Sárkányálom

Siridean:
Épp csak lerak a szirtre, amikor belé csap a villám. Iszonyatosan megijedek, de aztán látom, hogy nincs baja. Olyan mintha nagyobb lenne. S úgy tűnik a sárkánya átvette az irányítást. Táncol a villámokkal, s azok is táncolnak vele. Pikkelyein csúsznak el s valahol a földbe csapódnak. Lentről mennydörgésként hat Glen medve ordítása. Lenézve látom, hogy a szírtemet nézi kétségbeesve. Vissza változik és integet, hogy ugorjak. A talpam alatt egyre lazább a szikla, érzem, hogy már nem sokáig állhatok itt. Végül elrugaszkodok s csak remélhetem, hogy nem sodor el a szél. Glen hihetetlen koncentrációval figyel s mozdul, ahogy engem lök arrébb a szél. Végül sikerül elkapnia, s meg is tart. Szíve olyan hevesen ver, hogy majd kiszakítja a mellkasát. Rögtön elhúzodok tőle és felnézek az égre. A vihar lassan csendesedik, s Naga tánca úgy hagy alább. Nem tudok sokat ugyan a sárkányokról, de azt hiszem Naga most jelentette be hogy kicsoda is ő. Ezt mindenhol látták, abban biztos vagyok. Hangos bődülése túlzengi a vihart. Hangjában düh, szomorúság és kétségbeesés van. Amikor lenéz rám, én kitárom a karomat, hogy jöjjön le hozzám, itt vagyok és várom őt. Akkor száll le elém, mikor a viharnak is vége. Fekete pikkelyei szikráznak, fénylenek a villámoktól. Egész lénye vibrál. Sosem láttam még gyönyörűbbet. Felé lépek s óvatosan megérintem az orrát, nem ijeszt meg, hogy nagyobb lett.
– Szia, remek előadás volt. Most már mindenki tudja, hogy van egy új sárkánykirály. Mi lenne, ha vissza változnál? Főzök neked és utána pihenhetsz.
Glen mögöttem fejet hajtva áll.
– Nem lenne tanácsos itt maradni. Messzire látszott a tánc. Ha van még erő Nagában tovább kellene menni.
A fekete sárkány gőgösen veti fel a fejét. Mindkettőnket egy-egy mancsába fog, aztán felrepül velünk. Nem érzem Nagát csak halványan és ez kicsit megijeszt. A sárkánya is másabb egy kicsit. Én már hozzászoktam a repüléshez, de Glen nem.  Bénán mozdulatlanul áll, úgy ahogy Naga megfogta. Reggel tesz le csupán minket, addigra már nagyon messze vagyunk. Hegyek közti szép zöld völgyben száll le s vissza is változik. Naga is más. A haja hosszabb, a szeme még különlegesebb. A bőre fehérebb, mint eddig, szinte olyan mintha belülről ragyogna. Magasabb is lett, de ugyan olyan vékony.
– Siri…?
– Itt vagyok, minden rendben van.
– Mi történt?
– Hát, én azt mondanám, hogy átléptél a fiatal felnőttkorba s egyúttal tudattad a világgal, hogy új sárkánykirály született. Főzök neked enni, addig feküdj le pihenni.
– Nem mehetsz a közelébe – morran fel Glen s megfogja a kezem. – Más a szaga, mint volt. Más, mint volt. Most kiszámíthatatlan és veszélyes.
– Engedj el, engem nem fog bántani.
Kiszabadítom magam s a magunkkal hozott húsból nekiállok ragut főzni. Naga a közelben telepszik le s az eget nézi. Tényleg más, mélyen belül aggódom, de nem tudom, mit tehetnék, így csak teszem, amit szoktam. Főzök neki.

