Sárkányálom

Naga:
A színes forgatag teljesen lenyűgöz. Ilyet sosem láttam azelőtt.
– Biztos vagy benne? – Ragadom meg a kezét. A fiú karcsú és valami fenséges árad belőle. Haja ezüstös és a pillantása fagyosabb a leghidegebb télnél is. Ajkamba harapva lépek előrébb. Megérintem a karját a fiúnak és amikor rám néz csillogó szemébe csak egy dolgot látok a vidámságon túl. A sárkányát. – Szia.
– Hello – mosolyog Nagára az idegen.
– Megint kezdi – motoygja Glen Siri fülébe, mire az felnevet.
– Naga vagyok. Vannak még itt hozzánk hasonlók?
– Vannak, kicsi Naga. Soran vagyok. Jégsárkány. Az ott – mutat egy tőle nem messze táncoló fiatal lányra. – Kerim. Tűzsárkány.
– Siri! Siri! Találtunk kettőt is! – Madarat lehetne fogatni velem, olyan boldog vagyok.
– Kettő mit? – Néz rám kicsit furán Soran.
– Sárkányt.
– Hát, azért itt ez nem túl nagy szám. Vagyunk többen is.
– Tényleg – teljesen ámulatba ejt.
– Valóban. A városon túl Ersoban élünk. Egy kicsi falu. Talán húszan, ha lehetünk. – Felsikkantok örömömben és Siri nyakába vetem magam.
– Húsz sárkány – nevetek boldogan, egyre jobban magunkra vonzva a tekinteteket. – Hallod, Siri, húsz. Találtunk húszat.
Glen rámosolyog Soranra.
– Hello, Glen vagyok, medve váltó és a két vigyorgó idióta párja. Sárkányokat keresünk és egy otthont. Vagy inkább fordított sorrendben. Bár azt hiszem, Nagának mindegy a sorrend.
– Értem. Nos, gyertek át holnap a faluba. Egy sárkány ott mindig szívesen látott vendég – biccent és Kerim felé indul, hogy táncoljon vele a furulya szavára.
– Köszönjük, élni fogunk vele – biccent még Glen is. Aztán arrébb taszigálja Sirit és engem. – Adjuk el a cuccot és együnk valamit.

Siridean:
Tényleg sárkányok és Naga olyan boldog, hogy attól én is az vagyok.
– Eszünk aztán vissza megyünk a fogadóba. Át kell kötni Glen sebét és pihennie is kell. Sérült maci, nem jó maci – veregetem vállon és mikor utánam kapna el táncolok előle.
Hamar találunk vevőt a bőrökre és nyakláncokra. Jó áron tudjuk eladni szerencsére. Aztán az egyik étel árúsnál állunk meg enni. Elfek táncolnak körülöttünk s végül én is velük tartok. Felszabadultan táncolok, néha meg simítva Glen vagy Naga vállát.  Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányoznak más elfek. Tánc közben eszek egy egy falat gyümölcsöt, csizmámat lerúgom s ingem is lazábbra veszem, ahogy egyre jobban kimelegszek. Örömömben virágok nyílnak a hó alól, s a két párom körül nyílik a legtöbb. Mindenki megdöbben egy pillanatra, majd folytatják a mulatást. Mikor elfáradok lehuppanok Naga mellé és megcsókolom, de Glen már húz is magához, hogy ő is megcsókoljon.
– Úgy örülök, hogy itt mindenki békében él. Hogy ünnep van és táncolhattam. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányoztak az elfek.
–  A miénk vagy – szólalnak meg mindketten.
– Persze, nem is akarok mást, ez csak a fajtársaim hiánya. Ennyi az egész. De semmit sem bánok, semmit sem csinálnék másképpen.
– Hé mágus!
– Nem vagyok mágus, csak egy elf némi erővel.
– Mindegy, tudnál segíteni?
Rossz érzésem van a férfival kapcsolatban ezért megrázom a fejem.
– Sajnálom de nem, a páromnak lassan pihennie kell. Nehéz napunk volt.
– De hát neked csak egy csettintés lenne! A húgom beteg és nincs rá gyógymód.
