Ian&Erik

Erik:
– Remélem is. Most kicsit aggódom miatta. Sokat alszik. Nem mintha bánnám, mert van egy kis időm feldolgozni a mai napot.

Ian:
– Lesokkolt, mi? Éreztem, hogy aggódsz megbocsát e neked teljesen. Nagyon okos kislány és szeret is téged. Te vagy az első, aki azt mondta neki, hogy vigyázol rám. Nem mintha nem tudnék magamra, de érted… a baleset óta küldetésének veszi, hogy velem legyen.

Erik:
– Nem tudok olyasmit ígérni és nem is szokásom, amit nem tudok megtartani – felelem.

Ian:
Felsóhajtok és bólintok.
– Mit szólnál, ha rendelnék fel vacsorát? Mire felhozzák Liz is fel fog ébredni, mert már éhes lesz. Mit szeretnél enni?

Erik:
– Rád bízom a rendelést. Nem kell semmi extra. Én inkább megfürdenék. Jöhetsz utánam, ha szeretnél – mosolygok rá.

Ian:
– Rendben, mindjárt megyek utánad.
Telefonon megrendelem a vacsoránkat, könnyű ételeket, csirke salátát magunknak, Liznek meg gyümölcsrizst, mert azt is nagyon szereti. Utána meg Erik után megyek a  fürdőbe. Gyorsan levetközök és mögé állok a zuhany alá.
– Azt hiszem a nagyi házában van kád. Majd egyszer kipróbáljuk.

Erik:
– Jól hangzik. Van, valami ami délután óta motoszkál bennem. Mire gondoltatok, amikor Liz kijelentette, hogy már meg is fejtettem. Shadowra?

Ian:
– Igen, aggódik érte, mert nem jött velünk. Nem voltak együtt sokáig, de összenőttek. Várja már, hogy újra lássa őt.
Lassan elkezdem lefürdetni Eriket. Élvezem, hogy sima és puha a bőre a tenyerem alatt.

Erik:
– Shadow okos kutya. Feltalálja magát.
Jól esik a kényeztetése és viszonzom is. Nem akarok túl messzire menni, mert várjuk a vacsoránk és a lányunk – micsoda furcsa gondolat- is bármikor felébredhet. Kíváncsi kislány, bár elég tapintatos.
Azért egy gyors csókot lopok tőle.
– Ma éjjel – suttogom a fülébe. – Remélem kettesben leszünk. Szeretnélek kényeztetni kicsit.

Ian:
– Én is remélem, hogy tudunk egy kicsit kettesben lenni. Tudom, hogy okos, szerintem vár minket haza. Egy hátmasszázs jól esne – puszilok  a nyakába, majd kilépek a zuhany alól és nekilátok törölközni. Épp csak végzek, mikor kopognak az ajtón, ugyanakkor Liz hangját is meghallom.
– Ian bácsi?
– Megyek, kincsem, átveszem a vacsoránkat.
Így is teszek, s ezzel hagyok időt Eriknek, hogy összeszedje magát.

Erik:
Mire észbe kapok, Ian már nincs is mellettem. Nekilátok és megtörölközöm majd a szobába megyek. Elteszem a koszos ruhát és csalódottan konstatálom, hogy holnapra van már csak tiszta ruhánk. Délután majd keresni kell egy mosodát.

Ian:
Átveszem a vacsoránkat és a kis dohányzóasztalra teszem a csomagot. Mindenkinek szétosztom az ételt, aztán várom, hogy Liz meg Erik is befusson.
– Itt vagyok, Ian bácsi! Csak megnéztem, mit csinál apa. Épp pakolja a koszos ruhákat egy táskába.

Erik:
– Na megállj csak, hercegnő – szólalok meg mögötte felkapva és a magasba röpítve a lánykát – szóval már kémesdit is játszol? – Belefújok a fülébe, mire csiklandósan felnevet, aztán a földre állítom és nyomok egy puszit a feje búbjára míg visszanyeri az egyensúlyát.

