Sárkányálom

Siridean:
Naga nem akar tovább menni, hiába erősködöm. Felperzseli a földet, hogy meleg legyen nekünk, majd sárkánnyá változik s a szárnyai alatt kényelmes zugot teremt nekünk Glennel. Glen lefektet a bőrökre s cirógatni kezdi a testem. Lassan vágy ébred bennem s Naga nevét sóhajtom. Ő azonban hagyja, hogy Glen szeressen engem. A medve cirógatásai el gyengítik a testem, lágy csókjai tovább szítják vágyamat. Minden érintése gyengéd és óvatos. Túl óvatos is. Lehúzom magamhoz és megcsókolom.
– Nem török össze – sóhajtom az ajkára.
– Talán nem, de gyengéd akarok lenni veled. Pláne, hogy ez még mindig nem elég jó hozzád. Kényelmes ágyat, paplanokat, meleg szobát érdemelnél.
– Nem vagyok hercegkisasszony – nevetek fel, de hamar sóhajokba s nyögésekbe fullad a hangom, mikor a nadrágom is leveszi rólam s tagomat kezdi kényeztetni.
Glen nagyon türelmes velem, addig simogat és csókol míg a testem remegni nem kezd, s türelmetlenül mozdulok felé, hogy adjon többet végre. S akkor kezdi el tágítani a bejáratomat, ami most kicsit sem kellemetlen, ujjai egyből megtalálják azt a pontot, s testem ívbe feszül, hangos kiáltás szökik ki ajkaimon.
– Glen! Most… Akarlak… Szükségem van rád!
Testemet emésztő szükség járja át, perzselő, amilyet még sosem éreztem. A mágia tombol bennem, kiutat akar, de nem tudom, mit tegyek így, csak mohón csókolom Glent s mikor végre belém hatol, kéjes kiáltás hagyja el ajkamat. Mozgása lassú, nem siet el semmit, pedig én már alig bírom. A mágia hiába tombol bennem, a testem egyre fáradtabb, de a gyönyört még megadja mindkettőnknek, s akkor, mikor elélvezek Glen nyakába harapok, s őt is elborítják az indák. Végre elmúlik az az égető érzés, csak a nyugodt, gyönyörteli lebegés van. Testem ernyedt, de lelkem szárnyal. Messze vidékek felett, hegyek, folyók, tavak… Ki tudja meddig váltják végtelenül egymást mikor meglátom. Hófehér tornyai a magasba törnek, a hold fénye fogja keretbe a kastélyt. Víz csobog körülötte, vízesésként ér a földre. Udvarában fák, fák között házak, s vadak. Oly nagy a terület, hogy szabad szemmel fel sem fogható. A legmagasabb toronyban halvány alak. Ismerős, ismeretlen. Nagára hasonlít, ám mégsem ő az. Rá vár, a királyra, hogy végre segíthesse. Mond valamit, de nem hallom, így hát felé indulok, már majdnem megérintem őt, mikor halványulni kezd a kép s úgy ülök fel immár a testemben, mint a fuldokló, ki felmerül a víz alól.
– Siri! Végre! Mi történt? Onnan, hogy tegnap este elélveztél, olyan voltál, mint egy halott!
– Én… Azt hiszem a kastélynál jártam. Láttam ott valakit. Ismerősnek tűnt, de pont akkor ébredtem fel, amikor már megérinthettem volna.
– Egész éjszaka motyogtál, kivehetetlenül. Ennyiből tudtuk csak, hogy élsz.
– A szeretkezés miatt volt – vonok vállat. – A testem fáradt volt, de a lelkem felszabadult, társamnak fogadtam Glent is és mikor a testem végleg elfáradt, a lelkem elment a kastélyhoz. Igazán sajnálom, fogalmam sincs, hogy működik Hiram ereje. De van jó oldala is. Most már teljesen tudom, merre kell mennünk. Úgyhogy indulhatunk is! – Pattanok fel energikusan és a másik kettőre nézek.

Kicsit bűntudatom van, amiért ennyit aggódtak miattam, de túl lelkes vagyok, így nem foglalkozok vele sokáig.
– Remek, most meg úgy viselkedik, mint Hiram, mikor már együtt voltunk. Úgy tűnik hiába olvadt össze a lelkük, még mindig vannak ilyen furcsaságok.
– Csinálok reggelit aztán indulunk. Nagyon szép helyre megyünk ám. Nagy a hely és sok a vad. Víz is van bőven, biztonságos is. Senkinek nem lehet majd oka panaszra.
Mivel jó kedvem van, egy régi dalt énekelve főzöm a reggelit és mikor kész van egy adaggal, Nagához lépek és megcsókolom.