– Nem tudok életet adni, sem meggyógyítani, amire nincs mód. Egyszerűbb dolgokat tudok csak megtenni.
A férfi felhorkan és elmegy én pedig felsóhajtok.
– Menjünk ideje fürdeni és pihenni. Én is elfáradtam egy kicsit.
– Azért a szobában még táncolhatnál meztelenül.
– Erre bezzeg van eszed – nevetem el magam. Ha jó mackó leszel, akkor talán, de akkor nem moroghatsz a kezelés miatt. És Naga is velem táncol, egyedül nem csinálom.
– Mi? Sosem táncoltam jól. Ne már, Siri…
– Majd most megtanítalak. Nyomás!
Megindulunk lassan vissza a fogadóba. A szobánkban már előkészítették a meleg vizet. A dézsa akkora, hogy simán elférünk benne hárman. Ahogy meglátom már vetközök is és csobbanok. Naga és Glen pedig követnek, bár Glen csak szolidan, mert nem lehet vizes a sebe. Jó egy órát el lubickolunk, majd kiszállva megitatom a teát Glennel és átkötöm a sebét. Szépen gyógyul, már nekem is kevésbé fáj. Glen elhelyezkedik az ágyon, mi pedig Nagával táncolni kezdünk, halkan éneklek, hogy legyen ritmus. Nagát úgy irányítom, hogy minél kecsesebb legyen. Gyönyörű és ha van, aki irányítja, jól táncol. Fehér bőre és fekete haja egzotikus külsőt kölcsönöznek neki. Félig lehunyt szemei mögül kivillanó aranysárga szeme csak még jobban fokozzák a látványt. Minden hangsúlyt Nagára fektetek ebben a táncban. 

Naga:
Önfeledten élvezem a táncot, mert számomra van valami bűvös Siri hangjába. Mindig is imádtam hallgatni a dalait, de az utobbi időbe pedig még inkább. Vidámsága, ami furcsa mágiává alakul és virágokat teremt vele, csodálatos. Látom, ahogy Glen szemében tűz gyullad és éhes pillantást vet rám, ezért próbálok minél szexisebbnek tűnni. Lehet, hogy ez egy tökéletes alkalom lenne?
Most mind annyira fel vagyunk dobodva. Alig várom, hogy hozzáérjek. Intek neki, hogy csatlakozzonk hozzánk és Glen nem is habozik csatlakozni.
Felemelkedik, hozzám simulva maga és Siri közé szorít. Teljesen felizgat.
Óvatosan ölelem meg, hogy a sebét fel ne szakítsam. Hozzá simulok és méllyen a szemébe nézve felkínálom az ajkam egy csókra.  Mohón csap le rá. Érzem Siri cirogató ujjait mindenütt a testemen. Ajka a tarkómra simul és finoman harapdálni kezd.
– Siri – sóhajtom Glen ajkai közé, hozzányomva fenekem a keménységéhez. – Akarlak. Mindkettőtöket.
Ujjai erősen a csípőmre fognak és hozzám dörgöli vágya bizonyítékát. Belenyögök a csókba, ahogy érzem a hasamhoz feszülni Glen vágyát is. Miután elszakadok Glen ajkától, Siri szája csap le rám mohón, és szenvedélyesen, harapva csókol. Fogalmam sincs meddig csókolozunk táncolunk így, de mire legközelebb kikeveredem a körém szőtt vágyuk hálójából, már az ágyon fekszem köztük. Felettem Glen hajol át, egy mohó csókra Sirihez, aki elégedett sóhajjal viszonozza azt. Amikor Glen elereszti, Siri fölé mászom, hogy hozzádörzsöljem a farkam, ami kényeztetésért kiállt. 

Siri felsóhajt a vágytól, ahogy Glen széttolja a combjait és mögém térdel. Átkarolja a derekamat, hosszú, erős ujjai a hasam aljától csúsznak végig a testemen felfelé, amíg el nem érik a mellbimbóimat. Siri merevedése pont a vágatomba csúszik, így szemérmetlen módon mozogni kezdek rajta. Siri szeme Glen ujjaira tapad, ahogy megcsavarja finoman a mellbimbómat, amitől felkiáltok. Élesen hasít testembe a vágy, hogy még többet követeljen magának.