Liz:
Liz hangosan nevet Erik bolondozásán, majd felé fordul.
– Még egyszer lehet? Na, Apu… még egyszer, légyszi – kuncsorog Liz nagy boci szemekkel.

Erik:
– De csak egyszer utána vacsora – felelem azzal lendületből felkapom és feldobom. Kacagva nevet. Aztán elkapom és a földre teszem nyomok egy puszit a feje búbjára.
– Mars enni.

Liz&Ian:
Liz le is ül a kanapéra és jó étvággyal neki is áll enni.
– Vacsora után játszunk birkózósat? Én lebirkózlak mindkettőtöket!
– Vagy rosszul leszel és visszaadod a vacsorát.
– Nem fogok ilyet tenni, csak a fiúk hánynak – jelenti ki önérzetesen Liz.

Erik:
– Vacsora után sétálunk egyet hogy a gyomrunk ne kavarodjon fel. Utana játszhatunk ilyet. – felelem békítőleg.

Liz:
– Jó, ebben megegyezhetünk. Bújócskázunk is? Már rég játszottam olyat és jó lenne. Ti meg megkerestek engem.
– Keresünk egy parkot, ahol lehet ilyet játszani, rendben?

Erik:
– Holnap bújocskáztunk, meg felfedezhetünk, ha odaértünk Hot Springsbe. Itt nem szeretnék ilyet játszani, főként nem egy sötétedő parkban. – Felelem és minden tagom berzenkedik az ötlet ellen.

Liz:
– Na jó… ti felnőttek mindent túlaggódtok, de rendben van, holnap viszont nem menekültök. Visszatért az energiám és el kell játszani, mert sok van – nevet Liz.

Erik:
– Nem aggódjuk túl, csak többet tudunk nálad, kis hercegnő. És ez így van rendben – felelem.
A vacsora után tényleg lemegyünk sétálni és hagyom, hogy a szálloda előtti játszótéren ugrabugráljon, miközben a padon ülve figyelem.

Ian:
Liz lelkesen játszik, hintázik meg csúszdázik. Én is Erik mellé ülök, onnan figyelem Lizt.
– Te már most is szigorúbb vagy vele, mint én. Ráadásul úgy, hogy simán elfogadja, amit mondasz. Nekem visszabeszél.

Erik:
– Fogalmam sincs miért. Hidd el, még csak szigorú sem akarok lenni vele. Nem tudom. Megvan köztünk egy bizalom, de ezt a felét én abszolút nem értem.  – Felelem és összefonom az ujjainkat.  – Most olyan, mint amilyennek lennie kéne. Talán ezek már annak a nyomai, hogy kezdi kicsit visszavenni a gyermekénjét.

Ian:
– Remélem. Ráférne, hogy újra gyerek legyen. Lehet hülyén hangzik, de elfogad és szeret téged, mert szeretsz engem, és érzi, hogy őt is szereted. Hogy nem csak nyűgnek tekinted. Hot Springsben meg teljesen vissza bújik gyerekbőrbe, legalábbis remélem. Sok újdonság lesz neki ott.

Erik:
– Remélem, te nem tekinted tolakodásnak, hogy Liz… ennyire kötődik hozzám. Nem lehet teher számomra, mert nagyon megszerettem. Többek között azért is, mert olyan komoly kislány. Korával ellentétben hihetetlenül sokat tett érted.  – Hozzá hajolok egy apró puszira. Már nincsenek sokan a parkba, de azért rendesen akarok viselkedni, mégiscsak játszótér.

Ian:
Megmosolyogtat Erik aranyossága. Én is adok neki egy finom puszit.
– Nem, nem veszem tolakodásnak. Ha velünk is fog élni, én mindig Ian bácsi maradok neki. Olyan valaki, aki lazább, többet megenged neki, akire figyelnie kell. Bár remélem, nem sebeztem meg, mikor az elején még vele is mogorva voltam.

Erik:
– Azt hiszem, a gyerekek képesek sokkal gyorsabban és többet feldolgozni, mint a felnőttek. Talán, mert a legtöbbször úgy hiszik, hogy nem szándékosan bántottad.

