteni, nem lehetne e külön választani minket.
” Nem lehet, ne is mondj ilyeneket. Mindketten bele halnánk. Nem különálló személyiség vagyok, hanem a részed. Ha megpróbálnak mágiával szétválasztani minket meghalunk. ”
– Hát Hiram azt mondja nem lehet, szóval majd megoldjuk valahogy, rendben? Csak addig ne ölelgess, jó?
– Köszönöm, kedves vagy és tényleg jó úgy, ahogy Hiram mondja. Várok, amíg nem tudunk beszélni a pároddal. De miért? Már a reggeliért is simán elzavarhattál volna.
– Én is így éreznék fordított helyzetben. Naga a falumban nőtt fel. Nem tudtuk, hogy sárkány és amikor kiderült a falu meg akarta ölni. El kellett menekülnünk és jó pár elfet meg is kellett ölnünk mire eljutottunk ide. Egy pillanatra úgy éreztem elárult engem mikor nem mondta el hogy sárkány. Egy pillanatra, de az olyan volt mintha elvesztettem volna. Fájt és aztán rájöttem nem ő volt, aki elárult, hanem az apám és a többi elf. Szóval akárhogy nézzük, sejtem, hogyan érzel most. Nem egyszerű az utunk és az sem, amit már magunk mögött hagytunk.
– A továbbiakban viszont segíthetek. Még, ha nem is lehetek együtt Hirammal, veletek fogok tartani, mert ő benned van és ha rád vigyázok rá is vigyázok. Érted?
– Értem.
– Megtennéd, hogy gyorsan eszed meg a maradék mézet?
Értetlenül pislogok rá, aztán a tekintetét látva rájövök mire gondol. Egy harapással tüntetem el a maradék mézet és előre sietek, hogy legyen ideje összeszednie magát.
Az egész napot kereséssel töltjük és végül találunk is egy közel akkora példányt, mint Glen. Sikeresen leterítem és együtt hamar megnyúzzuk.
– Ez a bunda még mindig kisebb, mint az enyém. Hogy akarod megnagyobbítani?
– Hiram azt mondta, van rá valami mágiája. Ki fog meríteni engem és amíg ki nem pihenem magam, Hiram fog irányítani. Tudom kell, hogy nem fogod kihasználni a helyzetet.
– Nem fogom, ebben biztos lehetsz.
– Akkor kezdjük, hogy holnap mehessünk haza.
Lehunyom a szemem és érzem, mikor Hiram nekikezd. Elsötétül a világ egy idő után.
– Hiram?
– Én vagyok, sikerült a varázslat. Figyelj, Glen. Mondanom kell valamit. Mivel mi egyek vagyunk Siridean-al, kezdem megszeretni a párját. De téged is szeretlek. Ez túl bonyolult…
– Örülök, hogy megtaláltalak, elfogadom bármi lesz is.
Glen befejezi a bőr kikészítését és a húsét is, hogy elvihessék holnap.
– Siridean biztos örülni fog, ha időben tudunk indulni a párjához.
– Igen az biztos, érzem mennyire hiányzik neki.
Több szó nem esik köztünk. Munkával telik el az éjszaka s másnap reggel elindulunk. Még mindig Hiramként vagyok jelen Siri testében. Nem gondoltam, hogy ennyire kimerül majd. Gyors iramban haladunk, főleg mert Glen átváltozik és a hátán ülve gyorsabban haladunk. Így épp a város kapu zárása előtt érünk vissza a városba. Mindketten fáradtak vagyunk, így egyenesen a fogadóba megyünk, már Glen is ember alakban.
Veszek ki neki is egy szobát és nem győzöm Sirit rugdosni gondolatban, hogy keljen már fel. Nem nekem kéne elmagyarázni a helyzetet a párjának. Azonban késő. Az emeleten az ajtóban már ott áll Naga és figyel minket.
– Mi lett Sirivel?
– Minden rendben van, csak kimerült és majd megbeszélünk mindent, rendben?
Látom, hogy nem tetszik neki, de bólint. Glen a saját szobájába megy, én megkövetem Nagát. Nem bírom sokáig a hallgatást, ezért a kezemmel babrálok, mikor végre megérzem, hogy Siri magához tért. Azonnal átadom neki a helyet. Most az egyszer nem zavar, hogy távozásom menekülésnek hat. Ez túl sok minden, amire még nem állok készen, főleg arra nem, hogy beszéljek róla.