Naga:
Halálra rémülök, amikor megérzem a villám erejét, de a sárkányom megnyugtat, hogy ránk ez nem veszélyes és segít nekem, ha hagyom. Én pedig boldogan adom át a vezetést neki. Érzem a változást mindkettőnkben és élvezem a vihart. Koponyarepesztő fájdalom hullámmal jár, míg testünkön végigtáncol a mágia és nőni kezdek. Ám a fájdalom, akárcsak a villámcsapás egy vakító villanás és eltűnik. Teljesen kiszabadulok a ketrecemből és olyan mérhetetlen szabadságot érzek, amit azelőtt sosem. Amikor kiszórakoztam magam, Sirit keresi a tekintetem és könnyedén szállok kitartott karjai felé. Olyan kicsinek látszik most. Mintha magasabb lett volna. És Glen. Hatalmas medve termete most alig súly nekem, pedig előzőleg aligha bírtam volna el mindkettejüket. Megtorpanok. Nem tudom, hogy a villámokkal való játékom milyen nyomokat hagyott a pikkelyeimen. Lehet, hogy megrázom, ha hozzám ér? Ám ő habozás nélkül lép közelebb és megérint. Lustán dörgölöm a pofám a tenyeréhez, vigyázva éles pikkelyeim fel ne hasítsák ügyes kezét. Csak a farokcsóválástól vagyok képtelen eltekinteni, ami miatt képtelen vagyok izgatottságom elrejteni.
– Szia, remek előadás volt. Most már mindenki tudja, hogy van egy új sárkánykirály. Mi lenne, ha vissza változnál? Főzök neked és utána pihenhetsz. – Kedves szavai megnyugtatnak és melegséggel töltik meg a lelkem. Glen biztonságos távolságra, Siri mögött áll meg, hátha nem érem el. Pedig már nincs okom bántani.
– Nem lenne tanácsos itt maradni. Messzire látszott a tánc. Ha van még erő Nagában, tovább kellene menni.
Mi az, hogyha maradt? Tele vagyok energiával. Egész éjjel repülök velük, miután nagyképűen néztem le Glenre. Reggel sem igazán a repülés okozta fáradtság az, ami ledönt a lábamról, hanem emberi felünk vágya, hogy beszélhessen Sirivel. Nem mintha így nem lehetett volna, de ő maga akart beszélgetni. Így hát a földre teszem őket, és alakot váltok. A Siritől kapott, mágiával átitatott ruhadarabok most jól jönnek, könnyedén alkalmazkodnak a karcsú alakomhoz. Most majdnem olyan magas vagyok, mint Siri.
Kicsit kába vagyok, mint alvás után az ember, de Siri gyengédsége meggyőz róla, hogy semmi rossz nem történt.
Amikor Glenn kijelenti, hogy megváltozott a szagom, tétován megszagolom magam és valóban. Már nem föld és erdő illatom van mint rég, hanem villám és eső illatom. Nekem tetszik. Glen mégis fél tőlem. Hátrébb húzodok és Siri tanácsára lefekszem aludni. Talán így lesz a legjobb. Sosem bántanám Sirit. Mert szeretem.

Siridean:
Úgy főzök, hogy Glen is tudjon enni belőle, bár két ekkora étvággyal rendelkezőre, a medvére és a sárkányra kihívás főzni. Nincs akkora kondér, amit meg ne bírnának enni. Mikor kész vagyok, oda megyek Nagához s mellé ülve megsimogatom az arcát. Bőre puha és lágy. Még szebb, mint volt.
– Kész a reggeli. Ha nem sietsz Glen megeszi az egészet.
Erre úgy ül fel, mint akit megcsíptek és már vetődik is az étel felé.
– Szedtem neked gyümölcsöt, mert magaddal nem foglalkozol.
Glen hangjában rosszallás, tudom, mit nem tesz hozzá, hogy Naga sem. De ez nem igaz. Biztonságba helyezett minket és jelenleg az a legfontosabb. Leülünk s enni kezdünk. Glen néha eszik a gyümölcsből, mert ő sem csak húst eszik. Morcossága szinte kézzel fogható, én meg kettejük között ülök és igyekszem figyelni, ha kell, akkor elháríthassam a veszélyt. Glen egy idő után átkarolja a derekam. Mire Naga is és a vállamra hajtja a fejét. Nem tudom, mi változott. Pár napja még kitekerte volna a medve nyakát. Mikor befejezzük az evést, Naga felém fordul. Érzem, hogy beszélni akar velem. Ugyanakkor tudom, hogy Glen se fog itt hagyni. Felőle ráadásul mást is érzek, ami elég kellemetlen nekem.
