Sárkányálom

Naga:
Nekilátnak minden fontos tárgyukat becsomagolni és felkészülnek a másnapi útra. Én pihenek, hisz az én rakományom a legértékesebb. A kis Haya és a két párom ül majd a hátamon.
Kényelmesen készülök össze reggel, mert tudom, ma megint királyként kell viselkednem.
– Mielőtt elindulunk, két dologgal jó, ha tisztában vagytok. Az egyik, hogy a kastélyt körülvevő hegyekben nem lehet leszállni, mert szörnyek lakják. A kastélyba nem tudnak bejutni. Ha pihenő kell, akkor azt hamarabb kell tartanunk és a hegyeket egyröptében kell megtennünk. A másik – tartom fel még egy ujjamat. – Korábban befogadtunk egy rabszolga csoportot. Kérlek, óvatosan bánjatok velük, még kicsit bizalmatlanok az idegenekkel. A rossz tapasztalat teszi. Amint rájövünk, hogy tudjuk kiterjeszteni a mágikus akadályt a szörnyek ellen, a völgyet szeretném benépesíteni sárkányokkal és elfekkel. Meg, ha akad, akkor néhány csodás mackóval. Most pedig mindenki változzon sárkánnyá. Annyiszor állunk meg ahányszor csak kell, de elég sok a szörny, jó lenne minél kevesebbet maradunk egy helyen, de ha kell megállunk. Most pedig induljunk – sárkánnyá válok, mire többen is felhördülnek. Mostanra majdnem elértem a teljes magasságom, ami most olyan huszonnégy méter körül van. Finoman megbököm az orommal Hayát, aki körülöttem szaladgál mackó alakjában, míg Siri elhelyezkedik a hátamon kényelmesen. Glen feladja neki a kismackót, aki kényelmesen bebújik Siri öltözékébe. Glen is felpattan a hátamra.
Felüvöltök és szárnyaimat széttárva könnyedén a magasba emelkedem. Lassú köröket leírva a levegőben várom, hogy csatlakozzanak hozzám a többiek is, akik szép sorban beállnak mögém, mire egyre nagyobb kört kell leírnom. Amikor már mindenki elfoglalta a helyét, észak felé fordulok és magasabbra emelkedem.
A rakoncátlan kis sárkányok ide-oda röpködnek a csapat körül, de nem bánom. Néha egy-egy csintalanabb után kapok, mire Siri leken egyet a nyakamra. Gőzpamacsot eregetek ki, ami telibe kapja őket. Haya sikítozik örömében.

Siridean:
Az úton Naga néha a csintalanabb sárkányok után kap, ami elsőre megijeszt így nyakon ütöm, nem mintha fájna neki. Erre ránk enged egy gőz pamacsot. Haya nagyon élvezi és vidáman sikoltozik. Soran jeget okád és Haya utána kap, még jó hogy szorosan fogom. Békésen telik a nap, késő este állunk csak meg, de még hajnal elött tovább indulunk. A hegyekben gyülekeznek a szörnyek. A kastély körül egyre többen vannak. Naga lejjebb ereszkedik egy kicsit, én pedig Glennek adom a kicsit és felemelkedek Naga hátán. Most elég erőm van, hogy innen a magasból megöljek egy párat. Lehunyom a szemem s mormolok mire lent tűz gyullad, ami csak a szörnyeket pusztítja el. Soran csatlakozik és jeget okád le a szörnyekre. Mindet megöljük, amik túl közel vannak a kastélyhoz. Vissza helyezkedek Naga helyére és megsimogatom. Fejében szólok hozzá. Nem akarom, hogy más is hallja.
” Ez nem természetes. Valaki vagy valami ide vonzza a szörnyeket. Át kell kutatnunk a kastélyt és Liriam dolgait is. ”
” Gondolod, hogy köze van hozzá?”
” Nem tudom biztosan, de csak ő van régóta a kastélyban. ”
Leszállunk a kastély előtt s lemászunk Naga hátáról. Elveszem Glentől Hayat és megpuszilom. Naga vissza változik és átölel minket.
– Rendben, akkor most kövessetek. Bemutatlak titeket mindenkinek.
Mindenki megy Naga után és Soran mögötte lépdel. Igen, jól gondoltam ő méltó lesz, hogy Naga mellett álljon. Naga bemutatja a két csoportot egymásnak. A helyzetet Samia mama menti meg és lassan megtörik a jég. Beszélgetni, nevetgélni kezdenek. Jó látni, hogy kijönnek egymással. Liriam is megjelenik már szólna, de Naga leinti.
– Van elég hely és amint nem lesznek szörnyek, a tóhoz is kiköltözhet, aki akar.
– Ez akkor sem helyes. Vannak más helyek a területen ahová mehetnek. De a palota az öné! Túlságosan másként gondolkodik.
Érzem a rossz szándékát, de Soran gyorsabban reagál. A férfi testéből egy jégrúd áll ki.  Liriam kezéből kihullik egy kő.
– Azzal irányítja a szörnyeket. Ha egy helyre hívom őket vele egyszerre végezhetünk az összessel. Van még valaki, aki nem ért egyet királyunk döntéseivel?
Hangom mennydörgő, Haya a lábamhoz bújik mire a karomba veszem.
– Eddig nem tartottuk meg, de ma megtartjuk Naga királlyá koronázását, hogy hivatalos legyen. S nektek hűséget kell esküdnötök. Szavaitok szentek lesznek az őseitek előtt. Itt jólétet találhattok, békét és szeretet. Mindannyian teszünk érte, hogy így legyen, de bíznunk kell egymásban.
– Soran a jobb kezem mától. Ha engem nem találtok forduljatok hozzá. De ugyanígy megkereshetitek Sirit vagy Glent is. Segíteni fognak nektek, amiben csak tudnak. Soran szeretném, ha segítenétek tanulni Samia mamáéknak. Mindent, amit ti tudtok tanítsatok meg nekik. Hely van, ha kell valami  megszerezzük. Soran el fogunk menni, mert még vannak sárkányok, akiknek kell a segítségünk. Addig te döntesz, de mindenről részletes jelentést kérek és…
– Siridean figyel! Komolyan para volt! Kaját akartam csórni a konyháról, mire megjelent és barackot adott, aztán eltűnt. Tényleg mindent tud – szólal meg az egyik fiatal sárkány.
Elnevetem magam és a kissrácra kacsintok.
– Ügyes trükk, ugye? Jelölünk még ki vadászokat, hogy ne legyen kiszámítva az élelem. De, ha szeretnél valamit enni, csak mondanod kell.
– Édesség? Lehet? Még azelőtt ettem hogy elfogtak de… itt mindig hús van, ami nem panasz, csak, ha lehet…
– Magam csinálok neked édességet holnap.
A fiú boldogan ugrik a levegőbe, én pedig mosolygok. Mivel nincs itt a fajtám és egy darabig nem is lesz, így a sárkányokon töltöm ki gondoskodási hajlamomat. Nyüzsgéssel telik el a nap s mire eljön az este, fáradtan etetem Hayat majd fürdetem le. Ahogy betakarom egyből alszik is. Megcsinálom a mi fürdő vizünket is és addigra megjön Glen és Naga is. Odalépek hozzájuk és szenvedélyesen csókolom meg őket. Már hiányoznak mindketten.
– Akarlak titeket – sóhajtok fel. 