# Annak idején, talán már van 200 éve épp, egy nagyon gyenge testben voltam. Ezért, hogy életben maradjunk, én irányítottam. Egy nyári napon találkoztam Glennel. Gyümölcsöt szedtem épp, ő meg a közeli patakban fürdött. Talán mondanom sem kell, hogy a gyümölcs szedés volt az álcám. De észrevett és odajött hozzám. Nagyon zavarba jöttem, mert hiába volt már korábbi életemben tapasztalatom ez a gyenge test nem biztos hogy kibírná.
De vágyakozni lehetett. Beszélgetni kezdtünk, sokszor vissza jártam hozzá s ő mindig várt rám. Hiába tudtam, hogy nem kellene, lassan bele szerettem. Az első együttlétünk azon az éjszakán volt, mikor elmondtam neki, szeretem. Soha nem fogom elfelejteni azt a gyengédséget, amivel akkor bánt velem. S utána is, soha nem mert velem durva lenni, mindig gyengéden szeretett.  Az élet azonban közbeszólt. Egy nap hozzá mentem, mikor megtámadtak tolvajok. Halálos sebet kaptam s Glen épp azelőtt ért oda, hogy meghaltam volna.
Soha nem mondtam el neki, hogy ha meghalok is, újá fogok születni. Nem bírta volna lezárni a dolgot és azt nem akartam. Akkor sem mondtam el neki, pedig a szívem szakadt meg érte. A karjába véve, zokogva ringatott, míg meg nem haltam. A következő életeimben nem találkoztam vele és ennek örültem, de szomorú is voltam.
Ugyanakkor tudtam, hogy ha váltók vesztik el a társukat, kicsi az esély, hogy életben maradnak. Ő mégis életben maradt, igaz állati alakban. Sosem gondoltam volna, hogy össze fogunk futni. Hogy ő az a medve… ez olyan bonyodalmat hozott, amit nem tudom hogyan fogunk megoldani. Talán sehogy. Hogy szerethetem mindkettőjüket? A szép Nagát, aki emberi alakban törékeny, és félénk, de lassan kinyílik, mint egy virág. Aki sárkány alakban fenséges és gyönyörű. Ugyanakkor szeretem a medvémet is. Akihez, ha hozzábújok biztonságban érzem magam. Énem két pólusai lennének? Ez túl bonyolult, nem csak én számítok, sőt elsősorban Naga és Siri számít. Nekünk már volt egy rövid lehetőségünk.#

Arra térek magamhoz, hogy már a szobában vagyok Nagával. Hiram jól itt hagyott, de arra már nem figyel, hogy ne szivárogjanak át hozzám az érzései. Zavarnak és zavarba hoznak. Nem tudom, hogy mondjam el Nagának, hisz ez nem egyszerű. A helyzeten csak ront, hogy Glen bejön és leül mellém. Nagy kezével átkarolja a vállam, hiába lökdösöm, nem száll le rólam.
– Ő a párod, Siridean? Elmondtad már neki, mi a helyzet? Ha nem, én leegyszerűsítem. Én vagyok a medve váltó, aki miatt az erdőbe jött. A nevem, Glen. A bonyodalom az, hogy Hiram, aki a testeben van az én párom. Szóval szeretném, ha kitalálnánk valamit, hogy nagyjából jó legyen mindenkinek.
Naga rám néz, én meg bólintok, hogy így van. Talán a Glennel való találkozás miatt, Hirammal jobban elkezdtünk egyesülni, mint gondoltam, mert képtelen vagyok megszólalni. Az emlékei teljesen elborítanak. Nem tudom már, hogy ki is vagyok. Siri? Hiram? Vagy mindkettő? Vagy csak Siri van, aki ilyen szar módon emlékszik az előző életére? Sápadt vagyok és nehezemre esik lélegezni.
/Fogd vissza az emlékeid – nyögöm ki nehezen./
“Sajnálom, nem direkt van. Valami túl gyorsan változik.”