– Siri – sóhajtok fel és megérzem Glen matató ujját, ahogy hátul kezdi el simogatni a bejáratom. Halk nyögés szakad ki belőlem.  Sirihez hajolok egy csókért, aki fél könyékre támaszkodva emelkedik fel, hogy minél gyorsabban elérhesse ajkamat. Amikor Siri mohón csókolni kezd, Glen egy ujjal belémhatol. Felnyögve felé tolom a csípőm, de Glen óvatos marad apró puszikkal próbál nyugalomra bírni.
– Siri… – könyörgök páromnak, hisz Glen ujjai a végsőkig feszítik bennem a gyönyört.
– Türelem, Naga.
– Siri, kérlek… – Glen immár két ujjal merül el a testemben, amitől csak meg jobban szivárogni kezd farkamból az előváladék. Siri türelmes mozdulatokkal simogatja szét a farkamon a síkos ragacsos váladékot. Amikor megérzem magamban Gklen harmadik ujját zihálva csókolom meg Sirit es lovagolni kezdek az ujjain.
– Ez az – nyögdecselem, ahogy egyre jobban felszítják a vágyat bennem.
Csalódott nyögés szakad ki belőlem, amikor Glen ujjai kicsúsznak a testemből. Mohón kapnék utána, de Siri belémhatol egy gyors mozdulattal. Keménysége szinte felnyársal. Elakad a lélegzetem, ahogy megemel, hogy újra belém csúszhasson. Hátravetett fejjel kapok levegőért, De Glennél találom szemben magam. Méretes hímtagjával épp fölém emelkedik és elém tartja. Mohón nyalok rajta végig. Még nem is kemény egeszen. Glen idegei acélból vannak.
Siri keményen és gyorsan döf felfelé. Zihálásom és nyögéseim keptelen vagyok visszafogni. Hát meg akkor, amikor Glen is beszáll a játékba. A szám ele tartja az ujját és én adfig szopom, amíg nem elegedett vele. Azután Siri bejáratához igazítja és lassan elkezdi ujjazni. Ritmusunk csak egy  pillanatra törik meg, de olyan mélyre csúszok Sirin, hogy fel kell kiálltanom. Siri felnyög az élvezettől, amit Glen okoz neki. Újra mozogni kezd bennem Siri, tekintetünk összekapcsolodik, ahogy egyre közelebb sodródok a gyönyörhöz hátranyúlok Glenért, hogy csókoljon meg.
Glen ujjai a farkamra csúsznak, így amikor Siri forró magja kitőlt rászorít farkamra és nem hagy elélvezni.
– Glen – szinte elemi fájdalmat okoz a beteljesülés hiánya. De nem maradok sokáig árván, leemel Siriről előrébb dönt és magát a bejáratomhoz igazítva elmerül a testemben. Néhány lökés elég ahhoz, hogy a csúcsra jutasson. Testem ívbe feszül, ahogy Sirire élvezek. Aztán visszaültet Siri félmerev farkára és Siribe hatol. Gyors rövid lökései és puha csókjaimtól Siri újra a csúcsra jut, míg Glen mélyen Siribe élvez.  Fáradtan dőlünk Siri mellé. Összefonodva, kimerülten alszunk el mindannyian.

Siridean:
Az együttlétünk fantasztikus, a gyönyör még nagyobb, mint eddig bármikor. Az, hogy Naga és Glen is szeretkeztek, még jobbá tette az egészet. Bár még harapás nem volt, tehát nem fogadták el egymást párként, de idővel majd az is eljön. Elégedetten ölelem Nagát és Glen meg ölel minket. Reggel fáradtan és nyűgösen ébredek, lustán nyújtózok és egy-egy puszit adok mindkettőjüknek. Lustán felkelek és Glen ingét magamra véve sétálok le a konyhára, hogy reggelit kérjek. Nem zavar, hogy csak az inge van rajtam, mert akkora, hogy mindent eltakar. Nem is veszem észre a többi korai kelő léha pillantásait, mert leköt a nagy tálca reggeli egyensúlyozása.