– Naga? Jól érzed magad?
– Remekül, csodás érzés, teljesen szabad vagyok. Glen sem zavar már. Tudom, hogy te csak engem szeretsz. Most minden olyan csodálatos. Ugye nem csalódtál?
– Miben csalódtam volna? Csodálatosan nézel ki. Gyönyörű vagy – hajolok oda hozzá és megcsókolom.
A medve pedig visszaránt magához és megcsókol. Tiltakozva nyögök fel és próbálok elhúzódni, de túl erős.
– Hiram most nincs itt… – nyögöm ki nehezen.
– Akkor majd felébresztem.
Sikerül előszednem a késem és a nyakához illesztem.
– Mondtam, hogy ezt ne csináld. Naga, menjünk arrébb. Beszéljük meg, amit akarsz.
Glen tekintetében kizárólag a medvéje látszik, ami rohadt ijesztő. Naga mellé húzódok és kicsit arrébb megyünk, hogy beszéljünk.
– Tényleg csak azért nem zavar Glen mert rájöttél, hogy csak téged szeretlek? 

Naga:
– Nem tudom megmagyarázni, Siri. Ez olyan erő dolog. Azt hiszem. Még kicsit pofátlan, egyszer meg kell tanítani az erősorrendre, de azt hiszem, nem lesz gond. Siri, én csak téged szeretlek, de Hiramot nem. De ha már benned van és te is úgy akarod, jár neki a boldogság. Ezen kívül megvédett minket. Tudom, hogy csak Hiram biztonsága lebegett a szeme előtt, de akkor is megvédett minket. És meg is mentett volna. Nem tudom, de most másképp látom kicsit a történteket. Olyan önzőnek és gyerekesnek tűnök a saját szememben is. Sajnálom, ha a változás eltávolít tőlem. Nem akartam, csak megtörtént – sóhajtok fel. – És, elő fog még fordulni. Biztos vagyok benne, hogy nem értem el még a végső formám. Még legalább egyszer vátozni fogok.
Nem merek Sirire nézni. Még mindig kicsit gyávának érzem magam és emésztenem kell nekem is a változásokat. Aztán felsóhajtok. Hát nem épp erről beszélek Sirinek. Nem vagyok már gyermek. Felnőttem. Sárkánnyá váltam. Kicsit gondolkodom, majd felvidámodva ragadom meg Siri kezét.
– Siri, hisz tegnap volt a szülinapom! Egész elfeledtük! Lehetséges, hogy most értem el a sárkányoknál a gyermekkor végét – hozzá hajolok és megcsókolom. Mindenféle habozás nélkül. Aztán odalépek Glenhez és rápillantok.
– Sirihez akkor érsz, ha ő megengedi! – Parancsolok rá és sárkányom dominanciája nem is lehet kérdéses. Glen kényszerdve fejet hajt.
– Értettem.
– Beszéld meg vele, hogy mit szeretnél és az isten szerelmére, legalább udvarolj már neki! Egyenlőre ennyit megengedek!
– Hogy te megengeded…
– Szeretnéd, ha nem tenném?
– Sajálom. Örülök, hogy megengedted. – Szinte érzem, hogy medvéje borzolja a szőrét, de képtelen szembeszegülni velem.
– Örülök, hogy értjük egymást. Mi most Sirivel elmegyünk és repülünk egyet. Addig vigyázz a táborra! Nem vagy veszélyben, a katonák messze lemaradtak. Legalább három nap járóföldre vannak. Pihenj. Eleget féltél a karmaim közt.
– Nem is…
– Reszkettél és olyan merev voltál, mint egy fadarab – fordítok hátat és lépés közben váltok alakot, felkínálva Sirinek a lehetőséget. Amint felszáll felemelkedem a magasba. Könnyedén siklok az égen vele, olykor csak vitorlázva a szél hátán. Erősődik a mágiám is lassan.