Ian:
– De ha túl sok bántás éri őket, akkor meg azt gondolják, az ő hibájuk. Remélem, Liz sosem fogja azt gondolni, hogy bármi is az ő hibája.

Erik:
– Megvédjük ettől az érzéstől.

Ian:
– Remélem is. Megyek játszok vele egy kicsit, te csak pihenj.
Felállok és odamegyek Lizhez. Ragaszkodik hozzá, hogy lök engem a hintán, ami sok vicces jelenetet eredményez.

Erik:
Jóízűen nevetgélek rajtuk majd odamegyek hozzájuk és én is lököm őket.  Vagy két órát vagy még többet ott játszunk a játszótéren. Már jócskán besötétedett, mire visszaindultunk a szállodába.
– Szeretnél még valamit vagy irány a fürdő?

Liz:
– Megyek fürdeni, aztán kérek esti mesét, rendben?
– Rendben, míg vissza érünk találd ki, mit szeretnél hallani.

Erik:
– Ian meséljen vagy én? Ezt is találd ki. Nem vagy éhes? – Fogom kézen mindkettejüket és vissza vezetem őket a szàlláshelyre.

Liz&Ian:
– Nem, de korán kell majd reggeli. Kérhetek jó sajtos melegszendvicset?
– Persze, hogy kérhetsz, majd megoldjuk, hogy legyen.
– Az remek lenne, mondhattok mindketten mesét nekem. Ian bácsi mondja a mese egyik felét. Apa meg a másikat.

Erik:
– Akkor egyszerű mesét válasz kérlek, mert sajnos én keveset ismerek. Ha elakadok legfeljebb Ian kisegít, rendben?
A zuhanyzóba terelem a hercegnőnket, és megkérem Iant hozzon neki  pizsamát.

Ian:
Mosolyogva hozok pizsamát, s segítek Liznek lefürdeni, aztán felveszi a pizsamát és megyünk a szobába. Lefekszik az ágyra, betakarom.
– Ismeritek a Csipkerózsikát? Most ahhoz van kedvem.

Erik:
– Abban van az alvó hercegnő? – Pillantok Ianra, aki bólint. – Oké, az megvan. Nagyjából. Bocs, hercegnőm, ebbe bele kell még jönnöm.

Liz:
– Semmi baj, majd odaadom a könyveimet és elolvashatod őket, akkor majd tudni fogod.
Megpuszilom Lizt majd elkezdem mesélni a Csipkerózsikát. Mire a feléhez érek, már félig alszik így Eriknek csak egy rövid részletet kell tovább mondania a kislánynak.

Erik:
Mázlimra erre a részre még emlékszem. Nem is kell sokat mondanom, amikor látom, hogy teljesen kidőlt. Puszit nyomok a homlokára majd Ianhoz hajolok és lágyan megcsókolom.
– Gyere Csipkejózsika, itt az ideje ágyba dugni a herceget – suttogom neki.

Ian:
Halkan felnevetek és felállok, majd a karomba vonom őt. Szinte táncolva, botladozva megyünk át a saját szobánkba. Ahogy beérünk bezárom az ajtót és végre Isten igazából magamhoz ölelem és a nyakába csókolok.
– Hiányzik, hogy nem érhetek hozzád olyan sokszor – mondom durcásan.

Erik:
– Te hoztad ezt a szabályt – vonok vállat. – Nem hiszem, hogy bármi baja lenne tőle, ha néha megcsókolnál vagy megérintenél. Nyilván nem a farkam tapogatva, de azért attól nem lesz baja, ha a karomhoz érsz hozzá és megsimogatsz, vagy átölelsz. Ez egy egészséges kapcsolat.

Ian:
– Tudom, ebben is igazad van. Mától eltörlöm ezt a szabályt. Szeretek csak úgy hozzád érni, jó érzés, megnyugtat és boldoggá tesz.

Erik:
– Akkor itt az ideje, hogy alaposan megérints mindenütt, de előbb menjünk zuhanyozni és megmasszírozlak.