Naga:
Lehunyt szemmel simulok hozzá. Az elmúlt hónapokban igencsak le korlátozódtak a lehetőségeink és amióta Haya megszületett hozzá sem értünk Sirihez igy. Elemésztő tűz lobban bennem. De erővel visszafogom.
– Siri, biztos rendben lesz ez így? Egyikünk sem akarja, hogy fájjon vagy kényelmetlen legyen. A szülés… – belepirulok a mondandómba.
– Már rendben van, minden. Tudom, hogy türelmesek voltatok velem és köszönöm. De most már, hogy lehet, mindenképp akarom az együttlétet.
Glenre pillantok. Közrefogjuk Sirit és hevesen megcsókoljuk. Hol egyikünk hol másikunk csókolja. Ujjaink az egész testét bejárják.
– Olyan gyönyörű vagy, Siri – mormolja Glen. – Annyira benned akarok lenni. Iszod a főzetet?
– Igen.
– Akkor jó. Egyelőre elég Haya. Majd, ha nagyobb lesz – csókolja meg Glen.
Siri ujjai a bőrömön siklanak végig, én pedig ledobálom a maradék ruhám és a vízbe szállok.
– Gyertek – csalogatom őket a vízbe. Tudom, hogy itt könnyebb lesz Sirinek is.
Glen leveszi a maradék ruhát is Siriről és áhítattal csókolja meg aprócska megmaradt ráncos pociját.
– Számomra ez a legszebb emlékeztető Hayán kívül, hogy mit tettél értem. – Egy pillanatra oda hajtja a fejét a hasára és megöleli Sirit. – Olyasmit tettél értem, amit senki soha. Kölyköt adtál nekem.
– Elég legyen – sóhajt fel Siri, de a hangja lágy és remegős, tele érzelmekkel.
Elmosolyodom. Mostanában tele vagyunk nagy érzelmekkel. Amióta elindultunk ezért a csapatért és kérdezgették kicsoda Haya valahogy könnyebb lett kimondani, hogy a kölykünk. A fiamnak nem tudom nevezni, csak a fiunknak. De ha király leszek, ő trónörökös lesz.
Kinyújtom a meztelen Siri felé a kezem és magamhoz húzom a fürdőkádunkba.
– Hiányoztál, Siri – mormogom a nyakába, ahogy hozzá simítom az arcom. Csókolni kezdem, amíg Glen le vetkőzik és utánunk mászik a kádba. – Vegyél el mindent Siri, mindent amire vágysz – suttogom neki.