– Jó étvágyat, Naga. Nagyjából két, de lehet három hónap lesz, mire odaérünk, ha úgy megyünk ahogy most. Ha csak veled utazunk gyorsabb, de azt nem engedem. Teljesen kifáradnál.
Glennek is viszek egy adagot, aztán én is eszegetni kezdem a maradék gyümölcsöt.
– Még hogy nem engeded meg? Te hajmeresztő dolgokat csinálsz és engem féltesz? Sárkány vagyok!
– Tudom, gyönyörű is vagy. Csakhogy én újjá éledek, ha azelőtt halok meg, hogy segítettem volna véghezvinni a sárkányok megmentését. Újra találkozunk majd.
Mindketten olyan sötéten néznek rám, hogy nevetve felemelem a kezem.
– Vicceltem, csak vicc volt. Ígérem, nem csinálok többet olyat, ami miatt aggódnotok kéne. De ti sem, rendben? Glen kezdesz te?
– Igen, a hülye vicced után, úgyis ki kell engednem a gőzt.

Reggeli után összepakolunk s Glen átváltozik. Az ő bundájában is látszanak az indák. Felülünk a hátára és már vágtat is velünk. Nagyon gyors, így biztos vagyok benne, hogy nagyon felidegesítettem. Pedig tényleg csak viccnek szántam. Vigasznak talán, hogy ha meg is halok, megint találkozni fogunk. Glen csak délután áll meg, mert már olyan közel vagyunk a városhoz, hogy veszélyes lenne tovább menni a hátán. Át kell jutnunk ezen a városon, hogy tovább tudjunk menni. Mikor odaérünk simán beengednek minket. Naga rögtön nézelődni kezd, ami nagyon édes. Egy étel standnál megállok és veszek nekik bőséges vacsorát. Evés után szállást keresünk s sikerül találnunk egy éjszakára egy jó fogadót. Holnap úgyis tovább kell indulnunk.
– Én elmegyek, eladom a bőröket, amik útközben gyűltek fel. Naga, te maradj Sirivel.
Nem tiltakozom, értelme se lenne. Jó darabig biztos nem hagynak egyedül. Naga az ablak előtt áll, s én mögé lépek. Átkarolom, s fejem vállára hajtom.
– Várnak rád, Naga. Nem tudom ki az, kicsit rád hasonlított. Mondott valamit, de nem értettem. Az viszont biztos, hogy nincs sok ideje hátra. Még azelőtt kell odaérnünk, hogy meghalna.
– Siri… Szerinted tényleg sikerülni fog? Még így is, hogy rátok támaszkodom, túl nagy a teher. Ha nem érünk oda, az a valaki meghal és mi lesz akkor?
– Szerintem ő a király tanácsadója. És ne aggódj, odaérünk. Nem láttam volna a helyet, ha nem így lenne. Fürödjünk le.
A dézsához húzom Nagát s levetkőztetem. Bele ültetem a dézsába, gyengéden fürdetem, masszírozom vállait. Mikor ellazult én is bemászok mellé. Épp  tincseit mosom, mikor Glen is visszaérkezik.
– Jó hogy holnap már megyünk. Undorító ez a város.
Vetkőzni kezd, majd befurakszik mellénk, mi pedig nevetve tiltakozunk. 

Naga:
A mackóval jócskán megtelik a dézsa, de cseppet sem bánom. Sirihez dőlve hagyom, hogy mackókánk megcsókoljon. Nem tudom, mi ez az újkeletű vonzodása hozzám, de akkortól van, amikor közösen osztoztunk Sirin. Ma éjjel szeretni fogjuk újra. Kell nekünk. Akarjuk őt. Mi is és a mackó is. Glen addig ügyeskedik míg végül sikerül a makacs Siri mögé ügyeskednie magát és finom mozdulatokkal maszírozni kezdi. Én szemből telepszem az ölébe és csókolni kezdem.
– Siri?
– Hm…  – látszólag teljesen elengedte magát. Finoman harapdálom az ajkát.
– Azt akarom, hogy ma éjjel szeretkezzünk! De ne ezen az ágyon – fintorodom el. Az egyik legjobb fogadóba szálltunk meg, de még ez is elborzaszt. Kizárt, hogy ez az ágy nem bolhás. Márpedig, ha a mackó bolhás lesz, attól nem szabadulunk egy darabig.
– Mackó, minden bőrt eladtál?
– Egy még maradt.