Mikor felérek Glen már ébren van és mogorván néz engem.
– Hoztam reggelit jó sokat, mert tudtam, hogy éhesek lesztek.
– Így mentél le?
– Miért? Akkora rám az inged, hogy a térdemig ér. Semmit nem látott senki.
– Elég, ha sejtik mi van az ing alatt. Máskor vegyél fel nadrágot.
– Talán, ha nem leszek lusta – vigyorgok Glenre és az ágyon elhelyezkedve simogatni kezdem Nagát.
Addig cirógatom míg morogva felém nem fordul, s akkor egy falat húst tartok az orra elé. Még magánál sincs teljesen, de már el is veszi a falatot. Így etetem őt, míg jól nem lakik. Ami a reggeli felét jelenti. A másik felét Glen eszi meg.
– Induljunk Ersóba, még azt sem tudjuk pontosan merre van. Jó lenne mihamarabb odaérni. – Pattanok fel.
– Állj – ránt vissza Glen és a karjába esek, mert nem bírom megtartani magam. – Nem ettél semmit, majd azután elindulunk, hogy ettél.
– Nem vagyok éhes.
– Olyan nincs, mostanában alig eszel és ezen változtatni fogunk ezentúl.
Glen megetet, esélyt sem adva az ellenkezésre. Annyi gyümölcsöt nyom le a torkomon, amennyit csak bír. Mikor már tényleg nem bírok többet megenni, megfogom a kezét.
– Nem megy több – nézek rá könyörögve.
– Rendben, akkor most már mehetünk.
Elhúzódok tőle és felöltözöm. Naga és Glen is gyorsan összeszedik magukat s már indulunk is. 

Erso nincs messze a várostól és már nyüzsög, mire odaérünk. Vidám sokaság, úgy látszik, itt jól élnek a sárkányok. Nem biztos, hogy szeretnének majd eljönni innen. Naga vidáman nézelődik, beszélget, szaladgál mint egy gyerek. Jó, hogy egy kicsit ilyen gondtalan lehet. Én találok egy gyógyítót így hozzá megyek. Vele beszélgetek egy kicsit, de egyre furcsábban figyel engem.
– Mondd csak, akikkel jöttél mindketten a párjaid, ugye?
– Igen, Naga is és Glen is, de miért?
– Gondolom a Glen nevű… téged… szóval érted. Nem elítéllek, csak arra akarok kilyukadni, hogy lehet terhes vagy.
– Mi? Az nem lehetséges. Én nem…
– Mágia használó elf vagy. Minden lehetséges. Fáradékonyabb vagy, nem esik jól az étel.
– Ez így van, de Glen még nem is tüzelt és…
– Az nem számít, akkor nagyobb az esélye, de ennyi. Mágia nélkül valószínűleg nem lennél képes teherbe esni, de így igen. Elvégzek egy vizsgálatot és abból kiderül.
Feszülten ülök és várom az eredményt. Sápadt vagyok s fejemben egymást kergetik a gondolatok. Hiram ereje miatt képes lennék gyereket szülni? Épp csak ki tudom várni, míg a gyógyító végez aztán felpattanok és a mosdóba szaladok hányni. Eris hoz nekem vizet és vissza kísér.
– Megtenné, hogy nem mondja el senkinek sem? Hosszú út áll előttünk és nem akarom hogy aggódjanak.
– Persze, de nem titkolhatja sokáig. Ha lehet ne harcoljon és ne fárassza ki magát. Adok gyógynövényeket, amik jók terhesség esetén. Azt azonban még el kell mondanom, hogy fennáll a vetélés lehetősége is. Mivel első terhesség nem biztos, hogy a teste és a mágiája elég erős hozzá.
– Köszönöm.