Siridean:
Glen majdnem megríkat, pedig most csak rájuk akarok figyelni. Naga a nyakamhoz simítja az arcát, ami kiéhezett testemnek egy újabb inger.
– Nem biztos, hogy tudok gyengéd lenni veled – csókolom mohón.
– Nem baj, Siri, mindenem a tiéd.
Felmordulok és a csípőjét megemelve finoman ujjazni kezdem, Glen beül mögém a kádba és a testem simogatja, ami egyre tovább növeli türelmetlenségemet. Egy pillanatra hátra fordulok s mohón, szinte marcangolva az ajkait csókolom meg.
– Ne totojázz, ez most nem lassú menet lesz. Készíts elő, mert nincs türelmem várnim– morgom a fülébe.
Glen megremeg mögöttem, s ujjait rögtön járatomhoz vezeti. Visszafordulok Nagához és mellbimbóit kényeztetem miközben tovább tágítom. Nem akarom, hogy fájjon neki, de már alig bírom, hogy ne legyek benne.
Úgy érzem elemészt a vágy irántuk, értük. Még sosem voltam ilyen kiéhezett, mint most. Naga a vállamba mar és nekem dörzsöli magát, ami elszakít bennem valamit. Bejáratához illesztem magam és egy lökéssel belé hatolok. A gyönyör megfeszíti a gerincemet s nehéz nem elélveznem rögtön. Glen ezt észreveszi s mikor ő hatol belém, kezét farkam tövére fonja s megszorítja kicsit. Ahogy kitölt remeg a testem, s hangos kiáltások hagyják el az ajkam. Normális esetben szégyelném magam, hogy ennyire elvette az eszem a vágy, a gyönyör, amit érzek, de az nem most van. Glen leül s az ölébe emel, én pedig Nagát emelem az ölembe. Erőteljes lökései engem is mélyre löknek Nagában, de ez most nem elég. Kezem a kis sárkányom csípőjére fonom s mozgatom magamon, segítem mohó mozgását, hogy még jobb legyen. Kilátásaink visszhangoznak a fürdőben, s mikor elér minket a gyönyör az minden eddigi szeretkezésünket felülmúlja. Olyan heves gyönyört érzek, hogy muszáj magamhoz ölelnem Nagát, Glen pedig hátulról ölel át minket. Egy pillanatra az eszméletem is elvesztem, majd kábán csókolom meg Glent és a kis sárkányom.
– Ennyi még nem volt elég, de az ágyban akarom folytatni. Ott viszont halknak kell lennünk, hogy Haya ne ébredjen fel.
Mindketten bólintanak, csókolózva fejezzük be a fürdést, majd átmegyünk a szobába, s hajnalig szeretkezünk. Fáradtan dőlünk ki, de a világ legjobb érzése, hogy amikor délelőtt felébredek Glen, Naga és a fiunk az ágyon játszanak.
– Csodálatos erre ébredni – mosolygok rájuk.
Haya rögtön felém veszi az irányt és a mellkasomra trappol. Az arcom nyalogatja, mire nevetve simogatom, s birkózok vele szelíden. Ahogy telnek a hetek egyre jobban fejlődik. Már emberi alakban is forog néha négykézlábra tornázza magát és rengeteget gagyog. Néha olyan mintha egy egy szót próbálgatna. Úgy szeretném, ha mihamarabb lenne testvére. Nagától, mert tudom, hogy vágyik rá. Mióta Haya megszületett talán még jobban, mint eddig. Ha már nem kell innen elmennünk, biztosan gondoskodok róla, hogy legyen egy vagy két babája.
– Mire gondolsz? Élvetegen mosolyogsz, Siri.
– Arra, hogy ha nem kell már innen elmennünk, akkor gondoskodok róla, hogy Nagának is legyen kölyke.
Naga erre fülig vörösödik s szelíden a karomra csap.
– Jut eszembe, nem sebeztelek meg? Nem voltam tegnap túl finom.
– Minden rendben van, élveztem, hogy ennyire elvesztetted az eszed. Tele vagyunk harapás nyomokkal is tőled. De mi is visszaadtuk neked. – vigyorog rám.
Erre én vörösödök el és arcom Haya bundájába rejtem. Glen közben hoz reggelit és együtt kényelmesen eszünk. Szeretem az ilyen békés reggeleket. 

Naga:
Egy ideig sok ilyen békés reggelben van részünk, mert a palota és a sárkányok igénylik a jelenlétemet. A rabszolgákból szabaddá vált sárkányok lassan összeszoknak az Erso falubeliekkel, akik nagyon igyekeznek tanítani őket. Haya gyakran szökik meg a felügyelet alól, de nem aggódom emiatt, mert a palota falain belül immár tengernyi szempár felügyeli őt és a többi kis sárkányt. A legtöbbnek eszébe sem jutna, hogy különbséget tegyen közte és a többi rakoncátlan kölyök közt.  Soran valójában nagyobb segítség, mint Líraim volt. Sok hasznos dolgot oszt meg velem a sárkányokról és a tudni valókról, Samia mama pedig bölcsen vezeti a konyhát. Egy nap félre hív.
– Felség, lassan tartalékot kellene gyűjtenünk, mert a tél egyre keményebb lesz és bár elég van most mindenkinek, ha nagy fagy áll be, akkor hetekig ki sem fogunk tudni moccanni. Ahhoz pedig nincs elég tartalékunk.
Soran lép oda hozzánk.
– Én is láttam. A víz elkezdett kristályosodni. Ha tovább hűl a levegő, be fog fagyni. Itt nagyon magasan vagyunk. A napokban láttam, hogy még a védett völgyben is havazott.
— Ez gond. Minden vadászt ki kell küldeni és a biztonságos részekre mehetnek asszonyok is terméseket gyűjteni. Beszélni fogok erről a párjaimmal. Ezt meg kell oldanunk. Azt hiszem itt az ideje, hogy bevessük a pixiket is. Okos, fürge kis lények, néha csintalanok, de jók.
– Ahogy felséged gondolja.

Visszatérek a szobámba, ahol papírok várnak, új ötletekkel, kérésekkel. A kezemre hajtom a fejem.
Olyan sok mindent nem tudok, anya. Kérlek segíts, hogy jó vezetőjük legyek apa. Félek. Annyira nehéz.
Halk kopogás után Soran lép be.
– Felség, nem akartam korábban mondani, de mostanában sokkal több a szörny. Ha így özönlenek ide, a varázsfal nem fogja tudni mindegyiket megállítani.
– Soran, mit tudsz a szörnyekről? Esetleg fogyaszthatóak? Jó valamelyik darabjuk varázsitalba? Esetleg lehet bármire felhasználni őket?
– Nem sokat, felség. Egy erős démon nyitott átjárót a világunkba, azon özönlenek. Ami a kérdésedet illeti, nem tudom felhasználható e bármilyen részük.
– Akkor ki tudhatja? Tudom is. Holnap beszéljünk erről újra.