Ian:
Beviszem a fürdőbe, majd levetkőztetem. Magamról is ledobálom a ruhákat, aztán zuhany alá állunk s elkezdem őt lefürdetni.
– Viszonozzam a masszázst? Kicsit feszültek a vallaid. Túl sokat vezetsz, mert nem tudlak leváltani.

Erik:
– Nem kell. El fogok aludni. Majd holnap, ha vége a vezetésnek, élek a lehetőséggel – felelem és magamhoz húzom, hogy megcsókoljam. – Inkább bánj velem finoman. Aztán megmasszírozlak.

Ian:
Elmosolyodok és gyengéden lefektetem, majd fölé hajolok, finoman csókolom, gyengéden simogatom. Mindig gyengéd voltam vele, de most még gyengédebben bánok vele. Érzem, hogy most erre van szüksége.

Erik:
A zuhany után az ágy hűvössége kellemesen hat rám. Élveze, ahogy elnyújtozom benne és a testével melegít fel. A csókjai, érintései halk sóhajokat csalnak elő belőlem. Élvezem, ahogy lágyan érint. Tudom, hogy majd eljön az én időm, amikor viszonozhatom a gyengédségét, de most leginkább az érintésére vágyok. Ujjaim a hajába fúrom és finoman megráncigálom, hogy felemelkedjen hozzám és csókoljon.

Ian:
Érzem, mozdulatai finoman tudatják velem, hogy mit szeretne. Felemelkedek hozzá és megcsókolom, lassan türelmesen, egész addig míg szeme lecsukódik, s levegőnk el nem fogy. Akkor elhúzódok tőle és nyakát csókolom végig.

Erik:
Hátrahajtom a fejem és felkínálom a nyakam, hogy elvegyen mindent, amit akar. Élvezettel sóhajtok fe, amikor ujjai a testemen futnak végig. Kezdenek széthullani a gondolataim.

Ian:
Érzem, hogy egyre jobban ellazul, de nem gyorsítok, ugyan olyan lassan kényeztetem tovább. Végigcsókolom a testét, köldökénél elidőzök kicsit, játszok vele míg remegni nem kezd.

Erik:
Behunyt szemmel tűröm a kényeztetését, érzem ahogy az előváladék végigfolyik duzzadt makkomon. Annyira érzékeny most, hogy ez is egy aprócska nyögést csal ki belőlem, akárcsak cirógató ujjai.
– Kérlek, Ian…

Ian:
Elfolytok egy morgást és lejjebb haladva végignyalok meredező tagján. A pulzáló eret nyalogatom míg remegni nem kezd, majd számba veszem, lassú nyelvcsapásokkal ingerlem őt.

Erik:
– Neh… már túl közel vagyok… el fogok…– felnyögök, ahogy végig hullámzik testemen a gyönyör.

Ian:
Elégedetten nyalogatom, s szívogatom amíg ki nem ürül teljesen, majd elhúzódok tőle és fölé hajolva lágyan simítom ajkama az övére.

Erik:
Belekapaszkodok a vállába, hogy ő jelentse a szilárd pontot ebben az igencsak szédítő pillanatban.
– Szeretlek – és megcsókolom újra.

Ian:
– Én is szeretlek, nagyon. Mindig hálás leszek, hogy nem sétáltál el.
Addig csókolom, míg el nem kábul tőle, majd csak finoman cirógatom. Édes, ahogy próbálkozik, hogy ne aludjon el, de a fáradtság és a gyönyör megteszi a hatását.

Erik:
A kényeztetése annyira finom és bensőséges, hogy maga alá temet a fáradtság. Érzem, ahogy ott van mindenütt és teljesen körbefog a melege. Távol tart tőlem minden rosszat.
Csak egy pillanatra csukom be a szemem.
Mire kinyitom, már reggel van.
– Basszus – motyogom, mert Ian már nincs mellettem.