“Mikor emlékeid visszatérnek
Két élet, két társ vár.
Választasz, elfogadod – e?
Ez rajtad áll.
Ám ne feledd, a kettő
Néha jobb, mint az egy.”

Ez most nem Hiram hangja. Már semmit sem értek. Naga mellé ülök és átkarolom. Illata jótékony hatással van rám. Nyakába hajtom a fejem és csak ölelem őt ebben a zűrzavarban.

Naga:
A napom remekül telik, csak egy kis húst veszek, hogy egyek, nem költöm feleslegesen a pénzünk, hisz nem tudni, mennyire lesz szükségünk.
Délutánra elfáradok és egy rövid séta után inkább lepihenek. Ha nincs itt Siri, semmi sem olyan érdekes. Az ajtót magamra zárom és sárkány alakban a kandalló előtt kuporgok. Igazából kicsi nekem így a helység, de valahogy jobban biztonságban érzem magam, még ha nagyon szűk is a szoba.
Az üzenet, hogy jól vannak megérkezik, de csak gyenge örömöt vált ki belőlem. Hiányzik Siri.
A következő nap ugyan olyan unalmasan telik. Bár sokat megtudok Asuran királyságáról és magárol Tren királyról, számomra értékes információt nem tudok meg.
Harmadnap tudok meg csak egy kis érdekeséget Lartesről, a mágusról. Lartes valahol nyugaton él és nem fogad senkit. Faggatni kezdem Jorvát, a könyvtáros társam, hogy tud e valamit Lartesről, de nem tud semmit. Szerinte a varázsló egy átok miatt halhatatlan, de rég nem mozdult ki a Nyugati erdő mélyéről. De eszembe se jusson odamenni, mert messze van és nem éri meg. Veszélyes az erdő, mindenfele fenevadak tanyáznak benne. Talán ez lehet a megoldás. Boldog vagyok, hogy találtam valamit. Siri igazán hasznom veszi.
Hazafelé veszek egy kis húst. Épp belépnek a szobába, amikor izgatottság lesz rajtam úrrá. Ahogy lenézek a fogadóba meglátom Sirit. De olyan más.
Hiram.
– Mi lett Sirivel?
– Minden rendben van, csak kimerült és majd megbeszélünk mindent, rendben?
Követ engem. Nem tudom mit mondjak. Legszivesebben kérdőre vonnám, de mire szembefordulok vele, addigra már Siri tekint rám. Pillantása zavaros, de ő az. Mire bármit is tehetnék, az idegen robban a szobába és már árad is belőle a szó.
– Ő a párod, Siridean? Elmondtad már neki, mi a helyzet? Ha nem, én leegyszerűsítem. Én vagyok a medve váltó, aki miatt az erdőbe jött. A nevem Glen. A bonyodalom az, hogy Hiram, aki a testében van, az én párom. Szóval szeretném, ha kitalálnánk valamit, hogy nagyjából jó legyen mindenkinek.
– Elég! – Robban ki belőlem a sárkányom. – Ki vagy te, hogy magadnak mered követelni a párom. Jobb, ha eltakarodsz innen váltó, mert leperzseltem a bundádat!
Siri egy szót sem szól.
– Siri, gyere ide mellém! – Várom, hogy mit tesz, de nem mozdul. Látom, hogy nincs jól, ezért az ajtóra mutatok. – Kotródj innen mackó vagy kidekorálom a képed – sziszegem és nekilátok kilökdösni a szobából Glent.
Tisztában vagyok vele, hogy ritka ostobán viselkedek, mert bízom Siriben, de rosszul esett őt a mackó mellett látni.
– Siri?
– Jól vagyok. Ne légy féltékeny. Szeretlek téged és csak téged. Glen iránt táplált érzéseim kicsit kuszák, mert teljesen átélem Hiram érzelmeit. Kérlek, légy velem türelmes, édes kis sárkányom – hajol hozzám, hogy megcsókoljon.
– Siri – suttogom és mohón megcsókolom. Ujjaim finom fürtjeibe túrnak. – Hiányoztál, Siri. 