Siridean:
Megborzongok még én is, mikor dominánsan beszél Glennel. Udvaroljon nekem… vagyis Hiramnak… azt hiszem írtó zavaros az egész. És Naga is. Felnőttesebb, komolyabb, de mégis ő az. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar változni fog. Mikor átváltozik a hátára mászok. Nagyszerű érzés repülni vele.  Simogatom a nyakát s lehunyom a szemem.
” Nem zavar… na jó, kicsit zavar a változásod, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek. Csupán időre van szükségem, hogy feldolgozzam. Ennyi az egész. ”
” Örülök hogy így érzed, Siri. Kapaszkodj!”
Megragadom az egyik tüskét a hátán és erősen kapaszkodok belé. Még gyorsabban repül, mint eddig. A hajam kibomlik a sebesség miatt. Elégedett, hangos kiáltás szakad ki belőlem. Érzem, hogy Hiram is felébred bennem és testemet átjárja valami, lelke végleg eggyé válik az enyémmel. Már nincs külön Hiram és Siri. Már csak én vagyok. Erőm körül fon minket, bőrömön indák cikáznak melyek átfutnak Nagára is. Még gyönyörűbb lesz a pikkelyein kígyózó sötét indáktól. Körülöttünk szivárványok jönnek létre, lent a földön virágba borul minden, pedig erre már lassan őszre fordul az idő. Végtelenül szabadnak érzem magam, most értem meg Naga hogyan érezheti most magát.
” Szálljunk le! Meg akarlak csókolni. ”
Naga felnevet, de leszáll s mikor leszállok róla átváltozik. A karomba vonom s mohón csókolom.
– Siri… ah, te is megváltoztál.
– Már nincs külön Hiram és Siri. Egyek lettünk. Örökre elválaszthatatlanok. A lelkünk örökre egybe fonódott. Had csókoljalak tovább.
Egy fának támasztom a hátát s tovább csókolom őt. Vágyom rá, jobban mint eddig bármikor. S ő viszonozza a vágyam. Heves vágyunk felel a másikéra. Együttlétünk nem gyengéd, de annál perzselőbb. Mindketten kábák vagyunk s megmozdulni sem tudunk. Nem tudom milyen messze lehetünk a tábortól, de most nem is érdekel. Nagát magamhoz ölelve cirógatom a hátát.
– Csodálatos vagy, szeretlek.
– Én is, de most nem tudok megmozdulni. Itt maradunk egy darabig.
Halkan felnevetek és megcsókolom.
– Most nem számít, majd vissza megyünk valamikor.
Estig újra és újra szeretkezünk,  majd végül vissza megyünk a táborba, ahol Glen vár minket. Vacsorával és ágyat is készített. Ez az ő módján udvarlás, azt hiszem. Mikor meglát tágra nyílik a szeme.
– Te… ő… Össze olvadtatok… – nyögi nehezen.
– Igen, de azt hiszem, így kellett lennie. Köszönjük a vacsorát.
Csendesen eszünk, aztán lefekszünk aludni. Álmomban egy medve karol át, miközben nézzük, ahogy két kis sárkány szaladgál Naga körül. Csodálatos kép. Talán tényleg így lesz. 

Naga:
Vacsora után egyszerűen nem foglalkozom vele, hogy a medve Sirihez bújik, hanem hozzábújok a másik oldalon. Amíg rendesen viselkedik, nem bánom. Úgy érzem, már tudja hol a helye. Egyébként is a testem mindenhol bizsereg, mert Siri olyan tüzet gyújtott meg bennem, ami sosem alszik ki. Hajnalban szitálni kezd az eső, így alakot váltva kitárom föléjük a szárnyam és úgy alszom tovább, orrom Siri hasához dugva.
Mikor felkelek, kicsit nyügös vagyok, mert Siri eltűnt és a mackó engem ölelget. Kénkőszagú forró levegőt pöffentek rá, mire felordítva elereszt és hátrébb araszol. Átváltozom és nagyot nyújtozom.