– Terítsük az ágyra. Bár aztán itt is hagyhatjuk – borzongok meg. Inkább aludnék egy borzvacokba, mint itt. De Sirit akarom. Azt akarom, hogy elemésszen a forróságával. Kiszállok az ágyból és magammal húzom Sirit is. Glen az ágyra teíti a bundát és én felmászok rá. Kinyújtom Siri felé a kezem, hogy kövessen. Siri nagyot nyel és utánam mászik. Glent már hívnunk sem kell. Siri velem törődik, ujjai végig futnak karcsú testemen.
– Folyton változol. Minden nap találok rajtad valami újat, amitől még gyönyörűbbnek látlak – sóhajtja, majd apró puszit lehel a vállamra.
– Ezzel én is így vagyok – ujjait a számhoz húzom és minden ujja hegyére apró puszit nyomok. Glen ujjai végig siklanak Siri erős vállain, végig le a gerince mentén és én tökéletesen érzem, hogy ez az apró kedveskedő mozdulat is csak még jobban felgyújtja Siriben a lángot.

Siridean:
Glen ujjai még inkább felgyújtják bennem a lángot és ezért mohón csókolom Nagát. Mindenhol felfedezem a testét, s meg megremegek Glen érintésére. Bennem is egyre gyűlik a vágy, de mégis lassan kényeztetem tovább Nagát, mert nem akarok sietni. Lassan gyújtok tüzet a benne, teste lassan feszül ívbe, ahogy egyre halmozódik benne a gyönyör. Lassan pikkelyei hullámozni kezdenek a bőre alatt, ami biztos jele annak, hogy egyre jobban élvezi az együttlétünket. Lecsúszok lábai közé és tagját a számba veszem. Édes nyögése zene füleimnek. Lassan makkját nyalogatom, a kis lyukba csúsztatom a nyelvem, majd megszívom. Mélyre nyelem mikor Glen a bejáratomat kezdi nyalni s ettől felnyögök, hangszálaim rezgése Naga tagját kényezteti, aki hevesen összerándul s mélyen felnyög.
– Siri akarlak… ne vacakolj már!
– Türelem, nekem még kell egy kis idő, Siri még nem tágul olyan könnyen, mint te.
Én is tágítani kezdem Nagát, szenvedélyesen nyalom és ujjazom egyszerre, amitől vonaglik a lepedőn. Mikor késznek érzem belé hatolok, s ezzel egyidőben Glen is belém hatol. Elképesztő érzés, hogy Nagában vagyok, ugyan akkor bennem is vannak. Fejem hátra bukik Glen vállára aki mohón csókol meg, majd mozogni kezd. A csípőm átveszi Glen mozgásának ritmusát s ahogy elragadja a kéj úgy mozog egyre gyorsabban. Most nem olyan gyengéd, de ez nem zavar. Így is figyel, hogy ne legyen túl durva. Hangunk betölti a szobát, s a szex szag még inkább fokozza vágyaink. Előre dőlök s Naga felett támaszkodom, mohón csókolom, s egyszerre ér mindhármunkat a gyönyör. Lihegve borulok Naga mellé a bőrre, Glen pedig félig rajtam, félig Nagán fekszik. Eloszlik a súlya rajtunk, de így is nagyon nehéz.
– Leköltözök a földre, mert így nem férek el melletettek a bőrön.
– Ne, majd összehúzzuk magunkat – mondom pirulva.
Nagával jobban összebújunk, hogy Glen is elférjen, aki szorosan a hátamhoz simul és átölel engem. Éjszaka jól alszom, s másnap reggel Nagát köszöntöm csókkal, Glen meg engem egy csókkal.
– Szép reggelt nektek, kedveseim – mosolygok rájuk. 

Naga:
– Jó reggelt – motyogom és nagy ásítással nyújtózkodni kezdek. – Reggeli után azonnal induljunk, mert szörnyű zajos ez a város – sóhajtok fel. – Szegény sárkányom az éjjel egy szemhunyást sem aludt, mert folyton jöttek-mentek az emberek. Mitől ilyen istenverte izgágák? – Morgom és Sirihez bújok még egy kicsit. – Ma nem tudok repülni, túl fáradt vagyok. Csak sétáljunk. Glennek sem maradhatott sokkal több ereje az éjszaka után. Majd holnap behozzuk sárkányszárnyon.
– Nem szeretném, hogy repülj!
– Nem szeretném, ha ilyeneket monddanál. Nem lesz baj. Amint elég messze leszünk a várostól repülhetek. Holnapra pedig már szerintem elég messze leszünk ahhoz, hogy ez ne okozhasson gondot. Most pedig keljünk fel reggelizni.
– Most kivételesen a kis sárkánnyal értek egyet. Nem hinném, hogy baja lesz egy kis repüléstől és behozhatjuk a lemaradásunk, ha egész nap repül.
– Ez nem verseny!