Felállok és elindulok megkeresni Sirit. Glen mostanában egyre gyengébb és inkább Hayára vigyáz, hogy hasznossá tegye magát.
– Siri itt van? – lépek a szobánkba.
– Itt vagyok, Naga.
– Siri, kell nekem egy szörny. Ki kell derítenünk, hogy mi folyik itt, mert a helyzet kezd elfajulni.
– Te vadászni küldesz engem?
– Nem egyedül. De igen. Félek, hogy bajod esik, de ha nem oldjuk meg a szörnyek kérdését, hamarosan mind veszélyben leszünk és Samia mama szerint még csak most jön a tél neheze. A kapukat védi a varázs, de ha befagy a folyó…
– Holnap reggel elindulunk. – bólint Siri.

Siridean:
– Naga, addig is én lemegyek a börtönbe, ott van egy labor féleség. A kő, amit Liriam ejtett el, meg kell vizsgálnom, már rég meg kellett volna… Valószínűleg ő nyitotta a portált és azon keresztül jönnek ide. Ha holnapra rájövök, hogy kell kezelni ezt a dolgot, sokkal egyszerűbb dolgunk lesz.  Ha lehet és Kerim beleegyezik szeretném őt kérni. A tűz hatásos ellenük. Nem szeretnék nagy csapatot, mert azzal csak a gond van. Kerim, én és még valaki, rád bízom, hogy ki.
– Rendben, Soran is azt mondta, hogy megidézték őket egy portálon keresztül. Tehát be kell zárni azt a portált, ugye?
– Igen, az egyre nagyobb hideget is okozhatják, mert ezeknek a lényeknek nincs helye itt. A világ egy kicsit kibillent az egyensúlyból. Nem lesz egyszerű, de megoldjuk. Viszont szeretném, ha te és Soran a főkapunál állnátok sárkány alakban és ha meglóg egy is azt megölnétek. Úgy fogjuk intézni, hogy csak arra menekülhessenek. Aztán együtt átnézhetnénk a könyvtárat, hátha találunk valamit a védő falról. Nagyobbá kéne tenni és meg kell erősíteni. Sajnálom, hogy ennyire elhanyagoltam a palota ügyeit.
– Siri nincs miért bocsánatot kérned, én sem úgy figyeltem, mint kellett volna, ezért most gyorsan kell lépnünk, de az életedet ne kockáztasd.
– Nem fogom. Glennek ne mondd, kijönne és csak meghalna, túl nagy a hideg, a medvéje nem lenne képes harcolni.
– Itt tartom, ne félj.
Odalépek Nagához és puhán megcsókolom.
– Királyom, akkor én most megyek és eleget teszek kötelezettségeimnek.
– Szexi, amikor királyodnak hívsz – mosolyog Naga, de szemében aggodalom ül.
Ez az aggodalom nem is fog eltűnni addig míg holnap vissza nem térünk épségben. Lemegyek a börtönben felfedezett laborba. Mindenféle eszköz van itt, amit nem ismerek, de Hiram emlékei segítenek. Egy varázsló laborja ez. A követ vizsgálni kezdem, de előbb kirakom az ajtóra, hogy ne zavarjanak. Egy egyszerű védő mágiát is elmondok, hogy biztos ne essen baja senkinek sem.  A vizsgálat során kiderül, hogy ez erősen sötét mágia. Líriam már nem is igazán volt jelen mikor megjöttünk, csak valami maradék. A lelke jó részét elvitte ez a varázslat.
Csak tudnám miért csinálta. Miért nyitott démon portált? Ide volt zárva, nem mehetett el? Beleőrült a várakozásba? Mi késztet erre valakit? Észre sem veszem, hogy eltelik az egész nap vele, csak mikor kopognak nézek fel. Az ajtóhoz megyek és kidugom az orrom. Soran áll az ajtóban, aki a láttomra elneveti magát.
– Pont úgy nézel ki, mint egy zakkant mágus.
– Ez a zakkant – vigyorgok rá, – rájött hogyan lehet megölni minden szörnyet. El kell mondanom Nagának! Miért nem ő jött?
– Elfoglalt a papírokkal, a sárkányokkal beszéli meg a benyújtott ötleteket. Engem kért meg, hogy nézzem meg élsz e még.
– Nos, akkor nem zavarom, de még maradnom kéne egy kicsit. Megkérnél valakit, hogy hozzon nekem ételt?
– Majd én hozok, senki nem merne ide lejönni.
Felnevetek, majd becsukom utána az ajtót és amíg várok a polcon sorakozó könyvekbe olvasok bele. Hatalmas mágus volt, aki előttem itt járt. Mindenféle pajzsról találok információt és azt is, ami a kastély körül van. Nehéz lesz kibővíteni, de ha a szörnyek leverése után elkezdem akkor tavaszra sikerülhet. Bár nem tesz túl boldoggá, hogy a hidegben kell majd mászkálnom, s mivel folyamatos varázslást igényel, s hogy nagyrészben természeti mágiát használjon fel hozzá a mágus, muszáj kint is maradnom, amíg be nem fejezem. Az újabb kopogásra nézek fel, s mikor ajtót nyitok Soran az egy tálcányi élelemmel.
– Köszönöm ez megmentette az életem. Gyere be, elmondom mit kell tenni.
Miután leült a földre, mert szék az nincs csak az amin ülve eszek, belekezdek.
– A követ a megidézésének helyére kell vinnem. Tudni fogom, mert onnan bújnak elő a szörnyek. Ott kell elmondani a visszafordító varázslatot.
– A királyunk ebbe sosem fog belemenni. A vadászatra is nehezen kért meg, de hogy egyenesen a fészkükbe menj…
– Épp ezért ezt csak te tudod, Soran. Ennek csak így lehet véglegesen véget vetni. Nagának nem mondhatod el, még azután sem, hogy elmentünk. Nem vagyok gyakorlott mágus, emlékeim vannak, azok alapján dolgozom és próbálkozom. Ha ott van, vagy oda jön megzavar és képtelen leszek megtenni, amit kell.
– Rendben, akkor neki azt mondjuk, hogy elég, ha a szörnyeket megölitek és bárhonnan be lehet zárni a portált.
– Igen, ezt mondjuk. Viszek pajzs és tűz varázslatokat és fegyvereket is. Megleszünk, ebben biztos vagyok. Hisz vissza kell jönnünk nem? Apró… úgy láttam jól kijössz Kerimmel. Szükségem lenne rá, de…
– Udvarlok neki és nem tetszik, hogy vinni akarod, de mi jogon tilthatnám meg, mikor te magad mész a veszélybe? Ráadásul megenne reggelire, ha megtudná, hogy nem engedtem el.
– Köszönöm, Soran.
Soran ezek után magamra hagy s én befejezem az evést. Utána mindent előkészítek másnapra. Korán reggel indulunk. Én, Kerim és még két másik sárkány. Kivételesen Kerim visz majd, a hátáról nézek vissza Nagára és rámosolygok. Ahogy emelkedünk úgy készítem elő a pajzs varázslatokat. A palota körül rengeteg a szörny, de nemsokára megtaláljuk a forrást is. A megbeszéltek szerint támadunk, ők fedeznek engem, a pajzs védi őket, én pedig a barlangba megyek, ahol egy olyan dologgal szembesülök, amire nem számítottam.  