– Siri?
– Nem tudom. Én most ébredtem a kedves ébresztődre – morog a mackó.
– Azt mondtam, Sirinek udvarolhatsz. Engem mi a frászért ölelgettél?
– Mert, olyan jó meleg voltál. Fáztam miután Siri elment, ezért újra át akartam ölelni, de azt hiszem téged sikerült.
Beleszimatolok a levegőbe.
– Siri nincs messze, vadászik. Ha kicsit fülelsz, akkor hallhatod, arra. Menjünk erre – mutatok a msáik irányba. – Szedjünk gyümölcsöket.
– De Siri arra van.
– Most mondtam, hogy vadászik. Szerinted két ilyen erős jelenlét, mint egy medveváltó és egy sárkány segíthet neki ebben? Elmenekülnének előlünk az állatok. Na mozgás – csípem fülön és elindulok az előbb mutatott irányba. Majd egy órát gyaloglunk mire elérjük a tisztás szélét és sikerül találnunk pár gyümölcsöt.
– Zavar hogy Hiram és Siri összeolvadtak?
– Igen. Hiram nincs többé. Akit szerettem elveszett, az érzéseim mégis megmaradtak. Nem tudom  mihez kezdjek velük.
– Beszélgess Sirivel. Egész nap repülni fogunk. Még sárkányröptével is egy hét, míg odaérünk, ahol a mágust sejtem. Szóval, egész nap fecseghetsz.
– Én… Nem tudom, mit mondjak neki. Siri… olyan, mintha elutasítana.
– Siri férfi. Természetes, hogy domináns félként nem óhajt behódolni neked. Én más vagyok. Emberként én hódolok be neki. Sárkányként ez nem zavar, mert mi egy párt választunk  és az örökre szól. Menjünk vissza.
Glen elgondolkodva battyog mögöttem. Siri már a reggelinket készíti.

Siriedan:
Az éjszakát Naga és Glen közé szorulva töltöm. Hálát adok az égnek, mikor hajnalodik és óvatosan kimászok közülük, hogy vadászni menjek. Muszáj, mert ezek ketten annyit esznek, mint egy hadsereg. Mikor visszaérek nincsenek itt.  Gondolom elmentek sétálni vagy ilyesmi. Mire megjönnek, én már nagyban főzöm a reggelit. Felnézek rájuk és elmosolyodom.
– Sziasztok, reméletem, hogy nem nyírtátok ki egymást. Egy kicsit tartottam a dologtól, mikor láttam, hogy nem vagytok itt.
– Erős vagyok, de a sárkány erősebb nálam. Nem bolondultam meg. Siri… beszélhetünk?
– Persze, amíg nem tapizol.
– Az együtt alvás nem volt gond?
– Nem, az még bele fért.
Nem mondom, hogy túl szorosan ölelt magához, mert tudom, hogy nekem is engednem kell. Glen mostanában sokat változott és ez jó. Amúgy is, ha igaz az álmom, előbb-utóbb le fogunk feküdni egymással. Az a bensőséges kapcsolat, amit álmomban láttam, csak így lehetséges.
– Hiram… eltűnt?
– Inkább én lettem ő, vagyis bizonyos szempontból ő vagyok. Nem zavar, ha Hiramnak hívsz. Az emlekei, érzései itt vannak bennem. Mindent átadott nekem. Mindent, ami ő volt bennem él tovább. Annyit mondhatok, hogy próbálkozni fogok. Csak ne nyomulj nagyon. Én vadász vagyok, most már több is, mint vadász. Nem olyan könnyű elfogadnom, hogy…  szóval behódolni neked.
– Akkor, veled alszom és majd alakul? Próbálok nem nyomulni. De a medvéknél is van párzási időszak. Legközelebb tavasszal. Szóval majd addig elmegyek, hogy ne bántsalak.
– Addig még van idő. De most egyetek. Kész van a reggeli. Sokat csináltam, de ne hagyjatok meg semmit, rendben?