Ian:
Egész éjszaka nyugodtan alszunk mindketten, reggel viszont hamarabb kelek. Lemegyek és néhány kérdéssel meg tudom hol van pékség. Alaposan bevásárolok friss zsemléből, péksütikből. Veszek kakaót is, aztán egy másik boltban meg veszek vajat és felvágottat. Mire visszaérek Liz már fent van.
– Ian bácsi? Épp meg akartam nézni, alszotok e még.
– Erik még igen, én meg hoztam reggelinek valót. Gyere csináljuk meg együtt.
Liz lelkesen bólint igy neki is kezdünk a szendvics gyártásnak.

Erik:
Az jár a fejemben, milyen jól működünk, mint család. Biztos lesznek nehézségek, de az még most nem látszik. Felkelek, egy boxerben és pólóban elindulok megkeresni Iant. A teakonyha előtt találom meg őket. Halkan beszélgetnek, nevetgélnek. A reggelinket keszítik. Csendben figyelem őket.
Aztán visszatértek a szobába, hogy meg lephessenek, ha akarnak.

Ian:
Meghallom Erik lépteit, de nem nézek fel. Liz szeretné Eriket meglepni, nem akarom elrontani a dolgot.
A kislány gondosan keni a zsemléket és beleteszi a felvágottat. Én nekilátok kávét főzni. Ahogy az is kész van tálcára rakunk mindent és bemegyünk a szobánkba.
– Apu reggeli!

Erik:
Hallgatom őket. Fura melegség költözik a lelkembe. Azt hittem sosem lesz családom. S lám. Kaptam egy férjnek valót és egy tündérbogár kislányt.
Nagyot ásítok és nyújtózom egyet.
– Jó reggelt – sóhajtok.

Liz&Ian:
Halkan nevetek előadásán. Leteszem az éjjeliszekrényre a kávét és a kakaót Liz pedig az ágyra teszi a tálcányi szendvicset.
– Remélem éhes vagy, mert én igen, meg, hogy ízleni is fog. Nagyon igyekeztem!
Liz felmászik Erik mellé az ágyra és neki is áll az egyik szendvicsnek .
– Jó étvágyat, kedveseim – mosolygok rájuk.

Erik:
– Hű, ez mind nekem? Köszönöm, Hercegnőm. Ez igazán kedves tőled. Köszönöm – magamhoz húzom és megpuszilom. – Istenien néz ki! Jó étvágyat.

Liz:
– Jó étvágyat!
Lelkesen eszik és issza a kakaóját, tényleg éhes volt már.
– Reggeli után összepakolunk és megyünk tovább? Még ma odaérünk, ugye? Unom már az autózást.

Erik:
– Ez nagyon finom. Nagyon ügyes vagy. – Dicsérem meg a harmadik falat után. Sima szendvics, de rengeteg benne a szeretet. – Igen még délelőtt elérjük Hot Spingst. Aztán, ha ott lakható Ian öröksége, akkor ott maradunk, ha nem akkor szállodába megyünk.

Ian&Liz:
– Ha mindenkinek tetszik, akkor oda költözhetünk? Szeretnék együtt élni veletek. Majd együtt rendbe teszünk mindent és akkor már a miénk lesz, nem igaz?
– De így van, ha mindenkinek tetszik és minden rendben lesz, oda költözhetünk. És a mi otthonunk lesz.

Erik:
– Az mindig az otthonod lesz, Liz. De ahhoz, hogy velünk élj, anyukádnak is bele kell egyeznie – felelem józanul.

Liz:
– Tudom, de anyu szerintem bele fog egyezni. Akkor nem kéne velem foglalkoznia. Valamiért nem kedveli Ian bácsit, de ha le akar passzolni, akkor mindig hívja.

Erik:
– Ez kedves, de ehhez hivatalos utak kellenek, de szerintem Ian bacsi nevében is mondhatom, hogy mindent meg fogunk tenni, hogy velünk lehess. Addig is lenne egy fontos feladatod. Segítesz benne? Ki kellene találni, hogy egy bizonyos kishercegnő milyen szobát szeretne.