Elbúcsúzok Eristől és megyek megkeresem a többieket, egy idő után viszont arra eszmélek, hogy csak járkálok fel-le. Végül rájuk akadok. Egy idősebb sárkánnyal beszélgetnek. Mindketten boldogok és látom a kíváncsiságot az arcukon, ahogy hallgatják az öreget. Letelepszem közéjük és hallgatom én is. Épp Naga szüleiről mesél, arról a palotáról is ahová tartunk. Ez segít elterelni a gondolataimat és én is bekapcsolódok a mesélésbe. Ahogy eljön a dél, mindenkit össze hívnak ebédelni. Tömérdek hús kerül az asztalokra s én is kapok Eris jóvoltából. A hús illatára egyből farkaséhes leszek, pedig reggel még az sem kellett. Mohón kezdem enni a húst és nem nézek se Nagára, se Glenre közben. 

Naga:
Ersoban minden olyan csodálatos. A sárkányok jönnek mennek, teszik a dolgukat. Glen mellém keveredik és fél szemét Sirin tartja. Miután látja, hogy a gyógyítóval beszélget hagyja és rám figyel. Sok dolgot tudok meg a szüleimről. Apám erős, ősi vérvonalú sárkány volt. Itt kicsit elszomorodok, hisz én biztos nem viszem tovább ezt a vérvonalat. Sirit szeretem és Glen is egyre közelebb áll a szívemhez. Nem akarom feladni mindazt, ami Sirihez köt. Számomra nagyon is szent a mi frigyünk, még akkor is, ha az csak a párválasztó ceremónia része volt. Anyám viszont egy kedves nő volt. Kár, hogy alig emlékszem rá. Biztos nagyon szeretett. Amikor Siri leül közénk érzem a feszültséget benne, ezért neki dőlve hallgatom tovább a történeteket.
Az ebéd fantasztikusan néz ki es Siri is mohón fal. Ami a legmeglepőbb, hogy húst. Tudom, hogy Siri szereti a húst is, de sosem láttam ekkora mennyiseget elpusztítani. Utána sétára indulumk még a faluba. Eris toppan elénk.
– Meddig maradtok?
– Azt hiszem, hamarosan indulunk, mert Északra kell utazzunk. Megkeressük a fekete sárkányok otthonát.
Siri bólint.

Siridean:
Ebéd után sétálni megyünk s mikor Eris elénk toppan elsápadok és csak bólintani vagyok képes.
– Az bizony hosszú út és úgy tudom, hogy nem a legegyszerűbb odajutni. Adok pár gyógynövényt, ami bírja a hideget és segít, hogy ne betegedjetek meg.
– Ez kedves, de miért most? Beszélt valamiről Sirivel, aztán ő annyi húst evett, amennyit még nem láttam. Mi folyik itt? – Kérdezi Glen.
– Ah… csak beszélgettünk és Siriedan mondta, hogy ilyen gyógynövényei nincsenek, ennyi az egész.
Glen rám bámul aztán közelebb hajol és megszagol.
– Naga te is szagold meg. Más az illata.
Arrébb húzódok és felteszem a kezem.
– Ne szagolgassatok már. Nem vagyok étel.
– Már tudom mi ez. Neked… neked kölyköd lesz tőlem. Nem akarod? Miért nem mondtad el?
Glen szemében megvillan a medvéje és remegni kezd. Most nagyon ijesztő, de elé állok és megfogom a kezét.
– Nem arról van szó, hogy nem akarom. És csak ma délelőtt mondta Eris. Ráadásul nem teljesen biztos és nem akartam, hogy aggódjatok.
– Nem jöhetsz velünk.
– Látod, pont ezért nem akartam elmondani! – Csattanok fel. – Nem beteg vagyok, ha egyáltalán tényleg a kölyködet hordom. Képes vagyok arra, hogy veletek menjek és fogok is. Mit gondolsz kibírnám nélkületek? Elf vagyok, te idióta. Hosszútávon legyengít majd meghalok, ha sokáig nem vagytok velem.
– De, akkor meg nem csinálhatsz semmi megőröltetőt.
– Nem alkudozom veled, Glen. Én érzem mit bírok és mit nem. Nem fogok olyat csinálni, ami már sok lenne. De nem fogsz se bezárni, se arra kényszeríteni, hogy ne csináljak semmit.