– Tudom. De rossz érzésem van ezzel a hellyel kapcsolatban. Nem akarok itt maradni.
– Én is érzem, Siri. Ne mondd, hogy te nem?
– De, érzem. Csak reméltem, hogy titeket nem aggaszt ennyire.
Siri kimászik mellőlem és az ágyhoz hozza a maradék ennivalónkat, ami nem túl sok, de könnyű reggelinek megteszi. Amint végeztünk sietősen elhagyjuk a fogadót és észak felé indulunk, keresztül a városon. Folyamatosan érzem, hogy figyelnek minket és ez igen feszültté tesz, amit folyamatosan Glenen vezetek le.
– Mackó haladjál már, nem kell minden faragást megnézni.
– Ne nyaggass már folyamatosan – mar vissza a maci, aki nem nagyon érti, mi bajom, de mivel maga is nyugtalan képtelen magát visszafogni.
Siri türelmetlenül int minket csendre.

Siridean:
Megreggelizünk aztán elindulunk kifelé a városból északi irányba. Naga és Glen folyamatosan marják egymást, ami az agyamra megy. Egy idő után csendre intem őket.
– Az istenért, ennél feltűnőbbek nem tudtok lenni? Glen te voltál eladni a bőröket tegnap este, ne mondd nekem, hogy nem tűnt fel ez a sok elf, alakváltó és törp rabszolga. Vagy csak nem foglalkozol vele, mert úgy gondolod elég erős vagy? Naga neked meg nem muszáj elárulni, hogy micsoda is ő, főleg nem hangosan… és most fussatok, mert marhára lebuktunk az isten verje meg!
Nagyon lebaszom mind a kettőt, de már későn. Érzem, hogy felénk közelítenek, így nagyot taszítok rajtuk, hogy ki érjenek, már nincs messze a kijárat. Direkt alakváltókra fejlesztett fegyvereik vannak, így ők nem harcolhatnak, mert akkor biztos elfogják őket. A kapu előtt azonban mindketten megállnak.
– Nem hagyunk itt még egyszer!
– Menjetek már! Elfvadász most nincs köztük, de ha azok a pórázok rátok kerülnek vége van!
Az egyik elkapja a karom és a torkomnak szegezi a kést, de a következő pillanatban holtan esik össze. A mágiám megöli őt. Rabszolgák futnak felém, szabadulni akarnak. Glen ragadja meg a karom és ránt magával.
– Nem segíthetsz mindenkin! Nem hagyunk itt, ha elkapnak, az miattad lesz.
Iszonyatosan rosszul esik, amit mond, pár rabszolgáról, akik a közelembe jutottak leesik a bilincs, ők velünk együtt menekülnek. Nem tudom meddig futunk, fáradt vagyok, már éppen azt hisszük biztonságban vagyunk, mikor oldalba támadnak minket. Glen fájdalmas üvöltése örökre belém ég. A fájdalom elér engem is. Átalakul s medveként harcol tovább, Naga is harcol és harcol az a pár rabszolga is, akik megmenekültek. Én magam is megölök jó pár vadászt. Hirtelen lesz csend, fülsértő. Se szél, se madárdal semmi nem hallatszik. Aztán meghallom Glen fájdalmas zihálását, Naga ideges hangját. Glen mellé térdelek és kezem a sebre szorítom. Patakzik a vére.
– Naga… a tarisznyámban van gyógynövény és van só is. Előbb add a sót, Glen szájába tegyél egy bőrdarabot.
Megvárom, míg Naga megteszi, amit kérek. Mély levegőt véve a sót a sebbe szórom. Lassan alábbhagy a vérzés.
– Most forralj  vizet, a legforróbb legyen, épp csak ne párologjon el. Aztán főzz fűzfakéreg teát, tegyél bele palástfüvet is.
Mikor kész a víz nem törődve vele, hogy éget kimosom Glen sebét és előszedem a tarisznyámból a bíbor kasvirágot és felállva szedek útifüvet és vérpótló füvet. Találok szömörce levelet, ezt rögtön Nagának adom, hogy tegye a teához. Az összegyűjtött növényeket mivel gyorsan kell pépesíteni így összerágom, majd a sebbe teszem és egy tiszta ruha darabbal erősen bekötöm. Glen még magánál van, ami jó jel.
– Váltó vagyok, gyorsan gyógyulok. Nem kell ekkora felhajtást csinálni.
– De kell. Azoktól a fegyverektől kapott sebek lassabban gyógyulnak és előfordulhat, hogy lázad lesz, ami normál esetben nem lenne.
Úgy ülök, hogy meg tudjam támasztani s mikor Naga oda adja a teát lassan megitatom vele.