Liz&Ian:
Liz erre kislányosan felkuncog.
– Olyat, amit könnyen át lehet majd alakítani és mást szeretnék ha nagyobb leszek. Egy olvasó sarkot mindenképpen szeretnék. Ian bácsi könyveit szeretem olvasni, bár nem mindent értek. Szeretném, ha cseresznyevirág színű lenne a szobám és puha vastag szőnyeget is szeretnék. Meg a bal… baldachinos ágyat. Nem túl sok ez?
– Egyáltalán nem – nyugtatom meg. – Nyugodtan gondolkozz még, hogy mit szeretnél.

Erik:
 – Szerintem ez simán megoldható. Én viszont jobban örülnék, ha magadhoz való könyveket olvasnál. Majd bemegyünk egy könyvesboltba. Aztán megnézünk néhány izgalmasat, rendben?

Liz&Ian:
– Jó, a jogi könyv úgy is unalmas volt. Legutóbb azt kezdtem el, de tényleg nem értettem semmit belőle.
– Jézusom te lány, miket el nem kezdesz olvasni? Jól látható helyen hagytam a mese könyveidet.
– Tudom, épp ezért mást akartam. Csak unalmas mese könyveket vettél.
Erre látványosan a szívemhez kapok és úgy teszek, mint aki meghalt. Eldőlök az ágyon és halkan azt rebegem:
– A lányunk most végzett ki…

Erik:
Felnevetek.
– Liznek nem jó a sima mesekönyv. Neki már valami olyan kell, ami a nagyobbaknak szól. Izgalmas ifjúsági könyvek a fiatalabb korosztályból.

Liz&Ian:
–Ha ez jó könyveket jelent, akkor benne vagyok. Apuval majd együtt veszünk könyveket. Ian bácsi meg addig feláshatja a kertet.
– Kegyetlen egy lány, én mondom. Ti mentek mulatni én meg ássak….

Erik:
Nevetgélek. Élvezem a lassú reggel vidám pillanatait.
– Mi lenne, ha felkelnénk és össze készülnénk? Ha odaérünk Hot Springsbe, akkor veszünk egy könyvet, aztán, amíg olvasol addig segítek ásni Ian bácsinak.

Liz:
– Jó, de akkor tényleg ássatok. A felnőttek valamiért szeretik a másikat munka közben bámulni. A szomszédban is ezt csinálják.

Erik:
Félrenyelem a falatot, amikor Liz befejezi a mondókáját és alig kapok levegőt.
– Liz, szerintem ne izgasd magad a felnőttek dolgain – szólalok meg, amikor végre újra levegőt kapok.

Ian&Liz:
Gátlástalanul kinevetem Eriket és a karomba vonom Lizt. Már most imádom, hogy együtt vagyunk. Liz még Eriket is képes zavarba hozni, pedig ő felkészültebb, mint én.
– Pedig még csak ovis, mi lesz ha iskolába megy? – Nevetgélek.
– Nem ér kinevetni! Igenis bámulják egymást és ez elég idegesítő – duzzog a kislány.

Erik:
Engem is elkap a nevetés.
– Tudod, Liz, ez azért van, mert ha szeretsz valakit, az számodra a legszebb a világon. Ezt csak egyetlen dolog képes felülírni, az ha gyereke van az embernek. Ez olyan dolog, amit nem értesz, amíg nem tapasztalod meg. De olyan, mint amikor megkapod a kedvenc csokid. Sokáig tudod nézni, mert örülsz neki, hogy kaptál. Csak ezek sokkal erősebb érzések, ha a párodon vagy a gyermekeden felejted a tekinteted.

Liz&Ian:
– Remélem azért nem akartok majd megenni. Nem hiszem, hogy túl finom lennék. A maradék zsemléket elcsomagolom. Addig ti pakoljatok össze.
– Igenis, Parancsnok asszony! Hallottad Erik pakoljunk – puszilom meg a derekát.

Erik:
– Majd Ian bácsi mindjárt utánad viszi a tányérokat és bögréket.
Ahogy magunkra maradunk magamhoz húzom Iant.
– Az este elég egy oldalúra sikerült. Remélem ma este lesz lehetőségem viszonozni neked azt a sok gyengédséget, amit tőled kaptam.