Naga:
Az őrületbe kerget a félelem, amikor Siri elindul. Borzalmasan rossz érzésem van. Reggel annyira vidám volt, mégis amikor Hayatól elbúcsúzott letörölt egy könnycseppet. Miféle őrültségbe kezd megint bele egyedül, ahelyett, hogy segítehetnénk neki? Miért nem támaszkodik soha ránk?
Kint állok az erkélyen és bámulok utána. A folyó túlsó felénél látom a szörnyeket.
Soran keresésére indulok.
– Soran, valamit tennünk kell. A pajzs nem bírja már sokáig, félek hiába jár sikerrel, itt már csak maradványokat talál Siri, ha visszatér.
– Igen, felség. A harcképes sárkányokat felsorakoztatom a földszinti bejáratoknál. A toronyba pedig felküldöm a gyerekeket, a herceget és felséged párját. Ő lesz az utolsó védvonal. Az asszonyokat a kettő közt helyezném el, hogy védve legyenek, de ha elbukunk még legyen esélyük megvédeni a kölyköket.
– Akkor gyerünk. Én magam a főbejárathoz megyek, a harcosokat fogom vezetni! Meg kell védenünk a kastélyt.
– Felség, talán inkább a torony…
– Ki se merd mondani. Amíg Siri odakint van, nekem kötelességem megvédeni ezt a helyet.
– Igen, felség.
Elsiet, én pedig megkérem Glent, hogy legyen ő a legutolsó védvonala a kölyköknek. Kicsit dörmög, hogy az asszonyok mögé állítom, de elmondom mennyire fontos, hogy a kölykeink megmeneküljenek, így kicsit megnyugszik. Glen kezében van a jövőnk.
Letrappolok a farkasordító hidegbe, a védfalon belülre és a szörnyeket figyelem.
Istenem, Siri, vigyázz magadra. Kifutunk az időből és nincsenek válaszaink.

Siridean:
A barlangban egy Liriam kinézetű férfi van. Minden bizonnyal ő a szörnyek vezére. Nem lesz egyszerű úgy harcolnom, hogy védem közben a sárkányokat is.
– Lám-lám, egy bátor jelentkező. Kíváncsi voltam, mikor jön ide valaki. Meddig hagytok terjeszkedni?
– Hát most megállítunk.
A követ a kezembe szorítom és elkezdem a visszafordító mágiát. Látom, hogy a lény arca megnyúlik, s egyből támadni kezd. Kerim emberi alakban jön be utánam és véd engem, aminek nem örülök. Kint kéne harcolnia.
“Engedd le a pajzsokat, meg tudjuk magunkat védeni, te viszont veszíteni fogsz!”
“Akkor viszont menjetek távolabb a szörnyeket ölni, hogy ne akadályozzon titeket a terep.”
“Magadon használd a pajzsod. Mindenki visszavár.”
“Téged is.”
Kerimék távolabb mennek, hogy sárkány alakjukban harcolhassanak én pedig tovább folytatom a harcot. Nem tehetek mást, mint hogy minden erőmet a varázslatba fektetem, s csak egy keveset a védelemre és a támadásra.
– Nagyon magabiztos vagy, ahhoz képest, hogy csak egy kezdő vagy. Mit gondolsz, győzhetsz így? Én több száz éves vagyok, hatalmam végtelen!
– Az kérkedik csak így, kinek ereje kevés. Győzni fogok, mert van kiért.
– Meg fogsz halni – fröcsögi.