– Nem szívesen mondom ezt, de tovább kell mennünk…
– Bírok járni, nem török össze egy kis szúrástól..
Bólintok és miután megitta a teát tovább indulunk. Naga Glennel megy a menekültek Nagáék mögött én meg a hátvéd vagyok. Estig bírunk így menni, több rövidebb pihenővel. Szerencsére találunk egy jól védhető helyet. Főzök vacsorát és Glen torkán lenyomjuk az újabb adag gyógy teát.
– Ettől fogom feldobni a talpam – morog.
– Ettől fogsz életben maradni. Már a társam vagy, ha sérülsz nekem is fáj. Nem hanyagolhatod el a sebed. Most pedig egyél.
Mind némán eszünk, majd a menekültek lefekszenek aludni. Én Glen ép oldalára megyek Naga meg mellém. Összebújunk amennyire tudunk, én halkan mesélek nekik minden féléről. Ami csak épp eszembe jut, egészen addig, míg el nem alszanak. Én nem tudok, így fent vagyok egész éjjel. 

Naga:
Nyugtalanul, felszínesen alszom, a másnap túl gyorsan jön el. Sietve megreggelizünk és tovább indulunk.
– Siri, mi legyen ezekkel a rabszolgákkal? Mind váltók.
– Talán magunkkal kellene vinnünk, ha nincs hova menniük.
– Lelassítanak minket.
– Megmentettük őket és ők viszonozták a hálát, amikor az oldalunkon harcolva minket is védtek.
Az egyik rabszolga mellé sétálok. Csontsovány fiatal férfi, a szemei beesve, bőre szinte a csontjára száradva.
– Szia, Naga vagyok. Sárkány. Te ki vagy? – Mosolygok rá.
– Mindenkinek ki kell kürtölje micsoda, nemde? – Morog a mackó sápadt képpel.
– Mondanám, hogy hülye majom, de csak ostoba medve vagy! – Nyújtom rá a nyelvem.
– Elég – Siri határozottan dühösnek látszik. – Glen, Nagának igaza van. Ők váltók. Megmentettük őket, nem hinném, hogy baj, ha bemutatkozik tisztességesen.
– Na tessék! – Morog tovább a medve és megszédül.
– Glen – kapok utána és sikerül elcsípni, de túl nehéz nekem a mackó, így a földre ránt. Rajta landolok, amitől felnyög.
– Eras vagyok, félig ember, félig farkas váltó. Segíthetek?
– Értesz a gyógyításhoz?
– Csak egy keveset. Volt egy kis időm egy gyógyító mellett tanulni.
– Segíts Sirinek.
Siri kezelésbe veszi a mackót, én pedig meleg fekhelyet készítek Glennek. Gyógyszert készítenek, kötést cserélnek. Reménykedem benne, hogy jobban lesz hamarosan.
– Siri, ha másként nem megy, akkor viszem a hátamon. Nem fogja tudni tartani a lépést velük és csak jobban felszökik a láza.
– Meglátjuk. Előbb pihenünk.
– Szerzek élelmet.
– Én veled megyek. Szívesen segítek – ajánlja fel az egyik váltó.
– Nem. Nem vagy elég erős. Pihenj. Majd segítesz, ha elég erős leszel – szólalok meg.
Siri szeretne közbeszólni, de nem engedem. Távolabb megyek és alakot váltok. Néhányan felsikítanak félelmükbe, másokat már a szárnyam keltette kis szél is majdnem ledönt a lábáról. A magasba emelkedek és a várostól távolodva két nagy kört írok le, egyre feljebb emelkedve, hogy megtudjam, nem jönnek e utánunk. Mivel színüket sem láttam, vadászni indulok.
Két vadkannal és egy nagy kosár gyümölccsel térek vissza órák múlva.
– Siri megjöttem! – Ereszkedem le és Eras elveszi tőlem a kosarat, de Sirinek kell elkapni kosarastól, mert majdnem hasra rántja a kosár súlya.

Siridean:
Másnap tovább indulunk, de Glen nincs jó bőrben, ahhoz bezzeg elég jól van, hogy veszekedjenek Nagával. Az a vége csak, hogy Glennek pihennie kell és az egyik kiszabadított váltó Eras segít nekem. Elég ügyes, igy gyorsabban tudok haladni. Naga közben elmegy vadászni, ami kicsit sem tetszik, s mikor végre visszaér, Erast meg kell tartanom, mert elrántja a kosár. Glen felől morgás hallatszik és meglepődve fordulok felé. Küzd az átváltozással és hirtelen azt is megértem miért. Gyorsan előkapom a késem és egy darab húst kivágok a vadkanból és oda viszem neki.