Ian:
– Biztos vagyok benne, mondtam már, hogy ott van kád? Nem is sejted, mennyire remélem, hogy még működik. Öregemberesen ki szeretném áztatni a tagjaimat – csókolom meg puhán.

Erik:
– Nem hagytad, hogy megmaszírozzalak – suttogom csókjába és viszonzom azt. – Úgy sajnálom, hogy ebbe most nincs időnk belemenni – sóhajtok fel. – Nagyon szívesen megmaszíroználak, de abból csak gond lenne.

Ian:
– Majd este megmasszírozol, szükséged volt egy pihentető alvásra. Megyek kiviszem a tálcákat és poharakat, mert Liz mindjárt beront. Öltözz fel addig.

Erik:
– Köszönöm – figyelem, ahogy kimegy és a feszültségem lassan kioldódik a csontjaimból. Úgy érzem, lassan felszabadulok.

Ian&Liz:
Vidáman csomagoljuk el a maradék kaját Lizzel, s mikor végül Erik is csatlakozik hozzánk elindulunk. A maradék út vidáman telik el. Lizzel játszunk, vagy csak épp mesél olyasmiről, amit szeretne olvasni. Ahogy megállunk a nagyiék háza előtt, Liz már ugrik is ki.
– Nagyon szép, Ian bácsi! Apu neked tetszik?
– Igazi régi stílusú ház, ha akarod, lehet modernizálni a külsejét is.

Erik:
– Egy kis felújítás ráfér, de amúgy tetszik – fogom meg a kezét és elindulok a ház felé. – Itt a zár – igazítom oda a kezét, miközben Lizre nézek.

Ian:
Előveszem a kulcsot és a zárba illesztem. Ahogy kinyitom az ajtót mind bemegyünk.
– Nekem meg kell néznem valamit az emeleten, ti addig nézzetek szét itt lent, rendben?
Kicsit ideges vagyok, hisz azt a gyűrűt akarom megkeresni, amit még a nagyi adott nekem. Bizonytalanul indulok el felfelé, mert már rég jártam itt. Az emlékeim pedig megkoptak egy kicsit. Felérve megkeresem nagyiék szobáját és az éjjeli szekrényhez megyek. Óvatosan veszem elő a kis dobozt a gyűrűvel. Megkönnyebbülök, hogy még mindig itt van.

Erik:
– Menni fog? Eligazodsz még itt? – Kicsit fura, de talán az emlékek miatt. – Nyissunk ablakokat – szólalok meg és Lizre nézek. – Kicsit állott szag van idebenn – mosolygok rá. kézen fogom és végigvezettem a házon, sorba kinyitogatva az ablakokat. Ahogy nézem, nincs nagyon rossz állapotba. Kell majd újravakolni és festeni.

Ian:
A zsebembe teszem a dobozt és lemegyek a többiekhez.
– Erik, este szeretnék veled kettesben beszélgetni egy kicsit. Mit gondolsz, itt alszunk? Elég jó állapotban van a ház, hogy itt aludjunk. Ki kell szellőztetni és takarítás is kell, de amúgy lakható?

Erik:
– Igen. Szerintem ki tudunk két szobát takarítani. Szuper lesz. Liz, te is benne vagy? – Nézek a kislányra. – Ian szerintem meg tudja mutatni melyik szobát szobát szánja neked.

Ian&Liz:
– Igen, meg is mutatom. Fent van az emeleten, ott egy kicsit jobb a helyzet, mint lent.
Kézen fogom Lizt és elindulok fel az emeletre. Bevezetem a szobába és hagyom, hogy felfedezze.
– Tetszik?
– Nem rossz, de jobb lesz, ha megcsináljuk. De most nekilátok kitakarítani. Először is kinyitom az ablakot.
Liz ezzel neki is lát rendbe tenni a szobáját.

Erik:
– Szólj, ha segítség kell, rendben. Ne emelgess túl nehezeket. Itt leszünk a mi szobánkba.

Liz&Ian:
– Rendben, nem fogok nehezet emelgetni.
Átmegyünk a mi szobánkba, ami régen a nagyiék szobája volt.
– Hogy tetszik ez a szoba? Te, hogy szeretnéd felújítani ezt a szobát?