Nagához fordulok és bizonytalanul nézek rá.
– Én nem tudtam, hogy képes vagyok erre…
– Siri, ne mentegetőzz már, ez remek, bár várhatott volna egy kicsit, az biztos. De örülök neki. Mit nem mondasz el?
Megrezzenek, de aztán kihúzom magam és kettőjükre nézek. Naga jól ismer tudja, ha nem mondok el valamit.
– Eris szerint esélye van a vetélésnek, mert lehet a testem még nem kész rá.
– Elfként egy alakváltó baba kihordása nagy megterhelés a szervezetnek. Reméljük nem fog bekövetkezni, de ha mégis az egyikük hibája sem lesz – mondja Eris.
– Holnap indulunk tovább? Jó lenne, gyorsan telik az idő.
– Igen megyünk tovább, oda kell érnünk.

Lassan megyünk vissza a városba a fogadóba. Most egyedül fürdők, mert megkértem rá a többieket. Elmerülök a vízben és a hasamra teszem a kezem. Magamba koncentrálok és már én is érzem. Már egészen fejlett. Talán a második együttlétünkkor fogant. Ahogy figyelek észreveszek valamit, ami szomorúsággal tölt el. A magzat beteg. Nem fog megmaradni. Ezért volt korai, hogy megtudják, most azt is el kéne mondanom Glennek, hogy nem marad meg. Elbóbiskolok a vízben, mikor felébredek az ágyban fekszem betakarva.
– Elaludtál a dézsában. Éhes vagy?
– Nem, az ebéd még tart – mosolygok Nagára. – Glen?
– Tudjuk, Siri… Veled egyszerre tudtuk meg. A szagod megváltozott, mikor rájöttél, hogy a magzat beteg. Glen elment sétálni, de visszajön.
– Sajnálom, tudom milyen fontos nektek a kölyök. Azt hiszem, szerettem is volna, meg nem is. Korai még, érted? Van…  ha elment… kaptam gyógyszert, hogy…
– Siri, ez természetes, hogy addig szedni akarod, amíg nem lesz nyugtunk.
Felsóhajtok és megölelem Nagát. Jó, hogy ő megért engem. Együtt merülünk álomba, valamikor Glen is átölel minket. Másnap reggel elindulunk Naga hátán. Csendesen telik a nap és az azt követő is. Éppen leszállunk negyednap mikor görcsbe rándul a hasam. Nem foglalkozok vele csak segítek megcsinálni a táborunkat és megfőzöm a vacsorát. Ez az egész elrontotta mindenki hangulatát. Nem tudom mit tehetnék, hogy jobb legyen egy kicsit. Visszagondolok a táncra s az emléktől boldogság fog el. A tűz nagyobb lángon ég és nagyobb meleget ad tőle. Glen lép hozzám majd Naga is és át ölelnek. Nagyon jól esik.
– Ideje, hogy ne legyünk ilyen levertek. Táncolunk?
Nem is várok választ, csak megragadom Naga kezét és meg is pörgetem. Vele akarok foglalkozni, mert mostanában elhanyagoltam. Magammal foglalkoztam és ez nem jó. Simogatom, cirógatom, pörgetem és forgatom, halkan énekelek mellé és Glen felé nyújtom a kezem. Ma fog elmenni a gyerekem, aki meg sem születhetett. De nem akarom, hogy ez szomorú legyen. Glen mindkettőnkkel táncol, későig fent vagyunk, újabb és újabb dalokat éneklek, majd hajnalban elhúzódok, hogy egyedül legyek. Fáradtan és izzadtan megyek vissza, de nyugtatóan csókolom meg mindkettőt.
– Menjünk tovább, ha csak sétálva is – mosolygok rájuk. 