Nem tudom, mennyi idő telik el, de a teret betöltik a sikolyok, szeretteim jaj szavai, haláltusájukat vetíti szemeim elé, s bennem csak a reggel tartja a lelket.
Reggel a kezemben tartottam a fiam.
Reggel öleltem meg a párjaimat.
Még ha most oly távolinak tűnik is, de éltek és biztos vagyok benne, hogy még mindig élnek.  A lény azt akarja, hogy omoljak össze, veszítsem el a reményt, mert ez élteti őt. Az ad neki energiát, a valaki kétségbeesik, s elfelejti, hogy van jó is és lesz egyszer jobb is. Én nem felejtem, nem tehetem, mert tudom, hogy Soran nem hagyná, hogy Naga meghaljon. S mivel ő nem hagyja, én sem engedem, hogy kint Kerim meghaljon. Mindketten tudjuk, hogy az utolsó pillanatokhoz érkeztünk, s én ekkor hívom segítségül a természet erejét.
Ekkorra már hagyom, hogy teljesen Hiram emlékei és az olvasottak irányítsanak. Érzem, hogy ellep az energia, kint a hó olvadni kezd, ahogy elszívom erejét, a tó párologni és a fák egy része kiszáradni.
Mikor a lény végre meghal s én befejezhetem a portál bezárását, minden megmaradt erőmet egy ideiglenes pajzs felállítására használom, ami idáig ér a palotától. Most jó ideig nem leszek képes mágiát használni, ezért kell az ideiglenes pajzs. Ez kitart, amíg nem tudom megcsinálni a rendeset.
Kimerülten támaszkodom a barlang falának, fejemben sárkányok diadalittas kiáltása zeng. A nap lassan feljön, észre sem vettem hogy időközben lenyugodott. Összeszedem magam és kilépek a barlangból, barna hajamba fehér szálak vegyülnek mégis boldog vagyok. A szörnyek egyre-másra robbannak fel előttem. Kerimék lelkesen ölik a meggyengült szörnyeket. A palota körül is egyre fogynak, az égen meglátom a fekete sárkányt, büszkén repül s tüzet okád. Királyi mérete és hatalmas tűz ereje van. A felkelő nap fényében pikkelyei ébenként ragyognak. Kerim jön értem s én felmászok a hátára. Megviselt, mert egész nap és egy éjszaka harcolt, de amúgy jól van, ami örömmel tölt el. Mikor Naga meglát minket leszáll s vissza változik. Miután én is földet értem egyenesen hozzá megyek. A pofon váratlanul ér, de megértem miért adta.
– Miért csinálod ezt mindig? Miért nem mondod el az igazat? Soran tudta!
– Tudta, mert valakinek tudnia kellett. Ha elmondom, velem akartál volna jönni, de képtelen lettem volna arra figyelni, amire kell ha ott vagy. Nem beszélve arról, hogy a népednek kell, hogy a királyuk velük legyen ilyenkor. Ezt nem lehetett csak Soranra bízni. Húztam egy ideiglenes pajzsot, kitart amíg nem tudom megcsinálni a rendeset. Tavasszal elkezdhetünk a tóparton építkezni.
– A tóról szólva, meg a hóról… a tóban épp maradt ugyan víz, de remélem esős tavaszunk lesz. A hó meg elolvadt.
– Kellett még egy kis erő. Így kölcsönvettem. Naga mindig visszajövök hozzátok, ebben soha ne kételkedj. Most egy jó darabig úgyis nyugalmad lesz tőlem. Teljesen lenullázódtam, sok idő mire megint tudom használni a mágiát.
– Hál istennek, legalább nem csinálsz megint őrültségeket.
Átölelem s a fülébe súgom a következőket:

“Veled mindig, bármi is legyen,
Szeretlek, míg erő van testemben,
Lelkem örökre a te rabod. 

Fénysugár tör át az égen,
ébenként csillansz fel az égen.
Királyom, s szeretőm,
örökre a tied.”

Naga megremeg a karomban, s érzem könnyeit.
– Soha többet ne csinálj ilyet, értetted? Soha!
– Nem fogok, még a pajzsot megcsinálom, hogy örökre kitartson, de utána már, azt hiszem nem leszek mágus. Ez csak Hiram hagyatéka, de nem kifogyhatatlan s most alaposan megcsapoltam. Utána be kell érned a vadász Sirivel – cirógatom a hátát.
– Hülye – morogja szipogva. 

Naga:
Ölelem, mert félek, ha elengedem, megint ostobaságra ragadtatja magát. Kinyilik a palota kapuja és egy villamgyors kis árny szaguld felénk. Messziről vetődik ránk és ugrás közben vált alakot.
– Pa… pa – kiabál vidám kis cérnahangján, mi pedig egyszerre kapunk utána, nehogy lecsusszon rólunk.
– Haya – suttogom. Most már biztos vagyok benne, kölyköket akarok. Mindkettejüktől.
– Fiam – suttogja Siri is meghatodva. Érzem, hogy gyengül.
Glen lép hozzánk.
– Kedvesem, vidd be Sirit és dugd ágyba. Teljesen kimerült.
Glen bolint és felemeli Sirit. Amikor Haya utána menne, elkapom a grabancát.
– Gyere, segits nekem. A papa most pihen – emelem a nyakamba. –Kapaszkodj!
Elindulok körbe, hogy lássam a harcok során megsérült sárkányok, hogy vannak. Soran befog két lányt, akik ügyesnek bizonyulnak és elkezdik a sérülteket bekötni. Haya csendben figyel, amíg magyarázok neki. Egyszer csak azt érzem megbillen. Elálmosodott. A karomba veszem és hamarosan alakot is vált. Az irodámba indulok vele. Ott is van egy kis fészke. Most hagyni akarom Sirit pihenni.