– Át kell változnom…
– A fenét kell, felszakad a sebed és kezdhetek mindent előlről. Megeszed így.
– Mi még nem találkoztunk, igaz? Glen elég jól ural engem.
– Ez igaz, de a társam vagy és én a tiéd. Mi lenne, ha nem akarnál előjönni egy kicsit. Nem tenne jót Glennek. Megeszi így a húst és akkor lesz erőd gyógyulni.
– Nagy dolgot kérsz, azt akarod, hogy mondjak ellent az ösztöneimnek. Mit adsz cserébe?
– Amit kérsz. A lényeg, hogy meggyógyulj.
A medvéje leránt magához és úgy csókol meg hogy kiserken a vérem. Le nyalja majd elenged.
– Rendben párunk, add azt a húst.
Megkönnyebbülve adom neki oda a húst és emberi alakban, de a medvével előtérben Glen megeszi. Utána adok neki gyógyteát. Azért mert kell és azért is, hogy a vér íz kimosódjon Glen szájából. Alig, hogy megissza el is alszik. Naga ekkor ül le mellém s én megcsókolom őt.
– Hagyjuk így egy kicsit, aztán tovább megyünk. Addig megnyúzom és elkészítem a húst, hogy a Erasék magukkal tudják vinni. Oda kéne menniük, ahol én segítettem. Ők tudnak vadászni és ezzel megoldódna minden.
Kezem Glen vállán pihen, az indák életre kelnek rajta és segítenek neki gyógyulni.
– Ne vidd túlzásba, mérges lesz.
– Nem viszem, nem is tudnám. Többet nem bírna el a szervezete most. Épp csak annyi, hogy tovább tudjunk menni.
– Amúgy jó ötlet oda küldeni őket. Siri… nem a te hibád, hogy Glen megsérült.
Erre felkapom a fejem és Nagára nézek.
– Mindegy, hogy miattam e vagy nem, de megsérült. Ha te sérülnél meg, akkor is azt érezném, hogy miattam.
Felkelek és a húshoz megyek. Nekilátok feldolgozni közben Erasnak mesélek arról, hová kéne menniük. A kötelék miatt az állandó tompa fájdalom egyre rosszabb lesz. Végül mikor kész vagyok a húsokkal szépen elpakolom nekik, amit nem eszünk meg, s ők elindulnak. Mi pedig Nagával felébresztjük Glent, hogy mi is induljunk. Éppen itt az ideje.
– Jobban vagyok, tudok már sétálni.
– Rendben, de ha kérhetem, ne marjátok egymást, jó?
– De Siri, néha olyan tökkelütött, hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni!
– Te meg olyan könnyelmű vagy hogy minden jöttmentnek elmondod ki vagy!
Dühöm a magasba csap és felmordulok. Most ők ketten hunyászkodnak meg előttem.
– Ahogy Glen meggyógyult lefekszetek egymással!
– Mi? Nem!
– De igen, szexuálisan vonzódtok egymáshoz egy ideje és ez már frusztrál benneteket azért marjátok egymást.
– Nem erről van szó, csak arról, hogy mennyire… – mondja mind a kettő.
– Be se fejezzétek!
Az erőm tombol körülöttünk, ezért előre megyek, hogy nehogy megsebesítsem valamelyik páromat. Naga sárkánya és Glen medvéje is iszonyat domináns és a nap nagy részében nincs is baj ebből. Már kezdem megszokni, hogy köztük én vagyok az akin lesapódnak ezek a dolgok, aki fejet hajt az erejük és dominanciájuk alatt. De ami sok, az sok. Dühöm lassan csillapszik, már este van mikor megállok és hátra nézek a két jómadárra. Csodák csodájára némán jöttek mögöttem végig.
– Siri…? Elég ijesztő vagy amikor dühös vagy.
Odalépek hozzájuk és megölelem őket, majd mindketten kapnak egy csókot is.
– Mindketten a párjaim vagytok. Nem számít ki volt előbb ki később. A sors így hozta és már nem tudnék különbséget tenni, kit szeretek jobban. Naga, te is nagyon fontos vagy nekem. Gyerekkorunk óta ismerlek és szeretlek. Sok mindent átéltünk együtt. Mindig is fontos leszel és szeretni foglak. Glen, veled nehéz volt eleinte, de Hiram emlékei és érzései miatt úgy éreztem, hogy téged is régen ismerlek már. Valamikor Hiram érzései átalakultak a saját érzéseimmé. Épp azért, mert ilyen fontosak vagytok nekem, nem szeretem, ha marjátok egymást. Nincs abban semmi, ha vonzódtok egymáshoz. Naga, te elfogadtad Glent, amiért örökre hálás leszek neked. Glen, te is elfogadtad a helyzetet, amit köszönök neked. Mit gondoltok, ezután én nemet mondanék? Ha van valami, ami vonz titeket a másikban derítsétek ki.