Erik:
Körbenézek majd egy pillanatig elgondolkodom.
– Az ágyat ott hagynám ahol van, de mindenképp kicserélném. Új függönyök, parketta és új szőnyeg.

Ian:
– Csinálhatunk padló fűtést ha gondolod. Vagy egy kis sarkot neked itt a szobában. De ha szeretnéd valamelyik másik szobát is átalakíthatjuk neked egy kis külön zúgnak.

Erik:
– A padlófűtés jól hangzik. De nem akarok sem tévét, sem munkasarkot idebent. ez a mi szentélyünk. Magánszféra.

Ian:
– Van még elég szoba, ha szeretnél egy kis irodát vagy ilyesmi. Nekünk is legyen baldachinos ágyunk? Cserepes növények itt a szobában esetleg?

Erik:
– Nem. Én nem szeretnék baldachint. Inkább egyszerű férfias szobát szeretnék. Egyszerűt. De te milyet szeretnél?

Ian:
Elmosolyodok rajta.
– Én is egyszerű szobát szeretnék, csak tesztelni akartalak. Én szeretnék ide egy-két cserepes virágot. Az egyik szobát pedig szeretném könyvtár szobának átalakítani. Nem kell nagy, csak egy kis barátságos.

Erik:
– A növények rendben vannak, de nem akarok dzsungelt. Mellettem kihalnak a virágok már most szólok. Könyvtárszoba mindenkepp kell. De nem dizájn könnyekkel hanem olyanokal amiket elolvasunk. A polcok teljenek meg lassan de olyan tartalommal amiket szeretünk.

Ian:
– A virágokra majd én figyelek, meg Liz, azzal nem lesz gondod.  Persze, hogy olyan könyvek lesznek, amit olvasunk is. Nem szeretem én sem, ha csak dísznek van tartva a könyv. Bár nekem már nem igazán számít, ugye. Csak szeretek könyvek között lenni, ennyi az egész.
Az ablakhoz megyek és az üvegre teszem a kezem.
– Régen az ablak alatt rózsabokor volt. Mélyvörös, mert ez szimbolizálta nagyapám szerelmét a nagyanyám iránt. Most valószínűleg gaz van ott lent.

Erik:
Mellé lépek és lenézek.
– Sok a gaz. De őrzi meg a kert a szerelmük emléket. Nyílik a rózsa. – Felelem és összefonom az ujjainkat. – A könyvekre visszatérve, rengeteg hangoskönyv van és ha van olyan, ami mindkettőnknek tetszik szívesen olvasok fel.

Ian:
– Az jó lenne, amúgy is szeretem a hangodat, kellemes.
Megszorítom az ujjait, majd átölelem a derekát és magamhoz húzom.
– Ez a ház mindig nyugalmat jelentett nekem. Ritkán jöhettem ide. de amikor mégis az mindig ünnepnap volt. Most pedig veletek vagyok itt, ez is olyan boldoggá tesz, mint amikor gyerekként ide jöttem.

Erik:
– Akkor igyekezni fogok, hogy most is boldognak érzed itt magad. – Apró puszit lehelek az ajkára. – Ez lesz az otthonunk. Egyszerűen érzem, hogy ez a tökéletes

Ian:
– Örülök, hogy így érzed, szeretném majd helyre állítani a rózsákat itt az ablak alatt. Szeretném, ha ketten csinálnánk meg. Mondhatod, hogy nyálas vagyok, de akkor a rózsák már nem csak a nagyiék szerelmét, hanem a miénket is kifejeznék. Talán nem ez a legjobb pillanat, várni akartam estig, gyertyák, romantikus fürdő, de úgy érzem most kell megtennem.
Előveszem a kis dobozt és féltérdre ereszkedek.
– Ez egy családi gyűrű, nagyi azt mondta, annak adjam, akit igazán szeretek, de sosem vittem el innen. Sosem gondoltam, hogy lesz egyszer valaki akinek oda akarom adni. Erik Lancaster hozzám jönnél? Lennél a férjem?

Folytatása következik…