Csendesen telnek a napok, Soran rengeteget segít nekem a palota dolgaiban. Siri miután kipihente magát, egyszerű vadászként a következő nemzedékek tanítását vállalja magára.
Haya rengeteget van mellettem. Eldöntöm, hogy bár nem sárkány, ő az elsőszülött, így ő lesz a koronaherceg is. Soran vitát nyit arról, mennyire fog ez a sárkányoknak tetszeni, de én makacs szamár módjára ragaszkodom a dologhoz. Hogy kis nyugtom legyen Sorant elküldöm messzire.
Megkerestetem azokat az elfeket, akik megtámadtak minket és Sirit vadászatra kényszerítették. Levelet írok nekik és meghívom őket a völgybe. Valamint vele küldöm Kerimet megbízva háziállatok vásárlásával. Érzem, hogy újabb hónap szaladt tova és eljön a tüzelesem időszaka lassan. Megkérem Samia mamát, hogy pár napig vigyázzon Hayára.
Este beavatom a párjaim.

Siridean:
Miután kipihentem magam a fiatalokat kezdem tanítani vadászni. Naga elküldi Sorant az elfekért. Naga azt szeretné, ha Haya lenne a koronaherceg. Én sem értek egyet vele, mert bárhogy is nézzük sárkánynak kell lennie az örökösének. Erről, majd még beszélek vele később. Este Naga, Hayát, Samia mamára bízza, mert újra eljön a tüzelése ideje. Mindketten sokáig szeretjük őt és sokszor. A tüzelése most sokkal erősebb és tudom ez azért van, mert készen áll, hogy gyermekei legyenek. Remélem sikerült valamelyikünknek megtermékenyíteni őt. Sajnos, most nem érzem, ha igen, de idővel ki fog derülni. Mikor vége a tüzelésének szorosan összebújunk és úgy alszunk. Reggel újra gyengéden szeretkezünk, majd ágyba hozom nekik a reggelit. Gyengéden etetem, mert most fáradtabb, mint máskor.
– Ma pihensz, rendben? Aztán beszélnünk kell arról, hogy Hayát akarod örökösnek.
– Nem vitatkozom ezen, sem veled sem Sorannal.
– Naga…
– Nem, Siri… így lesz. Már eldöntöttem és nem tűrök vitát.
Lehajtom a fejem és behódolok parancsoló hangjának. Amikor ilyen, nem tehetek mást, csak azt, amit ő akar. Folytatom az etetését, majd mikor Glen is felébred, őt is megetetem. Naga ágyban marad egész nap, de én a szobába megyek, amit irodának használ és átnézem a papírokat. Amikhez ő is kell, azt félre teszem, amihez nem, azt megcsinálom. Délben átveszem Hayát Samia mamától és megetetem. Már elég sokat beszél azóta a papa óta és emberi alakban is egyre fürgébb. Úgy seper, mint egy kis tornádó. Az ebédet a szobában fogyasztjuk el együtt. 

Naga:
A következő napokban nagyon figyelem magam, reménykedem, hogy sikerült teherbe esnem. De a következő hetekben nem változik semmi sem. Csak a feszültség nő bennem, hogy közeledik a következő tüzelésem időpontja.
Amikor Soran megérkezik az elfekkel szinte a halálukon vannak. Csont és bor mindegyik, a bőrük sápadt, fakó, hajuk nem csillog olyan szépen, mint az én Sirimé. Még a látvány is elborzaszt.
Soran szerint így is sokkal jobb bőrben vannak, mint amikor elindultak.  Megkeresem Sorannal kedvesem, mert úgy érzem itt nem biztos, hogy elég lesz egy alapos csutakolás.
– Siri, kérlek, gondoskodnál az elfekről? A nyugati szárnyban van hely bőven és ott kialakíthatják maguknak az életteret, amíg el nem készül odalent a falu.
– Megyek, meg is nézem őket Erissel.
– Köszönöm – könnyű csókot lehelek ajkára és Samia mamához igyekszem, két újabb kéréssel.
A konyhában ténykedik, a pixikkel, akiket a mágus otthonából hívattam ide. Csendesen zsörtölődik a kis szárnyas lényekkel, akik gyakran nyelvet öltenek rá, de úgy tűnik mégiscsak szeretik a sárkányasszonyságot, ahogy ő is úgy terelgeti őket, mint kotlós a kiscsibéit.
– Samia mama?
– Felség, gyere csak be fiam – mosolyog rám. – Ha Hayát keresed, nemrég betömött egy kis sültet és eliszkolt valamerre.
– Igazából két dolog miatt jöttem hozzád. Soran megérkezett és hozott egy nagy csapat éhezőt.
– Még több éhes száj?
– Igen, de ezek elfek. Szóval több zöldségre és gyümölcsre lesz szükséged ezek után, mert nem csak Siri fog gyümölcsöt majszolgatni velem. Kérlek, ha szükséges, keresd meg, biztosan segíteni fog az ellátásukban.
– Felség, egyre több az éhes száj és a vadászok szerint nagyon megfogyatkozott a vadállomány.
– Igen, már nekem is jelezték, ezért küldtem el valakit, hogy vegyen szarvasmarhákat, juhokat és sertéseket. Tenyészteni fogják odalent a völgyben őket, hogy a vadállományok újra szaporodásnak indulhasson. Remélem hamarosan újra lesz elég vadkan és szarvas az erdőkben. Addig óvatosabban vadászunk. De most előbb, fel kell az elfeket hízlalnunk, mert borzalmasan néznek ki.
– Úgy lesz királyom. És mi lenne a másik?
– Megint eljött az idő – pirulok el. – Hayára kellene vigyázni pár napig.
– Óh, hát szívesen felügyelem a trónörököst pár napig. A kis csintalan úgy is imád a konyhán játszani, este pedig majd lefektetem a többi kölyökkel, ha felséged nem bánja, hogy a többi kölyökkel alszik.
– Nem árt neki. Köszönöm – hajlok meg előtte, mire kupán csap a fakanállal.
– Király ilyet, fiam, nem csinál.
– Az lehet Samia mama, de én azt tanultam a nevelőszüleimtől, hogy az idősebbeknek jár a tisztelet.
– Kifelé a konyhámból, büdös kölke! Méghogy én idős! – kuncog Samia mama, amikor kiiszkolok a konyhájából.
Az este meglepetésként éri a többieket a gyermekmentes övezet, de egyikünk sem rest kihasználni a lehetőséget. Forró csókcsaták, vad ölelkezések, harapásnyomaink elszaporodnak a testünkön.
A negyedik éjszakán egy lassú, ölelkezés, szeretkezés közben érzem a forróságot magamban. Bizonyosság. Megfogantam. Egy pillanattal később beborít mindhármunkat a gyönyör és én elfeledem a pillanatot. Ahogy letelik a tüzelés alaposan kitakarítjuk a szobánkat, és kiszellőztetük, mielőtt vissza engedjük Hayat a szobánkba. A napok örvénye magával ragad. Soran egyfolytában duruzsol a fülembe a koronázásról. Hogy milyennek kéne lennie, mit kéne viseljek, hogy mellettem kellene álljanak a párjaim és nem csak a fiam.
Amikor elfáradok tőle, elhessegetem. 