Nem kell kétszer mondanom. Úgy esnek neki az ételnek, mint akik napok óta éheznek. Én mindkettejüktől csipegetek húst és megeszem a gyümölcsöket, amiket hoztak nekem. Reggeli után Naga átváltozik s a hátára ülünk. Glen átöleli a derekam s előre nyúlva megkapaszkodik Naga egyik tüskéjében. Naga pedig felrepül. Isteni érzés repülni vele. Mögöttem Glen már nem annyira élvezi, de nem izgat. Nehéz visszafognom magam, hogy ne kiabáljak az örömtől. Azt hiszem, a repülés mindig ezt fogja kiváltani belőlem. Dél felé fáradok egy kicsit, meglepően fárasztó sokáig sárkány háton ülni. Fejem hátra hajtom Glen vállára, ő még mindig biztosan ül mögöttem. Halkan beszélgetni kezdünk. Kellemes így tölteni az időt. Fejemben Naga szól hozzám, hogy leszálljon e, de megnyugtatom, hogy elég este. Szürkületkor száll le egy másik tisztáson. Nehezen kászálódok le róla.
– Ma ti vadásztok. Teljesen elgémberedtem.
– Majd én megyek, Naga addig itt marad és vigyáz rád. Nem lenne jó egyedül itt hagyni téged.
– Képes vagyok megvédeni magam – mordulok fel.
– Hah… pont úgy nézel ki.
Glen dohogva megy vadászni, én meg keresek egy kis patakot és ledobálva a ruhát magamról megfürdök. Iszonyat jól esik. Naga csatlakozik hozzám s egymást mosdatjuk. Mire Glen vissza jön már teljesen felrissültünk.
– Menj te is fürödni, addig én megcsinálom a vacsorát.
Míg Glen elmegy fürdeni, addig Naga segít nekem főzni. Lusta csókokat váltunk közben, de a vacsora így is jól sikerül. A vacsora kellemesen telik el. Már nem olyan kellemetlen, hogy Glen átölel alvás közben. Naga is hozzám simul. Kellemesen telik az éjszaka, de másnap reggel nem tudok felkelni, mert most mindketten erősen ölelnek.
– Siri… reggeli…
– Hiram… reggeli… csókolj meg.
Felnevetek a két kívánságra.
– A reggelihez előbb el kéne engednetek.
– Nem… Hiram itt marad.
– Akkor nem lesz reggeli.
Mindketten a nyakamba morognak, aztán Naga megcsókol s én viszonzom.
– Én is…
Glen felé fordulok s adok neki egy csókot. Aztán felkelek s a maradék húsból nekilátok elkészíteni a reggelit. 

Naga:
Valahogy kialakul egy törékeny béke az út során. Glen is elégedettnek látszik és Siri sem panaszkodik. Remélem, egyenlőre így marad minden. Lassan eltelik a hónap és érzem a testem mélyén a bizsergést. Talán be kéne avatni Sirit. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy milyen gyakran tüzel egy sárkány? De nem szólok még, hátha tévedek. A napok könnyedén peregnek, rengeteg málhát szedünk össze, hisz az állatbőröket Siri gondosan kikészíti és a csontokból is nyakékeket készít.
Még két nap van, míg elérjük a mágust, de dél körül a hegy irányába fordulok. A hegyen barlang után kutat a szemem. Leteszem őket és remegve alakot váltok.
– Siri… – az arcom vörös és mohón kapok ajka után. – Tüzelek – suttogom neki, majd szemérmetlen módon ledobom magamról a ruhát. Még fél szemmel látom Glent, ahogy felemeli a holmikat és a barlang felé indul. Sóhajtva követelek még többet és többet Siritől.
– Siri, kérlek, éget!