Naga:
Szomorú némasággal gyászoljuk az elvesztett kölyköt. Két napig nagyon vigyázunk Sirire. Gyakran keresünk ostoba, semmitmondó kifogásokat. Siri hamar megelégeli a babusgatását, pedig mi örömmel tesszük. De Glennel megfogadjuk, hogy amíg el nem érünk a családi fészekhez, addig nem lesz semmi sem köztünk. Sirinek is szüksége van a pihenésre, hiába ellenkezik. Szorgosan szedi a gyógyfőzetek.  Nekem nagyon fáj a lelkem, elvesztette Siri az első kölyköt, ami a miénk lett volna. Számomra rettentő fontos a család, és igyekszem nem kimutatni, hogy mekkora sebet ejtett ez a lelkemen. Éjjelenként sokat alszunk úgy, hogy sárkány alakban melegítem körülöttük a földet és a szárnyam alatt melegen tartom őket, mert egyre hidegebb van. Glen szorosan átöleli Sirit, hogy ő ne fázzon.
Amikor a nap közepén meglátom a kastélyt, eláll a lélegzetem.
Egy csendes, mély kis völgyben, egy sziklahasadék tetején ül, egy gyors sodrású folyó veszi körül és óriási zuhatagként ömlik le a víz a mélybe, csillogó fátylat vonva a sötét sziklákra, egészen az aljáig, ahol csodás tengerszemként ragyog a zöld mező közepében. Csak egy karcsú, fenséges híd köti össze a kastélyt és a szárazföldet, ahová egyetlen út vezet fel.
Maga a kastély hófehér, ami csak még jobban kiemeli a sötét pikkelyeim színét. A legmagasabb torony erkélyén egy alak integet felénk, majd eltűnik a mögötte ásító sötétségben. Lassan körözve szállok le.
“Siri, ez gyönyörű!” – Képtelen vagyok megtartani a szavakat, muszáj az elmémmel az övéhez simulni, és rajongásom kifejezni, mert nagyon valószínű, hogy képtelen lennék megmaradni a bőrömben.
A belső, tágas udvaron szállok le és amint lekecmeregtek a hátamról, azonnal alakot váltok. Nem győzök ámélkodni a hely fenségességén. Az előbb látott alak jelenik meg a főlépcső tetején és méltósággal siklik lefelé a lépcsőn.
– Kis felség? El sem hiszi milyen rég várok Önre! Liriam vagyok. A palota őre. Megkönnyebülés a lelkemnek, hogy itt vagy.
– Üdvözöllek, Liriam. Jó hazatérni.

Siridean:
Mindenkit megsebzett, ami történt, de mikor végre elérjük a kastélyt elfelejtődik kicsit. Nem valószínű, hogy még egyszer engedem, hogy teherbe essek. Álmomban is csupán Naga gyermekeit láttam, nem az enyémeket. Nem szeretnék még egy kicsit elveszíteni.
A palota fenséges és csodálatos. Az, akit láttam, lesiet és Liriamként mutatkozik be. Glennel fejet hajtunk előtte és bemutatkozunk.
– Én Siridean vagyok, Naga párja és elf.
– Én pedig medve váltó vagyok, mindkettőjük párja.
– Örülök, hogy megismerhetem magukat. Siridean már járt itt, igaz nem hús-vér formában.
– Igen, sajnos nem értettem mit mondtál.  Remélem nem baj, ha tegezlek.
– Minden rendben. Közben megmutatom a kastélyt, de vannak helyek, ahova a párjaid nem léphetnek be, Kis felség.
– Miért ne tehetnék? Nem értem.
– A hagyományok miatt. A trónterembe, a családi sírboltba és mágikus terembe, ahol fel van jegyezve minden sárkány. Persze, ha választ magának sárkány párt, mindez nem él, Kis felség.
– Nem választok és bejönnek!
Ahogy haladunk érzem a hely mágiáját. Megfogom Glen kezét, hogy nehogy olyan helyre menjen ahová nem léphetünk.
– A biztonságuk érdekében mondtam. Ősi varázslat ül ezeken a helyeken. Ha nem sárkány lép be, meghalnak.
Ahogy a trónteremhez érünk Naga és Liriam bemennek, mi meg kintről figyeljük. Fáj, hogy nem lehetünk mellette, de egyikünk se akar meghalni.
– Akkor azt a varázslatot le kell szedni!
– Ennek biztonsági okai vannak. Ha nem sárkány lépne be, meghal. Így nem tudnak merényletet elkövetni vagy fontos adatot ellopni.