Siridean:
Naga szó szerint kilökdösi Glent a szobából, majd visszajön hozzám. Odahajolok hozzá és megcsókolom, s ő mohón csókol vissza.
– Te is hiányoztál nekem – súgom az ajkára.
Kezeim a hátát simogatják, nyakát csókolom s már épp elfelejteném kicsit a történteket, mikor Glen megint visszajön. Majdnem ajtóstul.
– Nem szexelhettek! Hiramot meg se kérdezed, hogy akarja e?
Felnyögök. Türelmem vesztve felpattanok és a medvéhez megyek.
– Eddig türelmes voltam veled, de kezdem nagyon megbánni, hogy életben hagytalak! Mégis mit gondolsz te? Azt csinálok a párommal amit akarok, akkor amikor akarok!
– De Hiram meg az én párom és én nem tehetem azt, amit akarok, mert a te testedbe van bezárva! Ez olyan mintha erőszakot követnél el rajta!
– Már azt sem tudom, hogy tényleg él e bennem Hiram vagy csak ilyen ócskán emlékszem az előző életemre!  Hagyj már békén egy kicsit a fene essen beléd!
– Jó, akkor most kimegyek, de nem csinálhatjátok.
– Dugd be az orrod a csatornába – morran Naga.
Glen távozik, én meg vissza ülök Naga mellé és újra megcsókolom.
– Sajnálom, nem kellett volna elhozni magammal. Túl kúsza lett minden. Te találtál valamit?
Naga lelkesen beszámol Lartes mágusról, aki a nyugati erdőben lakik.
– Akkor még maradjunk itt pár napig és aztán induljunk oda? Holnap leadom a medvebőrt és megkapom érte a pénzt. Kifizetem a ruhádat és még marad is egy kicsi.
– Rendben, még befejezem a könyvtárban a munkámat, hátha találok még érdekeset.
– És most, kérek egy kis ennivalót – mosolygok rá.
Az ölembe húzom és csókolni kezdem. Remélem az a marha nem jön be megint. Derekát simogatom közben, majd a hátát. Nagyon jól esik csókolni őt, érinteni. Halk kis nyögése olaj a vágyamra, s ahogy közelebb törleszkedik hozzám belenyögök a csókba.
– Olyan édes vagy, Naga. Mint egy zamatos gyümölcs, még többet akarok belőled.
Nyakát csókolom, majd lefejtem róla a pólót s mellkasát csókolom. Kecsesen hajol hátra, hogy jobban hozzá férhessek, én pedig szilárdan tartom a derekánál. Érzem Hiram vágyát is Naga iránt, igy tudom hogy ő is akarja.
Visszafogom magam, hogy ne ijesszem meg, de ha tehetném felfalnám őt egy harapásra. Mikor újra hozzánk dörgőlözik a nyakába csókolunk majd finoman megharapjuk. Megremeg a karjainkban és elönti őt a vágy.
Ő már megjelölt minket, de mi még nem jelöltük meg őt. A tüzelése alatt egyszer sem haraptuk meg. De most bepótoljuk. A miénk és senki nem veheti el tőlünk.
– Siri, még…erősebben!
Naga megbolondít, az illata, az íze, a látványa. Vágytól égő tekintete. Mind arról mesél, hogy élvezi, amit teszünk vele. Hátára fektetjük és minden ruha darabját letépjük róla. Csókokkal borítjuk a testét, miközben lassan felfedezzük az édes kis bejáratot. Lábai közé feküdve addig csókoljuk és nyalogatjuk neki, míg háta ívbe nem feszül, s el nem élvez. Akkor kezdjük el tágítani megtalálva érzékeny pontját. S csupán akkor hatolunk belé, mikor már a kéjtől vergődik s könnyes szemekkel könyörög nekünk. Lassan tesszük a magunkévá, nem sietjük el, mert meg akarjuk adni a módját.
– Ah… Siri… gyorsabban, kérlek – könyörög édes, fátyolos hangon.
– Most nem, szép lassan fogunk az őrületbe kergetni – morogjuk a fülébe.
Továbbra is lassú mozdulatokkal mozgok benne folyamatosan, azt a pontot kényeztetve benne. Előttem elmegy még kétszer s mikor már én sem bírom harmadszorra is elélvez,  abban a pillanatban harapunk a nyakába, ezzel még nagyobb élvezetet okozva neki. 