Siri pedig boldogan tesz eleget a kérésemnek. Szenvedélyesen csókol és hamarosan már magamban érzem egy ujját, amit szinte meglovagolok. Nem foglalkoztat semmi, csak hogy még többet kapjak ebből, a mindent elemésztő tűzből. Siri igyekszik átvenni felettem az irányítást, de nem hagyom neki. Amint találok egy alkalmas felületet, lefektetem rá és cseppet sem habozva mászok fölé. Lassan ereszkedem a farkára, hogy megszokjam őt magamban, de mihelyst kényelmesnek érzem, nem várok tovább, a csípőm heves táncba kezd az ölén, én pedig villággá kiáltom, hogy mennyire élvezem azt, hogy bennem van. Túl gyorsan jön el a kielégülés, de enyhülést nem hoz. A gyönyör hevesen rázza meg a testem. Siri karjaiban zihálva keresek még több örömet. Apró csókokkal igyekszem újra felébreszteni a vágyát.
Glen jön ki a barlangból.
– Készítettem fekhelyet nektek – orra folyamatosan mocorog, ahogy beszívja a testünkből áradó feromonok nehéz illatát. – Elmegyek tüzifát gyűjteni és szerzek vacsorát.
– Addig Siri…
–  Hát persze, csak odabenn és légy egy kicsit halkabb – fintorodik el.
Siri felemel az ölébe és a puha bőrökre fektet, amit ágy gyanánt szoktunk használni. Kinyújtom felé a kezem:
– Szeress, Siri…

Siridean:
Az utazással hamar telik az idő. Már majdnem a mágusnál vagyunk, mikor Naga  leszáll s a karomba bújik s mohón csókol. Megint tüzel. Nem gondoltam, hogy viszonylag hamar megint fog. Hagyom, hogy irányítson s mikor Glen elmegy a bőrökre fekszünk. Újra és újra szeretem őt, míg kicsit nem csillapul a tüzelése. Akkor a barlang végében lévő kis medencényi vízben megfürdetem.
– Jól vagy? Mióta érezted?
– Egy ideje, de nem voltam biztos benne. Nem haragszol, ugye?
– Nem, nem haragszom.
– Még akarlak. Itt, most!
Újra szeretkezünk, ezúttal a vízben. A tüzelése most is sokáig tart. Mohósága nagyobb, mint a múltkor volt. Lassan csillapul csak a hevülete. Minden alkalom csodálatos. Mikor vége magamhoz ölelem és megcsókolom.
– Csodálatos vagy, úgy látszik rendszeresen tüzelsz. Ezt számításba kell vetnünk az utazás során. Mindig biztonságos helyen kell lennünk. Megérdemelnéd, hogy a barlangoknál jobb helyen szeresselek.
– Nekem ez is jó, olyan gyengéden szeretsz engem minden alkalommal. Annyira jó minden együttlétünk.
– Nekem is, minden alkalom különleges.
Glen jön be és szétnéz.
– Vége van?
– Igen. Sokáig tartott?
– Három napig. A környékre se jöttem addig. Iszonyat erős a feromon kibocsátásotok.
– Készítettem ennivalót és van gyümölcs is. És… én most megyek. Siri illata még mindig túl erős – nyög fel Glen és már ott sincs. Értetlenül nézek utána, majd vállat vonok és Nagát vissza fektetve az ágyra, odaviszem az ételt és elkezdem őt etetni.
– Nagyon édes vagy, a medve is egész jól tud főzni. Azt hiszem, az illatod hergeli őt, ezért inkább elment.
– Óh… hát az jó, mármint, hogy inkább elment.
Lassan csókolózva eszünk, már nem a tüzelés égető érzése miatt, hanem mert jól esik. Szeretjük egymást újra. Az egész estét ezzel töltjük. S reggel, mikor felébredek, Glen simul hozzám hátulról, elölről pedig Naga bújik hozzám. Most nem zavar, hogy így ébredek.
– Reggeli… – morogja Naga félálomban.
Halkan nevetek és megpróbálok felkelni, de egyik se enged el. Sőt Naga átölel és megcsókol.
– Siri, szeress engem.
– Engem is – morran a medve mögöttem.
Írtó zavarba ejtő így feküdni kettőjük között, így inkább addig mocorgok, míg fel nem tudok kelni.  Nekilátok reggelit csinálni, s addig az a kettő is vissza alszik. Finom reggelit csinálok és egy kis édességet is. Annyira elmerülök a főzésben, hogy észre sem veszem mikor Glen felkel és mögém lép. Magához ölel és a nyakamba puszil.