– De ezeket sárkányok is megtehetik!
– De nem teszik. Kis felség, ma már egyetlen mágus sem él, aki le tudná szedni ezt a varázslatot. A párja erős, de a mágiája jó részét felemésztette valami. Gyengébb, mint mikor meglátogatott. Képtelen lenne feloldani ezt a varázslatot.
– Naga! Nem számít, jó? Érthető, hogy miért vannak ezek a varázslatok – mondom hangosabban, hogy hallja.
A trónterem hatalm as egy emelvényen áll két hatalmas öblös szék, hogy sárkány alakban is elférjenek rajta. Asztalok és székek töltik be a maradék helyet, az ablakok hatalmasak, a brokát függönyök mélyzöld színben játszanak. A falakon képek, díszfegyverek. Mi Glennel lassan tovább megyünk. Nagának és Liriamnak sok megbeszélni valójuk van. Felfedezzük a hatalmas konyhát és a kamrát, ami fel van töltve. Glen segítségével nekiállok főzni. Mindketten letörtek vagyunk egy kicsit, hogy nem állhatunk Naga mellett. Idegesen darabolom a húst és végül Glen kiveszi a kezemből a kést.
– Ne mészárold le azt a húst, majd én megcsinálom, jó?
– Sajnálom, csak nem gondoltam, hogy nem lehetünk Naga mellett…
Csendesen főzünk tovább, mire végzünk megjelenik Naga és Liriam is.
– Siri! Nagyon jó illata van.
– Igen, tényleg finom.
– Úgy gondoltam biztos éhesek vagytok. Találtam új fűszereket, szóval használtam belőlük egy kicsit.
A konyha asztalnál szedek mindenkinek, bár Liriam neheztelése érződik.
– Legközelebb majd a nagyteremben terítek – mondom halkan. – De most jó itt is.
– Elnézést kérek, csak nem számítottam rá, hogy Kis felség már választott magának párokat. Sosem volt még ilyen, hogy nem sárkány…
– Liriam… ti dugtatok el az elfeknél és hagytatok ott! Miből gondoltátok, hogy majd nem találok párt magamnak?
Naga hangja ijesztő és Liriam meghajol.
– Sajnálom, hogy udvariatlan voltam.
– Ugyan, új helyzet mindenkinek – mosolyodok el.

Csendesen eszünk aztán folytatjuk a felfedezőutat. A szobák is hatalmasak, az ágyak a fél szobát elfoglalják. Én és Glen meg sem látszanánk rajtuk.
– Ez, a Kis felség szobája. Itt elférnek mindannyian, de ha külön szobát szeretnének, akkor válasszanak csak.
– Jó lesz Naga szobája, köszönjük.
– Rendben, a legjobb lenne, ha pihennétek, holnap pedig folytatjuk. Ha bármi kell csak szólj, meg fogom hallani, Kis felség.
Naga bólint, én közben bemegyek a fürdőszobába, amiben hatalmas kád van. Mint egy medence. Megengedem a melegvizet és egy illatos fürdő olajból teszek bele. Mire végzek megjönnek a többiek is.
– Nem mondtad, hogy a mágiádból is vesztettél.
– Majd helyreáll, azért nem mondtam. Próbáltam meggyógyítani – mondom halkan. Kihúzom magam és feléjük fordulok. – Fürödjünk, már épp itt az ideje. Aztán szeretnék kérni egy masszázst, fáj a hátam.
– Siri, nem menekülhetsz az érzéseid elől. Nincs abban semmi, ha sírsz – ölel meg Naga.
– Jól vagyok, a hátam tényleg fáj. Mágia ide vagy oda, az én testem nem arra van, hogy életben tartson egy gyereket. És most fürdünk!
Ledobálom magamról a ruhákat és elmerülök a vízben. A meleg víz ellazít és mikor a többiek is bejönnek le fröcskölőm őket. Nekiállok Naga haját kibontani és megmosni. Glen addig az én hajam bontogatja. Jól esik, hogy végre tiszta lehetek. 

Folytatása következik…