– Siri…mondták már, hogy túl jó vagy? Lehetnél egy kicsit kevésbé érzelmes.
– Sajnálom, ez azt hiszem, már így marad – nevetek fel. – Megcsinálom a vacsorát, addig Naga, lásd el Glen sebét, jó? Itt van, ezt tedd a sebre aztán kösd át, rendben?
A legfinomabb vacsorát csinálom nekik, amit csak tudok, s mikor kész van és ők mohón eszik, az az én legnagyobb jutalmam. 

Naga:
Az isteni vacsorát jóízűen fogyasztjuk el, Glennel a tűz két oldalán. Amióta Siri kimondta azokat a szavakat, csak némán kerülgetjük egymást. A szívünk mélyén tisztában vagyunk vele, hogy Sirinek igaza van és el kell dőljön köztünk ez a dominanciaharc, de nekem eszem ágában sincs beledugni bármimet is a mackóba.  Ahhoz nem tudom, hogy viszonyulok, ha fordítva lenne, de az nem lehetséges opció, hogy egy sárkány behódoljon egy medvének. Teljesen zavarba jövök a lehetőségek hiányától. Hogy adja meg nekem magát a mackó, ha neki kell engem megdugnia? Inkább próbálom elodázni az elkerülhetetlent és ahogy nézem Glen is ezen dolgozik. Siri viszont kifejezetten jól szórakozik rajtunk. Miután a tányér alját is kikapartuk felállok.
– Siri, arrafelé van egy kis víz. Hozok inni és meg is mosakszom. Eleget hozok ahhoz, hogy Glennek teát főzhess.
– Semmi szükségem a teára.
– Azért vicsorogsz amikor felállsz, igaz?
Glen elfordítja a tekintetét, hisz nagyon is jól látszik az arcán a fájdalom, ha le kell hajolnia vagy fel kell állnia.
– Rendben – Tudom, hogy nem halogathatjuk sokáig, de szerintem nem tenne jót Glennek. A sebe még mindig nem az igazi. Ha pedig végig kell csinálnom, akkor már mindent akarok. Glen vonakodva bólint és Siri sincs elragadtatva.
Elsétálok a folyóhoz és leülök a partjára.
Olyan gyorsan változik az életem.
Nemrég még csak egy kis elf voltam, aki mit sem tudott a világ dolgairól csak a bátyjába volt szerelmes. Aztán felgyorsultak a dolgok. Siri szerelme, a vihar, a menekülés, Glen, a hármunk kapcsolata, a mágus, a menekülés.
Mit nem adnék pár csendes napért. Amikor elfeledhetem a gondjaim. Időt fogok kérni. Időre van szükségem a következő lépés előtt és Glen nagyon is a következő lépés. Térdemre hajtom a fejem és így is maradok, amíg meg nem érzem hogy valaki egy plédet terít rám.
– Glen?
– Tudom. Időt akarsz, igaz?
– Honnan…?
– Siri mondta, hogy így lesz. Semmi baj. Sirinek igaza van. Be kell zárnunk a kört. Ez frusztrál minket ennyire. Siri már mindkettőnk párja, de mi nem fogadtuk el egymást.
– Tudom – motyogom.
– Ha amiatt aggódsz, hogy dominanciaharc alakul ki, amiatt nem kell aggódnod. A bennem élő medve – bár nem örül – már belátta, hogy sokkal erősebb vagy nála. És még fel sem nőttél. De én képtelen lennék eltűrni, hogy engem… – megborzong.
– Nem is akarnálak – suttogom fülig pirulva.
– Tudod, nagyon édes vagy így. – Vigyorog Glen mellettem ülve. Nem ér hozzám, de így is érzem a testéből áradó hőt.

Siridean:
Vacsora után Naga elvonul a vízhez, s Glen utána megy pár perc múlva. Én addig előkészítem a fekhelyünket és pár fűzfa kérget én is elrágycsálok. Sosem gondoltam volna, hogy két alakváltóval ennyi baj lehet. Mindketten dominánsak, mégis el kell fogadniuk egymást. Nehéz nekik, de minél tovább húzzák, annál nehezebb lesz. Mikor már jó ideje nem jönnek vissza, halkan utánuk megyek. Glen Naga mellett ül és épp csak érinti a derekát, Naga meg a vállára hajtja a fejét. Azt hiszem, egy időre kibékültek és ez a lényeg. Közelebb megyek hozzájuk és vigyázva, de a nyakukba ugrok.