– Ennyit még lehet?
Megremeg a kezem, de bólintok, Hiram megmaradt érzései szétáradnak bennem. A főzést igyekszem folytatni, mintha nem lenne rám hatással.
– Siri…
Odamennék hozzá, de Glen nem enged. Újra a nyakamba csókol s a számba kell harapnom, hogy ne sóhajtsak fel.
– Siri…
Végül Naga is felkel és odajön hozzánk. Mohón csókol meg.
– Akarlak téged Siri, most!
– Glen, menj el – nyögöm ki nehezen.
– Nem, most nem.
Naga mohó csókja elveszi az eszem, nem értem miért ilyen erős a vágya, mikor már nem tüzel. Túl sok érzés kavarog bennem, Hiram érzései, vágya. Az én vágyam Naga iránt. Úgy érzem fulldoklok kettejük között. 

Naga:
– Mi szeretünk téged, Siri – ujjaim végigcsúsznak a könnyű ingen és nadrágon, amit a főzéshez húzott. – Engedd, hogy mindketten szeressünk – sóhajtom és valahogy most számomra sem visszatetsző az ötlet.
Lehet, hogy holnap újra elmarom Glent Siri közeléből, de most még túl erős bennem a tüzelés nyoma, és engedékenyebb vagyok a szokottnál. A kép a fejemben, ahogy Siri bennem van, miközben őt Glen szereti szinte lángra lobbant. Glen tekintetébe fúrom a sajátom, aki biccentve tolja közelebb az ágyhoz Sirit.
Mindketten tudjuk, semmit sem szabad elsietnünk, különben elveszítjük Sirit. Mindketten. De abba én belepusztulok. Egy sárkány nem képes a párja nélkül élni. A bőrre nyomjuk Sirit és két oldalról mellé fekszünk. Könnyed érintésekkel cirógatjuk meztelen bőrét. Bár Glen csókjainak még ellenáll, teste máris a vágy tüzében emésztődik. Ujjaimmal körberajzolom az egyik feszes kis bimbót, míg Glen óvatosan megharapja. Szenvedélyes csókba vonom, miközben Glen ujjai Siri hasán kalandoznak. Aztán Glenre nézek és csókra nyújtom a szám. Daliás férfi, ostoba volnék egy-két csókot nem ellopni tőle.
Siri megbűvölve néze ajkaink szenvedélyes csatáját. Mindketten felé fordulunk, ajkunkon még ott a másik csókjának nyoma, majd Glen mohón csap le és megcsókolja Sirit, majd félre tolom Glent és amilyen mohó és szenvedélyes volt Glen, én most pont annyira csábító és gyengéd vagyok vele.
– Naga – nyögi a számba Siri, én pedig boldogan csókolom meg újra. Talán nem lesz könnyű, de végül össze fogunk csiszolódni.
– Akarom, Siri! – Siri felém fordul, de mintha ezt Glen nem bánná. Amíg mi csókolózunk és ujjaival kényeztet Siri, addig az ő testét is bejárják óvatos ujjak, hogy felfedezzék a másikat. Glen ujjai Siri csípőjére tévednek és én lejjebb csúszva Sirit veszem a számba. Méretes farka szinte lüktet a kielégületlenségtől. Finoman végig nyalom, majd amennyire gyakorlatlanságomban tudom, a számba veszem és megszívom. Siri teste megfeszül, amikor Glen ujjai a fenekére csúsznak és ott kezdi simogatni. Előrébb mozdul, lejjebb csúszva a torkomba, amire ő felnyög, én felmordulok. Glen is lejjebb csúszik és háturól kezdi Sirit kényeztetni. Felemeli a combját és én segítek neki megtámasztani, hogy mindketten jobban férhessünk Sirihez. Glen forró nyelve lecsap rá hátulról, én pedig nagyot szívok rajta előlről.

Folytatása következik…