Napokkal később Kerim fut be, jó pár emberrel. Hatalmas marhacsordát hajtanak, kicsit távolabb tőle, birkák és kecskék baktatnak komótosan, a kondás pedig furulyával a kezében diktálja a tempót.
Felsóhajtok.
Még több probléma.
Soran intézi az ügyek nagy részét, mert nap végére elfáradok. Egy-két ilyen napig nem gyanakszom. Előkeresem a naptáram, mert a napok őrült sebességgel peregnek és akkor ébredek rá, hogy már tüzelnem kellene.
Nincs szerencsém, este Siridean érdeklődik a hogylétem felől. Megnyugtatom, hogy még van egy-két napom, és igyekszem addig elrendezni a palota dolgait. Tudom, hogy ha kiderül, akkor engem is a szoba fogjává tesznek, puha párnákon dédelgetve. De most még nem lehet.
Soran parancsai vég nélkül jönnek elő a tollamból, utasításokat adván arra az időszakra, amikor a terhességemmel leszek elfoglalva. Nagyon szeretném kiélvezni ezt az időszakot, és hagyni a párjaimnak a dédelgetést.
Így hát részletes tervet készítek Soran számára és elmondom neki, hogy állapotos vagyok, majd a terveimet és átnyújtom a füzetem.
– Boldog vagyok, felség. A párjai tudják már?
– Ma este fogják megtudni. Leírtam mikkel szeretnék haladni, amíg nem leszek elérhető, csak korlátozottan.
– Értem, felség. A koronázást természetesen elha…
– Nem. Csak hozd előrébb.
– Előrébb? De felség, még rengeteg a dolgom vele.
– Akkor nem érsz rá itt lebzselni, nemde? Jövő hét vége a határidő!
– Felség, nem teheted ez…
– Már megtettem. Vegyél magad mellé egy fiatalt és tanítsd be, hogy jó segéded legyen.

Este nagy lakomával várom a többieket és csak négyesben eszünk. Siri folyamatosan érdeklődik a titok felől, de csak legyintek.
– Ugyan Siri, csak élvezd már az ételt és vágyakozz kicsit.
Vacsora utána kandalló mellé ülünk és egymást ölelve figyeljük, ahogy Haya játszik a szőnyegen. Keresem a megfelelő pillanatot.
– Haya, mit szeretnél? Öcsikét vagy hugicát?
Komoly pillantásával rám néz.
– Mindkettőt szeretni fogom – és játszik tovább.
Elsápadok. Mindkettőt? A hasamra nézek, mintha beleláthatnék. Egy pillanatra lehunyom a szemem és megérzem a két kis sárkány magot, mélyen. Annyira aprócskák még. Eltátom a szám, hisz nem gondoltam volna, hogy megtudja mondani, de Siridean fia, és örökölte a mágikus tudást tőle.
– Akkor, Siri, Glen, fiunk és lányunk lesz. – Sirivel madarat lehetne fogatni. Felkap megforgat, majd Glen is, aztán óvatosan letesznek.
– Akkor a minap mégsem tévedtem.
– Valóban. Bár akkor még nem voltam teljesen biztos benne, hogy várandós vagyok. Arra meg főként nem voltam felkészülve, hogy kettővel. Most is csak nagyon aprócskának érzem őket. Még nem is igazán magzatok, csak kis sárkány magvak. De már fejlődnek.
– Mikor? – Kérdezi megérintve a hasam Siri.
– Úgy másfél év.
– Mi?
– Egy sárkány lassabban hordja ki a kölykét. Általában tizenöt hónap körül szokott lenni.
– Ez lesz életem legboldogabb tizenöt hónapja.
– Gondolod te – vigyorgok rá és lassan előbb Sirit, majd Glent csókolom meg.
Kényelembe helyezem magam köztük, itt jó meleg van és tényleg nagyon kényelmes. Sirihez bújva Hayát figyelem. Hamarosan hárman lesznek. Kölyköket adok a párjaimnak. Lehetek-e ennél boldogabb?
Talán soha. Ez most a tökéletes állapot, amire mindenki vágyik. Lassan elszunnyadok ölelő karjaik közt.

Vége