– Igazán helyesek vagytok együtt, amikor nem egymást szekáljátok – vigyorgok rájuk. – Nem kell sietni, tudom hogy Glen állapota még nem megfelelő, csak azt akartam, hogy gondolkozzatok rajta. És hogy egy kicsit értsetek meg engem is. Bár én vagyok az. aki Nagát… szóval értitek, de ő mégis dominánsabb nálam és aztán ott vagy te Glen, aki meg engem dugsz. És te is dominánsabb vagy nálam. Ha nem dühítetek fel, úgy bántok velem, mint egy gyenge porcelán babával. Mert annyival erősebbek vagytok nálam, hogy ezt váltom ki az ösztöneitekből. De én is férfi vagyok, erős is vagyok. Ne nyomjatok el, jó?
– Nem is… sosem volt szándékomban elnyomni téged – mordul Glen.
– Tudom, hogy így van, de ha nem rángatsz el és nem mondod azt, sokkal több szenvedőn segíthettem volna. Elhiszem, hogy aggódtok, mert nem ismerem az erőmet és hajlamos vagyok kimeríteni magam, de ha úgy érzem segítenem kell, akkor meg akarom tenni, értitek?
– Értjük, de te akkor is a mi Sirink vagy és nem hagyunk egyedül.
Felsóhajtok és össze borzolom a hajukat. Azt hiszem, ennél többet egyenlőre nem tudok kiharcolni.
– Naga, holnap tudsz majd repülni?
– Igen, akár egész nap is, de Glent rögzítenünk kell majd valahogy, mert ha elfárad még a végén lefordul a hátamról.
– Majd most én ülök mögé és megtartom.
– Csak téged is lesodorlak a hátáról!
– Macikám, ha akarom medve alakodban is a földhöz váglak, tehát ne kételkedj abban, hogy meg tudlak tartani. Vadász vagyok, az első vadat fegyver és csapda nélkül kellett elejtenem. Medvét öltem – vetem fel büszkén a fejem. – Te sem okoznál problémát. Vagy már elfelejtetted? Hányszor ölhettelek volna meg?
– Ugye tudod, hogy amikor így viselkedsz nagyon is beindítasz? – Vigyorog rám a medve.
Fülig pirulok és inkább levetkőzve elmerülök a vízben. Naga is és Glen is utánam néznek.
– Tudod belőled sosem elég ám, kicsi elf.
– Glennek igaza van. Mindig kívánatos vagy. Ha nyugtunk lenne, bizony nem szabadulnál ki az ágyból – nevet Naga.
Tudom, hogy ezt most azért csinálják, hogy egy kicsit visszaadják a kölcsönt, de nem tehetek róla, hogy a testem felhevül a szavaiktól. Áldom a szerencsémet, hogy a víz hideg és lehűti forró bőrömet. 

A parton mindketten vidáman nevetnek én meg duzzogó arccal feléjük fordulok. Naga is bejön a vízbe s én rögtön kergetőzni kezdek vele. Úszunk, lemerülünk és feljövünk. Néha csókolózunk, de mikor elfáradunk végül kimászunk a vízből és Glent segítve vissza megyünk a táborba. Az éjszaka nyugodtan telik. Másnap én ülök Glen mögé, Naga hátán aztán indulunk is. A napok így telnek, míg Glen meg nem gyógyul. Mikor legközelebb megállunk egy városban, majdnem három hét múlva, újra rengeteg bőr és nyaklánc gyűlt fel. A várost hó borítja, szikrázó hó. Glennek annyira nem tetszik, de Naga olyan mint egy gyerek. Felénk nem volt sok hó télen. Míg be nem érünk a városba kergetőzünk s egymást dobáljuk hóval. Így aztán alaposan átfagyunk, s első dolgunk egy fogadót keresni. A szoba, amit kapunk tényleg tiszta, nem is hasonlít a legutóbbi szobánkra. Az emberek az utcán jókedvűek és sok váltót látni az utcákon. De elvétve akadnak elfek és törpök, pixik is. Sőt azt hiszem, hogy még egy sárkány váltót is láttam a forgatagban, amikor a fogadóhoz mentünk. Forró fürdő és bőséges vacsora után már semmi bajunk, így lemegyünk a városba, hogy eladjuk, amink van. Valamiféle ünnep lehet, mert minden utca ki van világítva lampionokkal. Éneklő emberek, táncoló elfek lepik el az utcákat. Mikor újra látom azt, akit sárkánynak gondolok megfogom Naga kezét és óvatosan a fiú felé mutatok.
– Szerintem sárkány – súgom halkan. 

Folytatása kövatkezik…