Naga alattunk fáradt, de kielégült, szemei tompán, kielégülten, félig lehunyva tekintenek ránk. Óvatosan húzódunk ki belőle s mellé fekve cirógatjuk a hasát. Az érintés a hátunkon váratlanul ér minket, mert nem Naga érint minket. Megfordulnánk, de nem tudunk. Az egyik kéz leszorít minket a másik simogat.
– Glen hagyd abba! Nem akarjuk…
– Siri, te talán nem akarod, de Hiram akarja. Szóval csak hagyd magad.
– Ha megteszed esküszöm, hogy megöllek, amint meg bírok mozdulni – morgok, ezúttal csak én, mert Hiram tényleg vágyakozik a másik érintése után.
S az ő érzései bennem rezdülnek. Oldalra kinyúlva megszorítom Naga kezét, aki felülve kihúzza kezét az enyémből és letaszigálja rólam a medvét.
– Most épp te akarod olyanra kényszeríteni Sirit, amit nem akar. Hiram velünk volt, amikor az előbb szeretkeztünk, éreztem, hogy ő is akarja. De Siri nem akar veled lenni, szóval, ha nem állítod le magad, kikészítelek szőnyegnek.
Ahogy a súly lekerül rólam, azonnal mozdulok és istentelenül képen törlöm a medvét.
– Szemét vagy, még meg sem beszéltük, hogy mi legyen… én… még ha, Hiram akarja is, hogy benne… bennem legyél. Én nem.
– De hát te is kényszerítetted Hiramot.
– Nem tette, akartam, mindketten akartuk Nagat. Megharaptuk, én is megharaptam. Megjelöltük magunknak. Korábban csak Naga tüzelése alatt voltak együtt és akkor én még nem igazán voltam magamnál. És te is tudod, hogy akkor amúgy sem lehet mást tenni. De most én is akartam. Ezért nem teheted ezt Sirivel.
– Rendben, nem teszem, de egy csók lehet?
Glen rám és Nagára néz. Én pedig Nagára. Én nem akarom, de Hiram igen. Nem akarom megbántani Nagát, ezért azt akarom, hogy ő mondja el először mit gondol. 

Naga:
Elfordítom a tekintetem és a takarót magam köré tekerve felállok.
– Egyetlen csók, ha Hiram akarja. Hangsúlyozom, ha akarja. Siri, ezt döntsd el te, vele. De ha Glen másképp is hozzád ér, megölöm!
Nehezemre esik nem féltékenykedni, mert sárkányom igen is birtokolni akarja Sirit, csakis magának. De megértem Hiramot. Én csak pár napig voltam távol Siritől, mégis majd megvesztem a hiányától, ő pedig olyan sokat várt arra, és reménye sem volt igazán.
Odasétálok a dézsához, amiben még langyos a víz és belemerülök. Lebukok a víz alá, mert nem akarok fültanúja lenni az egésznek. Túlságosan erős a kísértés, hogy Glenből ágyelőt készítsek.
Komolyan el kell gondolkodnom azon, hogy mi lesz velünk ezek után. Glen velünk marad? Most már mindig osztoznom kell Sirin?
Csak akkor emelkedem fel, amikor megérzem az érintés. Siri áll a kád mellett. Ajka duzzadt, de most nem az én csókomtól.
– Csatlakozhatok?
– Glen nélkül persze. – Összeszorítom a szám, amikor Glent halom kisompolyogni. – Sohasem leszünk már csak, mi? Nem lesznek kettesben eltöltött nyugodt perceink? – Fakadok ki. Olyan kevés időre volt csak az enyém. Most mégis úgy érzem magam, mint egy rossz gyerek, aki csak hisztizik.

Folytatása következik…